VFCII László András: Mindig jönnek új tehetségek az akadémiáról

A múlt csütörtöki évzáró vagy az őszi idény sikerült jobban...?

Szerencsére mindkettő jól sikerült, a záróvacsorán és a meccseken, a kispadon is remekül éreztem magam. Szerteágazó egy tartalék együttes feladatköre, a fiatalok beépítésétől és felkészítésétől kezdve a felnőtt keretből érkezők játszatásán át egészen a legtehetségesebbek feláramoltatásáig. Az eredmény ezek után sokadlagos szempont, a biztos bennmaradáson kívül sohasem fogalmazunk meg nagyobb célt, ráadásul a tavalyi évhez képest komoly változások történtek a keretben. Mindezeket figyelembe véve nagyon büszke vagyok a fiúkra, hiszen minden felsorolt tételnek eleget tettünk, emellett bár „csak” az ötödik helyen telelünk, mindössze 2 pontra vagyunk a második helyezett ESMTK-tól. Mind egyénileg, mind csapatszinten elégedett vagyok a játékosokkal.

Balogh Áron, Heil Péter, Hajós Lőrinc – csak néhány név az elmúlt félévben debütáló fiatalok közül. Milyen benyomást tettek a szakmai stábra az „újoncok”?

Szerencsére minden évben jönnek olyan tehetségek az akadémiáról, akik megmutatják magukat a csapatunkban, ősszel sem volt ez másként. Nagyon jó szemléletű srácokról van szó, egyesével nem szeretném jellemezni őket, vagy bárkit kiemelni közülük, de ha így folytatják, biztos, hogy szép jövő várhat rájuk. A tavalyi szezonhoz képest egyébként 2000-rel (!) nőtt a fiatalperceink száma, ez is azt támasztja alá, hogy bátran nyúlhattunk a 2007-es, 2008-as és 2009-es születésű játékosokhoz.

Az eredményekre és a mutatott játékra sem igazán lehetett panasz – ha egy dolgot kellene kiemelni, amelyben előrelépett a Vasas II. az előző szezonokhoz képest, mi lenne az?

Egy dolgot nehezen tudnék kiemelni, mert úgy érzem, minden területen fejlődtünk. Ahogyan azt korábban említettem, alaposan kicserélődött a keretünk, ennek ellenére az újonnan érkezők nagyon gyorsan felvették a ritmust és azt a stílust, amit képviselünk. Sikerre éhes együttesünk van, mindenki fegyelmezett, nyitott az edzésekre és beleáll a munkába. A fiatal és az idősebb játékosok aránya is jó, ahogyan a csapatkohézió is, sokszor ez bizonyult döntőnek egy-egy kiélezett összecsapáson.

Ha már a meccseknél tartunk – azok közül ki tudnád emelni a legemlékezetesebbet, amelyiken a leginkább azt láttad viszont a pályán, amit szerettél volna?

Ha így nézem, akkor a Martfű elleni hazai találkozót mondanám, ahol tökéletesen ültek az elképzeléseink, a 3. percben már 2–0-ra vezettünk és bár a végén „csak” 3–1-re nyertünk, rengeteg ziccert dolgoztunk ki, látványosan futballoztunk, nagyszerű volt a támadójátékunk. Viszont a Gyula elleni két összecsapást is meg kell említenem, mert bár mindkettő döntetlen lett, hihetetlenül éretten játszottunk – a hazai és az idegenbeli meccseken egyaránt, ráadásul az osztály egyik kiemelkedő csapata, az előző szezon ezüstérmese ellen. És bár nem mérkőzés, de volt egy 8 meccses veretlenségi sorozatunk is az ősszel, amire szintén méltón lehetünk büszkék.

Két komolyabb sérülés árnyékolta be az őszünket, Faragó Bálint és Lukács Máté dőlt ki a sorból. Mit lehet tudni az állapotukról?

Mindketten hosszú kihagyás után térhettek vissza a pályára, kezdtek is formába lendülni, a meccshiány ellenére hamar profitáltunk a teljesítményükből, emiatt duplán fájó a sérülésük. Szerencsére, ha minden jól megy, Faragó elkezdheti velünk a januári felkészülést, de Lukács Mátéra ismét hosszabb kényszerpihenő vár, amit nagyon sajnálok.

Szóba kerültek már korábban a tartalék csapatok céljai, amelyek közül talán a legfontosabb a felnőtt együttesbe való feláramoltatás. Ezen a téren sincs okunk panaszra: több játékos, Ottucsák György, Vincze Domonkos, Jován Vilmos, Sági Roland, Rab Bence gyakran NB II-es csapatunkkal készült, sőt, be is mutatkoztak már a felnőttek között.

Számunkra mindig elismerés, ha ilyen történik, de ez nem csak a mi, hanem a Kubala Akadémia munkáját is dicséri. Egyértelműen működik az a koncepció, amit Nagy Miklós sportigazgató kitalált, vele és Erős Gábor vezetőedzővel is gyakran egyeztetek, akik ha tehetik, a hazai meccseinken a helyszínről figyelik a csapatunkat, így saját tapasztalatokat is gyűjtenek. A felsoroltakon kívül Barkóczi Barnabást és Hős Zsombort is érdemes megemlíteni, akik először nálunk, az NB III-as csapatban váltak meghatározó játékossá, most pedig már teljes értékű tagjai a felnőtt keretnek. Az ő példájuk egyébként nagy motiváció a többi fiatalnak is, láthatják és érezhetik, hogy honnan hová lehet eljutni.

Végezetül beszéljünk a folytatásról – mik a tervek a felkészülésre?

Most már a jól megérdemelt pihenőjüket töltik a játékosok, január 5-én, hétfőn kezdjük a munkát az ilyenkor szokásos felmérésekkel. Az edzések mellett természetesen felkészülési meccsek is szerepelnek a programban, ráadásul nemzetközi ellenfelekkel is összecsapunk majd és igyekszünk a lehető legjobb állapotba kerülni a márciusi folytatásra.

A Vasas FC II. asszisztensedzője, Schindler Szabolcs is így látta a félévet:

– Két aspektusból néztem az őszt: az egyéni fejlődés és a csapatunk eredményessége szempontjából. Úgy érzem, mindkettőben léptünk előre, az utánpótlásból felkerülő játékosok gyorsan alkalmazkodtak a felnőtt futball követelményeihez, sokaknak volt remek „ugródeszka” a tartalékcsapat. Voltak, akik már az NB II-es együttesben is megkapták a lehetőséget a bizonyításra, edzéseken, felkészülési, vagy akár bajnoki mérkőzéseken, ez jó visszajelzés a számunkra is. Összességében az eredmények is rendben voltak, két pontra vagyunk a második helytől, a hazai meccsek pedig különösen tetszettek, hiszen veretlenek maradtunk a Fáy utcában és mindig szép számú közönség buzdított minket. Maximum amiatt van egy kis hiányérzetem, amiért az élcsapatok ellen, mint a Monor, a Gyula, vagy az ESMTK nem sikerült a még nagyobb bravúr, „csak” döntetlenek, pedig a játékunkban abszolút benne volt a győzelem lehetősége, főleg az utolsó, gyulai mérkőzésen.

2025.12.04. 17:02

Vissza