KUPA Kamaszkorom legszebb nyara

Irigyellek benneteket, fiúk. Kamasznak lenni az élet ajándéka, mintha folyamatosan édes görögdinnyét falnánk, s közben sütne a nap a strandon, ahol jönnek-mennek a színesebbnél színesebb bikinik. Annak idején azt énekelte a népszerű táncdalénekes, Ihász Gábor, aki rajongásig szerette a Vasast, hiszen ő maga is viselte a gyönyörű piros-kék mezt, hogy „Múlnak a gyermekévek…” S bizony múlnak, japán gyorsvonat sebességével és tudom, hogy ti, srácok sürgetnétek azt a bizonyos szuperexpresszt, hogy milyen jó is lenne már a tizennyolcadikat ünnepelni, nagykorúvá válni, ifjú férfiként viselkedni egy korsó sört immár hivatalosan is felhörpinteni. Ne sürgessétek az időt. Élvezzétek ki minden egyes pillanatát, a gyermek, vagy bocsánat, a kamaszlétnek. Ti egyébként is kiválasztottak vagytok, mert nem viselheti mindenki a Vasas címeres trikót és nem adatik meg bárkinek, hogy országos kupadöntőn lépjen pályára a patinás angyalföldi klub játékosaként.

Ti most erre készültök!

Ugyanúgy, akárcsak esztendővel ezelőtt. Nem kis bravúr ez, korosztályról-korosztályra, évről-évre eljutni a fináléba és díszes serlegért, emlékezetes sikerért küzdeni. Emlékezhettek, hogy tavaly ilyenkor még az armatás legények, a lelkes táborunk tagjai is kimentek Telkibe, hogy folyamatosan buzdítsanak benneteket. Mekkora élmény lehetett hallgatni a zöld gyepen testközelből, hogy „Gyerünk, gyerünk Angyalföld!” Azt mondják az úgynevezett szakemberek, hogy nem számítanak az eredmények az utánpótlás-futballban, mert az a fontos hány és hány tehetséget nevel fel egy klub a felnőtt csapat számára. Van igazság ebben, hiszen végül erről szólhatna a profi futball, kinevelni, felépíteni, beépíteni a saját gyerekeinket. Olcsóbb és szerethetőbb, mint összevásárolni olyan munkavállalókat, akik már megannyi másik klubot is megjártak. De én azt mondom, nagyon is kellenek a sikerélmények gyerekkorban. Legyen mire emlékezni, hogy legyen mire büszkének lenni évek, évtizedek múlva is.

Életemben egyszer láttam a nevem az eredményjelző táblán. Győrben játszottunk a Vasas ifivel az ETO vendégeként kupadöntőt. A főmeccsen is a Győr és a Vasas lépett pályára, bajnoki találkozón, Váradi Béluska szenzációs játékával jól elvertük az ETO-t. De azon a bizonyos kupadöntőn kikaptunk 3–1-re, hiába volt a mezőny legjobbja az akkor még ifista Rixer Géza. Vezettünk 1–0-ra, miután egy kapufáról kipattanó labdát tesze-tosza mozdulattal öt méterről a jobb sarokba gurítottam. Onnantól kezdve a győri stadion eredményjelző tábláját bámultan tágra nyílt szemekkel, ábrándozva, hiszen ott virított rajta a nevem.

Életre szóló emlék.

Nektek sokkal, de sokkal több ilyenben lehet részetek. Már nem a legendás Fáy utcai vörös salakon tréningeztek, a körülmények összehasonlíthatóan jobbak, mint a mi időnkben. S ez még akkor is igaz, ha – és ezt nem lehet elégszer kihangsúlyozni –, a Vasas Kubala Akadémia tagjai, no meg az angyalföldi futballcsalád irigykedve nézi, hogy a Fradi utánpótlásé az egész Népliget, az MTK-s gyerekek a Kőbányán, egy tökéletesen felújított sportkomplexumban készülhetnek, az Újpest a régi Izzó sporttelepet kebelezte be rengeteg pályával, a Honvéd pedig saját birtokkal rendelkezik a város szélén – és akkor még nem beszéltünk a felcsúti, ki tudja hány pályáról.

De így is ontja a tehetségeket a Kubala Akadémia, és ezt most már a legkritikusabb Vasas-drukkerek is elismerik, hiszen láthatták hétről hétre a felnőtt csapatban több-kevesebb játéklehetőséghez jutó srácokat: Barkóczi Barnabást, Molnár Csabit, Hős Zsombort, Rab Boldizsárt, Ottucsák Gyurit, a kis Jován-gyereket és a többieket.

Fiúk, nyitva a kapu, és immár NB I-es csapatba kerülhettek be! Szép, romantikus mondat, amely immár nem csak álmokról szól. Erős Gábor bátran nyúl a fiatalokhoz, ezt eddig is bizonyította.

Szóval a kupadöntő srácok!

Június 12-én alighanem megint lesz a Telki edzőközpont nézőterén jónéhány Vasas-drukker, aki a családtagokon kívül szorít nektek. Tavaly izgalmas, fordulatos meccsen hiába vezettünk, végül a Debrecen nyert. Most az Illés akadémia az ellenfél, amely ellen – mindenféle elfogultság nélkül írhatom –, mi vagyunk az esélyesebbek. És nem csak azért, mert a bajnokságban előkelőbb helyen végeztünk. Tavaly novemberben Szabó és Varsányi góljával 2–1-re vertük őket, májusban pedig, a Fáy utcában újra mi voltunk a jobbak, 2–0, akkor Varsányi és Szász vette be a szombathelyiek kapuját. A döntőbe jutáshoz kellett egy dorogi 3–1-es győzelem, egy gyirmóti 1–0-s siker, a Nyíregyháza elleni 7–1-es gála, no meg... A Honvéd elleni, sima 3–0 ide!

Hegyes Gábor és Szabó Ferenc már játszott címeres mezben, de bármelyikőtök előtt ott a lehetőség, hogy korosztályos válogatott legyen. Belvon Attila és Répási László egykoron remek spíler volt, ezt nyugodt szívvel állíthatom, hiszen megszámlálhatatlan meccsen láttam őket sportújságíróként. A szakmai stáb is megérdemelné, hogy néhány napig a Vasas utánpótlásáról szóljon az „ifi világ”.

Mert a Kubala Akadémia a maga szűkösebb életterével is felveszi a versenyt a vetélytársakkal. Ez a Vasas-jövő, no meg az NB I-es lét, az évek óta várt, hőn áhított rangadók a ministadionunkban, ahol ti srácok testközelből figyelhetitek, ahogy Urblík Józsi, Tóth Milán és a többiek legyőzik a Fradit, az Újpestet, meg oda-vissza a Honvédot! Ez az igazi vonzerő!

Ti, fiúk élvezzétek ki a kamaszkor minden egyes, mézédes pillanatát, álmodozzatok, futballsikerekről, hogy győztes gólt lőttök majd címeres mezben, hogy bajnoki döntőt játszatok piros-kékben a felnőttek között. Álmodozzatok a szerelemről, a strandon sétáló színes bikinikről és gondoljátok azt, hogy 2026 júniusa kamaszkorom legszebb nyara. Ezzel a címmel egyébként egy imádnivaló amerikai film készült a hetvenes évek elején, benne főszereplőként a gyönyörűséges Jennifer O’Neil-lel. Nagyjából annyi idős srácok vakációztak a tengerparton, mint ti, telis-tele álmokkal, vágyakkal, egy érett, csinos nő vonzásában. Eljön mindennek az ideje, ne sürgessetek semmit. Most koncentráljatok arra, hogy kupagyőztesek legyetek, s amit tavaly elvett a sors, azt most visszaadja.

A Vasas nagy csapat.

Mindig is az volt – nekünk drukkereknek örökkön az is marad. Legyetek büszkék, hogy azt a mezt viselitek, amelyben egykoron világklasszisok futballoztak. És ők rengeteg örömet okoztak a drukkereknek. Június 12-én ezt kérik tőletek is.

Hogy ott Telkiben együtt ünnepeljen a Vasas-család!

A zöld gyepen lehet a legfeltűnőbben üzenni, egy-egy góllal, csellel, gyönyörű megoldással Erős Gábornak, hogy: „Hahó, itt vagyunk, kupagyőztesek vagyunk!”

Hajrá Vasas, hajrá, Angyalföld!

2026.06.12. 12:00

Vissza