VKLA Esztergomi Mikulás Kupa

U11

Esztergomi Mikulás kupa 2013

Esztergom, Városi sportcsarnok, parketta, oldalt palánk 2013.12.08. 12:45

Pályaméret: 40x22 méter, játékosok: 5+1, játékidő: 1x18 perc

Torna kerete:

Kiss Gellért kapus, Sipos Olivér, Puskás Zsombor, Obsuszt András, Nagy Zsombor, Biben Barnabás, Biró Márk, Pócsa Csaba, Markos Máté, Nguyen Viet Think, Szogolovszkij Sámuel, Szántó Attila Tas

Csoportmeccsek 

Vasas Kubala Akadémia 2 – 2 Visegrád SE

gól: Nagy, Nguyen

Vasas Kubala Akadémia 6 – 1 MSO Sturovo Párkány

gól: Puskás 2, Obsuszt, Markos, Nguyen, Szogolovszkij

Vasas Kubala Akadémia 4 – 0 Dorog FC

gól: Markos 2, Biró 2

A csoportból 7 ponttal, veretlenül, csoportelsőként mentünk az elődöntőbe.

Elődöntő

Vasas Kubala Akadémia 2 – 0 TASK Tatabánya

gól: Biben, Szogolovszkij

Döntő

Vasas Kubala Akadémia 1-1 KFC Komarno

gól: Markos

Büntetőkkel: 1-0

Belőtte: Sipos (2. lövő)

Kihagyta: Puskás (1. lövő), Biben (3. lövő)

Kapus: Kiss két védés (első kettő), az utolsó lövés fölé ment.

Ambruska Péter, vezetőedző

Elég csúszós parkettán, ráadásul nem futsal labdával játszottunk. Így elég nehéz volt alkalmazkodni a körülményekhez. Sajnos főleg az ellenfelek miatt rengeteget volt a levegőben a labda, semmiféle szabály nem volt arra, hogy a labdát a kapusnak meddig lehet kidobni, kirúgni. Sajnos sokszor kapustól kapusig való kirúgás volt sok csapat taktikája, így letámadni szinte esélyünk sem volt, mindig hátulról kellett kezdeni az építkezést, miután megküzdöttünk azért, hogy egyáltalán a földön legyen a labda. Az első meccsen nem állt mellénk a szerencse, de úgy talán igazságosabb fogalmazni, hogy nagyon pontatlanok voltunk a befejezéseknél, ami meg is bosszulta magát. Körülbelül 12-3 volt a két csapat kapura lövési aránya a mi javunkra, ebből „sikerült” kihozni egy 2-2-es végeredményt, úgy hogy még az utolsó másodpercekben is ziccert hibáztunk. Nem estek pánikba a gyerekek, a második meccs előtt átbeszéltük az öltözőben, hogy a kapu előtti pontosságon mennyi minden múlik. Mi sem bizonyíthatná jobban, hogy eljutott a gyerekeknek az üzenet, mint hogy 6 gólt rúgtunk szlovákiai ellenfelünknek. Sajnos, miután már érezték a hátrányukat, 1-2 keményebb durvasággal próbáltak kompenzálni. Szerencsére komolyabb sérüléseket nem szenvedtünk el. A csoport harmadik meccsének úgy futhattunk neki, hogy minimum 1 ponttal biztos továbbjutók vagyunk a 2. helyen, de a fiúk ezzel nem elégedtek meg, magabiztos, 4 gólos győzelmet arattunk. Az elődöntőben egy olyan csapattal találkoztunk a Tatabányaiak személyében, akik elsősorban a futballra, mint játékra helyezték a hangsúlyt, és nem a fizikális tényezőkre. Védekezésünk stabil lábakon állt, talán még 0-0nál egyszer forgott veszélyben a kapunk, de összességében kézben tartottuk a mérkőzést. Két szép összjáték és egyéni megoldás után 2 gólos győzelemmel mentünk a döntőbe. A Komarno csapata előtt le a kalappal, mert az elődöntőben „csak” 1-0ra verték azt a Sturovo-t akiket mi 6-1re, de ez a döntőben semmit sem jelentett, erre fel is készítettem a gyerekeket. Az első percekben puhatolózás folyt, de az ellenfelünk inkább a harcot erőltette a pályán, mint a játékot. Sajnos ebben a körülmények nekik kedveztek, az ide-oda pattogó, félig levegőben lévő nehezen lekezelhető labda miatt nehezen alakítottunk ki folyamatos labdabirtoklást. Egy lecsorgó labdából és egy védelmi megingásból, amiben az egész csapat a kapussal együtt részes volt, gólt kaptunk. Ekkor volt még hátra bő 10 perc, és a fiúk nem adták fel. Az egyenlítő gólra sokáig nem kellett várni, nem egy kidolgozott akcióból, egy lepattanó lövésből Máté a kapu torkából egyenlített. További gólok nem estek, jöttek a büntetők, ami nekünk mindig nagy mumus. A hétközi edzés végi büntetőzés alapján azokat a fiúkat jelöltem ki, akik mindvégig biztos lábbal lőttek. Geló jól választott, eltalálta, hogy a játékvezető melyik kezében van a síp, így mi kezdhettünk. Pusi odaállt, de sajnos nem célzott elég pontosan, középre lőtt, a kapus védett. Eztán Gelón volt a sor, hogy meccsben tartson minket, és meg is tette, a jobb keze felé erősen és félmagasan tartó lövést vetődéssel hárította. Ezután csapatkapitányunk Olivér állt a labda mögé, magabiztosan, laposan a jobb alsóba lőtt, 1-0 ide. Majd megint Geló pillanatai következtek, kötél idegzettel várt ki az utolsó pillanatig, és a magasan, majdnem középre tartó lövést határozottan ütötte ki. Barni, a másik csapatkapitányunk úgy állhatott a labda mögé, ha belövi, Gelónak már nem kell újra védenie, miénk az arany. Sajnos Pusihoz hasonlóan nem volt elég pontos, a kapus hárítani tudott. A nagy teher szerencsére ezután már nem minket nyomott, az ellenfél fölé lőtte a labdát, így ha nem is könnyen, de egy 1-1es végeredmény után 1-0-ra megnyertük a büntetőpárbajt. A gyerekek nagyon boldogok voltak, szólt az „Aki ugrál angyalföldi” és a Vasas induló, amit szülők és gyerekek együtt énekeltek. Egy augusztusi ezüst és bronz, majd egy vegyesen sikerült Főnix torna után jó lezárása volt ez a 2013-as évünknek. Köszönjük a szülőknek megint a remek lelátói hangulatot, és hogy egész szezon során, eredményektől függetlenül pozitívan, jó hangulattal, összetartva és egységesen segítették a csapatunkat. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez milyen sok erőt ad a gyerekeknek, és mennyire megkönnyíti a csapat körüli munkámat. Gratulálok a srácoknak, megérdemelten szerezték meg az első helyet. HAJRÁ VASAS KUBALA!!!!!!!

2013.12.10. 00:00

Vissza