VFCII László András: A jövő építése fontosabb az eredményeknél

Ősszel az 5. helyről várhattuk a folytatást és végül szezon végén is ebben a pozícióban zártuk a bajnokságot – azt azonban nem mondhatjuk, hogy semmi nem történt március és május között... 

Az összkép értékeléséhez muszáj visszakanyarodnunk a félszezon végéhez, hiszen az első fordulókra több eltiltást is „magunkkal hoztunk”, Feledy Balázsra és Jován Vilmosra sem számíthattunk, illetve a télen már velünk készülő, és az edzőmeccseken meggyőző teljesítmény nyújtó Artner Dávid sem léphetett pályára egy ideig. Ennek ellenére a játékunkkal alapvetően nem volt probléma, sem tavasz elején, sem a teljes szezonban, minden meccsen rengeteg lehetőséget alakítottunk ki, hoztuk a ránk jellemző gyors támadófutballt, de sajnos a helyzetkihasználásunk nem volt megfelelő. A futball örök törvénye pedig több alkalommal is megbüntetett minket, a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat. Reálisan nézve, szerintem minimum 8-10 ponttal többet szerezhettünk volna.

Bár szünetben csak két pont volt hátrányunk a második ESMTK mögött, az első három tavaszi fordulóban csupán két pontot szereztünk és nyeretlenek maradtunk. Mi volt az oka, hogy nem sikerült a rajt?

Többösszetevős volt a dolog, az eltiltásokról az imént már beszéltem, emellett sajnos sérülések is nehezítették a helyzetünket, a Honvéd II. ellen például Balogh Áront és Faragó Bálintot is elveszítettük. De azon a rangadón is megvoltak a lehetőségeink, a BKV Előre ellen pedig pláne, azt a meccset gólokkal kellett volna megnyernünk, a végén mégis be kellett érnünk a döntetlennel. Az erzsébetiek elleni összecsapást alapjaiban határozta meg a korai, talán vitatható kiállítás, hiszen a 12. percben emberhátrányba kerültünk az osztály egyik legjobb alakulata ellen, az NB II-es indulásért harcoló, végül ezüstérmes riválisunk pedig könyörtelenül élt az adódó lehetőségeivel.

Sok mérkőzésen a hajrában, vagy a hosszabbítás perceiben csúszott ki a kezünkből a győzelem, ami korábban nem volt jellemző. Ez mivel magyarázható?

Leginkább a fiatalság és a tapasztalatlanság számlájára írható, de természetesen ezektől függetlenül sem szabadott volna olyan ki nem kényszerített, vagy koncentrációs hibákat elkövetnünk, amelyek aztán a bekapott találatokhoz vezettek. A bajnokság végéhez közeledve pedig tudatosan törekedtünk arra is, hogy minél több fiatal játékos kapjon lehetőséget, és még inkább belerázódjon a felnőtt futball világába. Ez rövid távon olykor pontvesztésekkel járthat, hosszú távon azonban egyfajta „befektetés” a klub számára. Ezzel egyrészt szolgáltuk a tehetségeink fejlődését, másrészt már igyekeztünk felkészülni a következő szezonra is, amelynek így több tapasztalattal és rutinnal vághatunk neki.

Bőven voltak pozitívumai is a mögöttünk hagyott szezonnak: több fiatal is debütált, sokan a keretből a felnőtt csapattal készültek és be is mutatkoztak a „nagycsapatban”, az emlékezetes győzelmekről nem is beszélve.

Így igaz, számos pozitívum történt velünk az év során. Ami a meccseket illeti, leginkább a közvetlen élmezőny elleni rangadókra gondolok vissza jószívvel, hiszen azokon az összecsapásokon abszolút megmutattuk a karakterünket és azt a potenciált, ami bennünk rejlik. A bajnok Monor és a bronzérmes Gyula elleni is veretlenek maradtunk, de a III. Kerület otthonában elért 2–2-es döntetlen is szép eredmény. Sőt, az óbudaiak elleni szoros, 3–2-es hazai vereség ellenére a teljesítményünkkel ott is elégedett voltam, ahogyan természetesen a Csepelen aratott, 4–0-s győzelemmel is.

Ősszel és tavasszal is volt egy nyolcmeccses veretlenségi sorozatunk, amelyre méltán lehetünk büszkék, amire viszont még inkább, az a bajnokságban elért fiatalperceink. A mostani szezonban a 2007. január 1-je után született futballisták tartoztak bele az előírt korosztályba, amelyet végül 13 124 perccel abszolváltunk. Ez majdnem 2700-zal több, mint tavaly, ráadásul az előírtnál jóval fiatalabbak is hozzátettek ehhez a 2007-eseink – Andresz, Heil, Jován, Magyar, Ottucsák, Sági – mellett. 2009-esként Balogh Áron és Hajós Lőrinc lépett pályára, míg a 2008-ban születettek közül Adi, Boza, Gruber, Kátai, Rab, Vincze és Wébel növelték folyamatosan a számainkat. Amely még magasabb is lehetett volna, ha nem marad el az utolsó fordulóban a Martfű elleni találkozónk. És ha már statisztika, egy érdekesség a végére: Vincze Domonkos volt az egyedüli a keretünkben, aki kezdőként, vagy csereként az összes idei mérkőzésünkön szerepelt.

Mekkora mozgás lesz a keretben, történt már egyeztetés Nagy Miklós akadémiai igazgatóval, hogy hány tehetség kezdi majd meg tartalékcsapatunkkal a felkészülést?

Szezon közben is rendszeresek az egyeztetések, hiszen folyamatosan figyeljük és monitorozzuk a legtehetségesebb akadémiai játékosokat. Vannak konkrét jelöltek is, akikben komoly potenciált látunk és akiket szeretnénk közelebbről is megnézni, valamint megismerni a felkészülés során, de neveket egyelőre nem mondanék. Az alapelvünk és a legfőbb célunk továbbra is ez, nevezetesen, hogy minél több fiatalt integráljunk és építsünk be a felnőtt futball világába.

Mit lehet tudni a nyári programról?

Nem lesz benne különösebb változás, nem térünk el a korábbi évek bevált gyakorlatától. Két héttel az első edzés előtt már kapnak a fiúk egy otthoni erőnléti és futóprogramot, aztán június 29-én kezdjük a közös munkát. Ferenczi István vezetésével, a megszokott módon nagy hangsúlyt fektetünk majd az erőnléti edzésekre, emellett hat felkészülési meccset játszunk majd, amelyek remélhetőleg formába hoznak minket a július végi bajnoki rajtra! Addig is ezúton szeretném megköszönni a játékosok és a szakmai stáb egész éves munkáját, mindenkinek jó pihenést kívánok a nyári szünetre!

2026.06.08. 12:30

Vissza