KUPA Honvéd, vigyázz!

Az érzékekre ható édes mangó és Mojito koktél íze van annak, ha verjük a Fradit és az Újpestet. A Vasas-drukker így szocializálódott, így nőtt fel és erre vágyik legjobban. Ám nagyjából harminc esztendeje mégiscsak az az igazi, ha a Honvédot győzzük le. Így, vagy úgy, itthon, idegenben, vagy az Óperenciás tengeren túl. Az angyalföldi szurker pontosan emlékszik 1996 decemberére, amikoris egy havas, hideg, rideg napon nagyjából három-négyszáz Vasasos sétált a Határ úti metrómegállótól a Bozsik Stadion felé, hogy aztán egyszer csak a környező házakból, bokrokból, pincékből, padlásokról baseball ütőkkel, vasláncokkal felszerelkezett intelligens, Havanna lakótelepi srácok rontsanak rájuk és üssenek mindenkit, férfit, nőt, gyereket – akit csak érnek...

A Vasas–Honvéd kölcsönös gyűlölet ott és akkor szökött szárba.

S a helyzet az évek, az évtizedek múlásával sem normalizálódott. Játszhatunk mi bárkivel, a Pócsmegyerrel, a Pornóapátival, vagy a Santossal, a táborunkból újra és újra felhangzik a kispestieknek szóló rigmus. De mindez persze fordítva is igaz. Így aztán ifjú angyalföldi futballista, úgy lépj pályára a Honvéd elleni kupaelődöntőn, hogy presztízsmeccset játszol. Nem egyet a sok közül. Tartozol annyival a Vasas családnak, hogy ezeket a kispesti legényeket szépen helyreteszed, és legyőzöd. A tét az U17-es Országos Kupa döntője – éppen úgy, mint esztendővel ezelőtt. Ti, ifjú angyalföldi labdarúgók már átélhettétek tavaly, hogy milyen az, amikor a Vasas-tábor hangerővel segíti a győzelmeteket. Amikor piros-kék sálas, lelkes drukkerek énekelnek és szurkolnak – Nektek.

Emlékezetes kupadöntő volt az! Telkiben rendezték és hiába vezettünk, a lelkesen hajrázó Debrecen a Vasas-tábor hangorkánja közepette fordított, és győzött. De a sors most kárpótolhat benneteket, a sors most visszaadhatja azt, amit tavaly elvett tőletek. Ehhez nem kell mást tennetek, mint legyőzni a kispestieket. Arra is figyeljetek persze, a nagy hajtás közepette, nehogy valamelyik honvédos, egy óvatlan pillanatban letépje, széttépje a saját mezét, hogy aztán a bíróhoz rohanjon reklamálni... Nem kell felülni a kispesti provokációnak.

Vagytok Ti olyan jó csapat, hogy gólokkal feleljetek az esetleges furcsa szituációkért. Már legyőztétek a Dorogot, a Gyirmótot és megsemisítettétek, hét góllal kitömtétek a Nyíregyházát. Az út a döntő felé visz, szinte rángat benneteket, és a kispestiek sem lehetnek afféle sorompó ezen az úton. A válogatottjaink, Hegyes Gábor és Szabó Ferenc, aki épp egy Üzbegisztán elleni meccsen debütált címeres mezben, no meg a többiek erőt, és energiát jelentenek, mutatnak a finálé felé vezető úton. Mesteretek, Belvon Attila órákig mesélhetne, milyen volt verni egykoron, mondjuk Békéscsaba mezben a Fradit – no meg a Honvédot.

De ez most itt a Vasas! Az ország egyik legjobb utánpótlásműhelye, a Kubala Akadémia! És ajánlom a figyelmetekbe, vasasos fiúk, azt a gyönyörű tablóképet, amely tíz (!!!) elődötök, kortársatok sikerét mutatja, hiszen ők valamennyien bemutatkoztak már a felnőtt csapatban. Hős Zsombor, Molnár Csaba, Barkóczi Barnabás, Jován Vilmos és a többiek már pontosan tudják, milyen az, amikor az álmok, a gyermekkori álmok valóra válnak.

Vasas címeres, piros-kék mezben, a felnőtt csapatban!

Ez legyen a szemetek előtt, amikor kikocogtok majd a Honvéd elleni presztízsmeccsre, a kupaelődöntőre. S ha a helyzet úgy hozza, biztosak lehettek benne, hogy Erős Gábor, Nagy Miklós sportigazgató társaságában ott ül majd a lelátón, és árgus szemekkel figyeli, ki lesz a következő, aki majd a nagyokkal edzhet, s aki majd bemutatkozhat Urblík Józsi, Tóth Milán és a többiek mellett a felnőtt csapatban. S ez talán fontosabb, mint országos kupát nyerni bármelyik korosztályban.

De ti most ne erre gondoljatok.

Ti csak szépen verjétek meg a Kispestet. Elsősorban önmagatok és a szurkolók miatt. Meg persze kiváló edzőtök, Belvon Attila, az egykoron remek futballista miatt is. Komoly stáb dolgozik veletek, mögöttetek és Ti mindazt a szeretetet, türelmet, segítséget, lehetőséget azzal tudjátok legjobban meghálálni, ha győztök, újra és újra győztök. A bajnokságban, no meg az országos kupában.

Egyébként a Vasas futballtörténelem megszámlálhatatlan, emlékezetes Vasas–Honvéd derbit tart számon. Kétszer játszottunk velük a kupadöntőben, és kétszer vertük őket. Először 3–2-re, 1955-ben, majd 4–3-ra, 1973-ban. De hogy stílszerűek legyünk, játszottunk a Honvéddal kupaelődöntőt is – úgy, mint most Ti. És 1981. június 20-án Szegeden, semleges pályán 2–1-re diadalmaskodtunk a második fénykorát élő, válogatottakkal telitűzdelt kispestiek ellen. A 70. születésnapját a napokban ünneplő Királyunk, Kiss Laci lőtte az egyiket és Szabó a másodikat.

Srácok, érjük be most is ennyivel: legyen 2–1 ide!

Aztán jöhet a finálé, mondjuk az Illés Akadémia ellen, és megint megtelhet a lelátó Telkiben, ahol újra ott lehet a Vasas-tábor, amely biztat benneteket. Biztat és büszke lesz rátok, hogy az ősi rivális Kispestet búcsúztattátok. Mindent bele fiúk! A múlt és a presztízs kötelez!

Honvédot verni, bármilyen szinten ajándék a Vasas családnak. Tegyétek meg szombaton, 12 órától a Fáy utcai Sportcentrumban!

2026.03.14. 08:15

Vissza