VFCII László András: Nagyon megérdemelnék az érmet a fiúk!

Ahogyan a legutóbbi, Pénzügyőr elleni 3–0-s sikert követően is nyilatkoztad, a felkészülési és a bajnoki mérkőzéseket nem lehet összehasonlítani, de azért a hatból hat győzelem több mint figyelemre méltó...

Valóban impozáns eredménysort produkáltunk az edzőmeccseken, ráadásul a mutatott játékra, valamint a csapat- és egyéni teljesítményekre sem lehetett panasz. De a puding próbája tényleg az evés, nem eshetünk abba a hibába, hogy a sikereket követően elbízzuk magunkat. Arra viszont törekednünk kell, hogy a bajnoki mérkőzéseken is ugyanilyen hatékonyan futballozzunk.

Ha már hatékonyság, a hat találkozón elért 27-7-es gólkülönbség is önmagáért beszél – számítottál ekkora dominanciára, főleg annak fényében, hogy a legtöbb ellenfelünk ugyancsak a harmadosztályban szerepel?

Azért veszélyes és nem is érdemes messzemenő következtetéseket levonni az összecsapásokból, mert több riválisunk jóval később kezdte a felkészülést, vagy éppen nem abban a fázisban tartott, mint mi. Ettől függetlenül minden mérkőzést szerettünk volna megnyerni és természetesen büszke is vagyok a srácokra, amiért ez sikerült. De az eredmények mellett amiatt még boldogabb voltam, hogy valóban, minden meccsen domináltunk, rengeteg gólhelyzetet alakítottunk ki és nagyon sok olyan dolog köszönt vissza a találkozókon, amelyeket hétközben gyakoroltunk.

Melyik mérkőzés maradt meg benned leginkább és miért?

Megfordítanám a kérdést: talán a legutóbbi, Pénzügyőr elleni meccsel kapcsolatban maradt bennem egy kis hiányérzet, az azt megelőző öt alkalommal gördülékeny volt a játékunk és azt kaptuk vissza a csapattól, amit előzetesen megbeszéltük. Viszont ha mindenképpen ki kellene emelni egy találkozót, akkor a Gödöllői SK ellen látottakkal voltam a legelégedettebb.

A felkészülési meccseken túl sikerült azt a fajta edzésmunkát elvégezni, amit a szakmai stábbal elterveztetek?

Abszolút – bár időnk is volt rá bőven, hiszen több mint három hónapja ért véget a bajnokság őszi szezonja, december közepétől pedig már egyéni futó és erősítő programokat kellett végeznie a fiúknak. Január 5-én kezdtük meg a közös edzéseket, nyolc hét alatt pedig úgy érzem, mind taktikailag, mind fizikálisan felkészültünk a tavaszi folytatásra. Ebben óriási szerepe van a játékosoknak, sokszor hangsúlyoztam, de csak ismételni tudom önmagam: nagyszerű szemléletű és mentalitású tehetségek alkotják a keretünket, akikkel öröm együtt dolgozni. Ugyanez igaz a szakmai stábra is, minden téren kiegészítjük egymást, remek a hangulat, így mindannyian várjuk az újabb tétmeccseket.

Mindössze kétpontos hátrányban vagyunk a második helyezett ESMTK-hoz képest – az utóbbi években nagyon közel voltunk a dobogóhoz, mi kell ahhoz, hogy szezon végén ezúttal érem kerüljön a nyakakba?

Az elsődleges feladatunk továbbra sem a minél eredményesebb szereplés, hanem a legtehetségesebb akadémisták beépítése a felnőtt futballba, illetve a feláramoltatás. Ezen a téren szerencsére nagyszerűen állunk, a kulcsembereink közül sokan készülnek hétközben az NB II-es alakulattal és voltak, akik már be is mutatkoztak a nagycsapatban. Ettől függetlenül természetesen szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni a szezonból és ha már megteremtettük magunknak a lehetőséget, nagyon bízom benne, hogy végre valóban sikerül a dobogón végezni. Az előző két évben ez nüánszokon múlt, remélem, most összejön, mert nagyon megérdemelnék a fiúk az érmet!

Lehet jelentősége annak, hogy a közvetlen riválisainkat, a tabellán előttünk álló Monort, az ESMTK-t és a III. Kerületet egyaránt a Fáy utcában fogadjuk majd tavasszal?

Egyértelmű, elég megnézni a hazai statisztikánkat – veretlenek vagyunk, két döntetlen mellett hat győzelem áll a nevünk mellett. Szeretnénk megtartani ezt a jó mérlegünket, és hogy sikerélmény nélkül távozzanak tőlünk a riválisok. De az idegenbeli találkozók is ugyanolyan fontosak, összesen 13 mérkőzés van hátra, ez 39 megszerezhető pontot jelent – annyival elégedett lennék, talán kapnánk még egy extrát is érte, hogy meglegyen a 40... A viccet félretéve bizakodunk, egy jó rajt például nagy lökést adna.

Főleg a Budapest Honvéd II. ellen, amely vasárnap érkezik hozzánk – márpedig egy ilyen derbi osztálytól és helyezéstől függetlenül mindig presztízscsata...

Így igaz, nagy iramú mérkőzésre számítok, hiszen két akadémiai csapat találkozik majd, a nézők biztosan jól fognak szórakozni. Egy Vasas–Kispest bárhol, bármikor Vasas–Kispest, és ahogyan korábban is fogalmaztam, ellenféltől függetlenül szeretnénk megtartani a remek hazai mérlegünket. Ősszel 2–1-re nyertünk a Honvéd otthonában, ezzel az eredménnyel most is kiegyeznék!

2026.02.26. 18:42

Vissza