VKLA Értékteremtés élményekkel

Az Akadémia MIP évzáróján jártunk

Szűk körben, csillogó tekintetű 14 éves srácok. Pont olyanok, mint minden kamasz. Örülnek az ajándéknak, szeretik a vicceket. Valahogy máshogyan csillog a szemük mégis, mint az átlagos 14 éveseknek: bölcsebbé és érettebbé teszi őket állapotuk. Ha a szemükbe nézünk és beszélgetünk velük, észrevehetjük azt is: nap mint nap megélt  korlátok csak a testet kötik gúzsba. A szárnyaláshoz ad most szárnyakat két  fiatalnak az akadémia Mozgássérültek Integrációjának Programja (MIP).



Ágoston, a Pető Intézetben tanul, most hetedikes, a földrajz a kedvenc tantárgya. Az U-14-es csapatnál segédkezik, cikkeket ír a honlapra. Magát a focit kevéssé ismerte a program előtt.  “A fociban az nehéz, hogy be kell rúgni a labdát, ráadásul meg is  kell szerezni, pedig mindenki ezt akarja. Jól kell futni is. Mivel kicsit más vagyok, mint a többi gyerek, máshogyan látom kívülről a játékot. A foci nagyon komoly sport, koncentráltságot igényel. Akármennyire úgy tűnt nekem korábban, hogy annyi, hogy rugdossák a labdát, nehéz focizni.“ Ágoston örömmel megy a meccsekre. “Minden játékossal próbáltam barátkozni, de jövőre is szeretném ezt a barátkozást folytatni. Bemutattak nekik és azonnal jóban lettünk!”

András a Gyermekek Házában, egy integrált iskolában tanul. Osztályába vele együtt négy sérült gyerek jár. Az ősszel kezdődött programban segít az U14-es csapatnak a labdaszedésben, a felszerelések elrendezésében és természetesen drukkol a pályán levő társainak. Időnként a televízióban is néz meccseket, de kint lenni az alapvonal mellett egészen más érzés, úgy érzi itt része a csapatnak. Ágostonnal és Andrissal is összebarátkoztak az akadémisták és már azt tervezik, hogy megalapítják a Kubala band-et. Ugyanis András szenvedélye a dobolás. Ő felel majd a ritmus szekcióért Ágoston pedig a vokálért és szívesen fogadják a többi szurkolót is, akik buzdítani szeretnék a Kubalásokat!

„Nem a szánalom, hanem az összetartozás, az elfogadás a fontos. Ezért is éppen az U14 -es korosztálynál merült fel a MIP program lehetősége. Hiszen itt még együtt tudnak játszani az épek és a sérült gyerekek és ebben a közös játékban felolvadnak a különbségek, eltűnnek a különbözőségek” -emelte ki Rabatin József, a program mentora. Azért kereste meg Szentendrei Tibort, hogy segítsen találni olyan családokat, akik szeretnének részt venni a programban. Az U-14-es csapathoz még egy harmadik segítőt is keresnek és 2013-ban megpróbálják bővíteni a programot még egy csapatra kiterjesztve.    “Fontosnak tartom, hogy az akadémián képzett fiatalok érzékennyé váljanak a társadalmi problémák iránt. A program hozzájárul ahhoz, hogy a szakmai tudásuk mellett a lelki nevelésükre is hangsúly kerüljön, így válnak teljesebb, jobb emberekké.”

A hovatartozást mutatja az edzőmez és a kabát, amit büszkén hordanak a gyerekek. Ágoston édesanyja is az elfogadás fontosságát emelte ki. “Azért jó ez a közeg, mert az első pillanattól kezdve elfogadták a gyerekeket. Ez rettenetesen fontos! A 14 év alatt rengetegszer megtapasztaltuk az elutasítást. Ezért kicsit tartottam is attól, vajon hogyan fogadják Ágostont. Ő segítséget igényel evésnél, öltözködésnél. Nagyon pozitív élmény volt, hogy nem utasították el, sem a gyerekek, sem a szülők. Ágoston nagyon várja a meccseket. Az akadémiai széldzseki és edzőmez nagy büszkeség, napokig nézegette az ágyra kiterített ruhadarabokat.”

Egy sérült gyerek számára kevés lehetőség van arra, hogy megélje a valahová tartozás élményét -nyilatkozták egyöntetűen az édesanyák. Az akadémiai program ezt adja meg. A srácok egyenrangúként bánnak velük. Ráadásul ők itt segítenek, hasznos dologgal támogatják a csapatot! Ágoston cikket ír az akadémia http://www.vkla.hu honlapjára, András a meccs előtti előkészületekben segít, így ők is a részévé válnak a csapatnak! Az integráció lényege, hogy együtt legyenek, ezt biztosítja a program. Nagy ellentét, hogy ezek a gyerekek nem tudnak focizni, mert nem tudnak például futni. Mégis, az élmény által ők egy közösség részévé válnak, osztoznak a csapattal sikerben, bánatban.   András például a hétköznapokban nehezen birkózik meg a kommunikációval, nem a szavak embere, azonban a mérkőzések után otthon leírja az élményeit, amit a program szervezőinek is eljuttat. Különleges élmény számára, hogy érzi, kíváncsiak rá, igenis számít a véleménye és fontos része a csapat életének. Alig várja, hogy újból kilátogathasson a pályára.

András édesanyja kiemelte, hogy bár a szülők részéről is plusz energiát igényel a MIP programjain való részvétel, mégsem munkának élik ezt meg. Hiszen minden nap azt látják, hogy a gyerekek olyan különleges élményekkel gazdagodnak, amik akár hetekre feltöltik őket önbizalommal, energiával. Élvezik, hogy látják, milyen ügyesen zsonglőrködnek a labdával a csapattársak.
Igazán nagy öröm és természetesen megkönnyebbülés volt számára, hogy már az első alkalommal elfogadó légkörbe csöppentek,  a vagány focisták természetesen kezelték a helyzetet és kedvesen, szeretettel fogadták sérült társaikat.

Szentendrei Tibor, az akadémia elnökségének tiszteletbeli tagja és a MIP program vezetője kiemelte: “A MIP program nagyon fontos lehetőség, mert jelenlétet és a közösség élményét adja a gyerekeknek. Nagyon jó érzés, hogy mögöttem áll az Akadémia.  A kezdeti feszengés feloldódása után mindenki megtapasztalta, hogy mennyi közös van bennünk! Ebből épül a sérült, épül az egészséges gyerek is.”  Szentendrei Tibor a délután zárszavában kiemelte, a társadalom nem fog változni. Meg kell találni azt a közeget, ahol megvan az őszinte elfogadás képessége. És becsülni kell, ha akár csak egy ember is kiáll egy sérült mellett. Hátha még ez egy egész csapat...

A MIP programról és a résztvevőkről a http://www.vkla.hu/mip oldalon talál további cikkeket.  
 

2012.12.20. 00:00

Vissza

Tabella

VASAS KUBALA AKADÉMIA TV

Női toborzó
Infók
Új stadion

Vasas Kubala Akadémia (Vasas Akadémia Kft.)

H-1139 BudapestFáy utca 58.

Telefon: +3620/378-48-80

E-mail: info@vkla.hu