U15 Az őszi szezon befejeződött – a jövő elkezdődött!

Az igazi persze az lenne, ha Lópici Gáspár – az utca hírmondója – szépen, komótosan kikerékpározna a Fáy utcai sporttelepre és elhelyezné itt-ott, amott Rétyi Róbert, Kovács Milán és Szilágyi Zoltán egészalakos fotóját, rajta ezzel a rövidke mondattal: A jövő elkezdődött! S, ha ezen már túl lennénk, péntek délután láthatta volna szülő, játékos, szurkoló, hogy a Vasasnál immáron nem csupán süket duma, üres közhely az utánpótlás-nevelés fontosságának emlegetése. Merthogy a szóban forgó három fiatalember a felnőtt keret tagja, profi szerződéssel büszkélkedhet, hosszú távra tervezhet, ugyanis számol velük a szakvezetés. Lehet-e ennél erősebb dopping, találhatnak-e hatásosabb motivációt a gyerekek számára?
Aligha.
A Vasas egyértelműen és kézzelfoghatóan új útra lépett, szakítva a „magyaros” hagyományokkal, miszerint jöjjenek ide olcsó tucatlégiósok. A Kubala Akadémia és a Vasas FC immár egy család, és ami az elmúlt években nem ment, sehogyan sem ment, az most megvalósul: egy hajóban ülnek, egy irányba eveznek.
Az irány pedig az álmok világa.
A Vasasnak az NB I-ben a helye a tradíciója, a múltja, szurkolói bázisa alapján. És ezért dolgozik immáron hónapok óta, napi „huszonhat” órában Nagy Miklós, a Kubala Akadémia tulajdonosa, aki számos egyeztetésen, tárgyaláson van túl Jámbor Jánossal, az FC tulajdonosával, no meg Domonyai László ügyvezetővel.
Saját gyerekekből álljon a Vasas!
Ez a cél és ez az út – az egyetlen járható út a milliárdos riválisokkal szemben. Ezért is fontos a tehetséggondozás, a hétköznapokon zajló munka ott az akadémián, az edzők felelőssége, s a gyerekek lelkesedése. S ezért is volt jó nézni péntek délután az U15-ös csapatot, és benne olyan játékosokat, mint Tuboly Mátét, Fullajtár-Horváth Gergőt, az aprócska Angyal-Tóth Ákost, Nagy-Kolozsvári Dánielt és a többieket. Pál Zoltán tanítványai futballoztak egy jót, olykor szemre is tetszetősen tették-vették a lasztit a táblázaton jóval előkelőbb helyen álló MTK-val szemben. Élvezetes meccs volt ez, és még dideregnünk sem kellett, mert a Mikulás nem havat, hanem enyhülést hozott. Két – nagyjából – egyforma képességű csapat feszült egymásnak, a találkozót leginkább mezőnyjáték jellemezte, viszonylag kevés gólhelyzettel. Ezért lett volna fontos, s talán mindent eldöntő pillanat, amikor az első félidő legeslegvégén gyakorlatilag kihagyhatatlan ziccer maradt ki a vendégek kapuja előtt: a Vasas-center tempóelőnyben, a kapussal farkasszemet nézve nagyjából nyolc-kilenc méterről a bal kapufa mellé helyezett.
A szünet után sem változott a helyzet a döntetlenszagú találkozón, így egyértelműnek tűnt, hogy itt egy gól dönthet a három pont sorsáról.
Ám nem került sem az egyik, sem a másik hálóba labda.
Pál Zoltán ezúttal is végig ott állt a kispad előtt, hol karba tett kézzel, hol feszült tekintettel figyelte az övéit, bekiabált, biztatott és irányított, de maradt a döntetlen a záró meccsen. Merthogy ez volt a 2018-as esztendő utolsó kubalás találkozója.
Zaklatott, aggasztó, sőt elkeserítő pillanatokkal teli időszak után aztán minden jóra fordult és ment tovább az élet az Akadémián. Ez a legfontosabb: a gyerekeknek továbbra is Angyalföld jelenti a hazai pályát, a mezen pedig ott van a Vasas-címer. Nem kellett sem Siófokra, sem a Cook-szigetekre költözni, a munka folyt tovább – nem is akárhogyan.
Ha Lópici Gáspár túl a Rétyi poszterek kiragasztásán még segíteni szeretne a Vasasnak, feladhatna egy hirdetést a következő szöveggel:
Tisztességesen, önerőből gazdálkodó fociklub lehetőséget biztosít minden tehetséges, a piros-kék színekhez hű, ifjú emberkék számára, akik úgy gondolják, hogy mielőtt elindulnának Angliába, Spanyolországba, Németországba, Hollandiába szerencsét próbálni, leginkább a kispadon, vagy a lelátón ücsörögni, esetleg valamelyik kiemelt, milliárdokból gazdálkodó magyar klubhoz készülne, inkább maradjon, mert itt játszhat, futballozhat, bizonyíthat. „A jövő elkezdődött” – jeligével a kiadóba…

2018.12.10. 13:02

Vissza