VFC Erős Gábor: A Kubala Akadémián dolgozók nélkül tehetségeink nem jutottak volna el a felnőttfutballig

Másfél hét távlatából hogy tekintesz vissza a szezonzáróra, az azt követő díjátadóra, ünneplésre és úgy összességében, a hátunk mögött hagyott idényre?

Valamennyire csillapodtak bennem az érzések, de rendkívül intenzív és szerencsére sikeres éven vagyunk túl. A legfontosabb az, hogy az elsődleges célunkat elértük, a Vasas újra az NB I-ben szerepelhet, az pedig, hogy mindez bajnoki címmel párosult, csak fokozta az örömünket. Ezúton is szeretném megköszönni a támogatást mindenkinek, aki ehhez hozzájárult: a tulajdonosi körnek, az OTP Banknak, mint főszponzorunknak, Nagy Miklós sportigazgatónak, az összes játékosnak, a szakmai és háttérstáb minden tagjának, valamint természetesen a szurkolóinknak. Többször, több helyen mondtam már: ez a siker az egész Vasas család sikere!

Olyan típusú ember és edző vagy, aki soha nem rejti el az érzelmeit, mik voltak azok a kulcspillanatok ebben a szezonban, amelyek leginkább emlékezetesek maradnak a számodra?

Tény, hogy elég emocionális vagyok, ráadásul valóban, ki is jönnek belőlem az érzelmek, pozitív és negatív értelemben egyaránt... Utóbbin természetesen próbálok javítani, de szerencsére az idei évben a rossz dolgok eltörpültek a rengeteg szép emlék mellett. Sokszor eszembe jut, hogy honnan hová jutottunk és talán erre is vagyok a legbüszkébb: hatalmas pofont kaptunk a nyitófordulóban és a Csákvár elleni hazai vereség után talán kevesen gondolták, hogy a végén olyan magabiztosan jutunk majd fel, hogy a 24. fordulóban, a Szegeden aratott győzelemmel megszerezzük azt a pontmennyiséget, ami elegendő az osztályváltáshoz. Az összképet nézve rendkívül stabil teljesítményt nyújtottunk, kevés hullámvölggyel. Miénk volt a legtöbb győzelem, mi lőttük a legtöbb gólt, holtversenyben a legkevesebbet kaptuk – ezek a statisztikák önmagkért és azt mutatják, egyértelműen megérdemeltük a feljutást és a bajnoki címet is.

12 fiatal, saját nevelésű játékosunk lépett pályára a szezonban, akik a tapasztaltabb labdarúgókkal kiegészülve nagyszerű elegyet alkottak a pályán.

Már a nyári felkészülés során, az edzéseken is látszódott, hogy remek keretet sikerült kialakítani, ez elsősorban nyilván a sportigazgató munkáját dicséri. De jár az elismerés a Kubala Akadémián dolgozó kollégáknak, valamint az NB III-as csapatunk szakmai stábjának is, hiszen nélkülük, valamint az ő segítségük nélkül nem jutottak volna el a felnőtt csapatig a tehetségeink. Látszik, hogy sikeres az a koncepció és az az út, amelyen a klub elindult, ezen kell továbbmenni a jövőben is.

Ha már a tartalékcsapat is szóba került, amikor csak tehetted, a helyszínen figyelted a Vasas FC II. mérkőzéseit – emellett többször ott voltál a lelátón a különböző utánpótlás-mérkőzéseken, sőt, a kézilabda, röplabda, vagy éppen vízilabda meccseken is.

Amikor a Vasas családról, vagy arról beszéltem, hogy számomra tényleg büszkeség ezt a címert a mellkasomon viselni és megtisztelő ezért a klubért dolgozni, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is igyekeztem bizonyítani. Ezért, ha volt rá lehetőségem és időm, örömmel mentem más szakosztályok csapatainak szurkolni és ez így lesz a jövőben is.

Anélkül, hogy mélyen belemennénk a szakmai részletekbe, az talán még a laikusoknak is egyértelmű, hogy minden téren más az NB II-ben és az NB I-ben futballozni. Mekkora kihívás lesz alkalmazkodni az élvonal elvárásaihoz?

Egyértelműen nagy különbség van az első és a második vonal között, és bár a Magyar Kupában találkoztunk a Puskás Akadémiával és a ZTE-vel, egy mérkőzésen jóval könnyebb az esély az osztálykülönbség eltüntetésére, mint hétről hétre, egy teljes bajnoki évadon keresztül. A legfontosabb feladatunk az lesz a nyáron, hogy mentálisan és fizikálisan is felkészítsük erre a játékosokat, illetve, ha lesz rá módunk, akkor tudatosan, a lehetőségeinkhez mérten megerősíteni a keretet – de ez természetesen leginkább sportigazgatói feladatkör. Mindent megteszünk majd azért, hogy az elsődleges célkitűzést, a biztos bennmaradást minél magabiztosabban teljesítsük.

Visszakanyarodva kissé az érzelmekhez, több különleges párharc is vár majd rád ebből a szempontból – az ETO, a Ferencváros, vagy éppen a Kisvárda elleni összecsapásokat várod leginkább?

Mindegyik különleges lesz, de azért a Győr elleni összecsapások lesznek számomra a legérdekesebbek. Megtiszteltetés volt a Fradi mezét viselni, Kisvárdán pedig 9 szép évet töltöttem el, de Győrhöz ezer szállal kötődöm, ETO-nevelés vagyok, ott debütáltam a felnőtt futballban és a kisebbik fiam jelenleg is az ottani akadémián futballozik.

Június közepén kezdődik a felkészülés, amelynek részleteiről hamarosan tájékoztatjuk majd szurkolóinkat, addig is: háttérbe tudja szorítani a pihenés a futballt Erős Gábornál?

Nem igazán, a szabadidőmben is rengeteget foglalkozom a labdarúgással. Amikor csak tehetem, ott vagyok a fiam tornáin és meccsein, hamarosan kezdődik a foci-vb, amit szintén igyekszem majd követni, a nyári munkára való felkészülésről, edzéstervekről nem is beszélve. De ha valami csoda folytán semmilyen formában nem foglalkoznék a futballal, arra az esetre is van már ötletem, hogy ne maradjak sport nélkül: nagyon megtetszett a padel, amit a közeljövőben mindenképpen ki szeretnék próbálni!

2026.05.28. 09:28

Vissza