VKLA Balogh Attila: Minden foglalkozás Hajrá, Vasassal! indul és azzal is fejeződik be!

Az akadémiai képzés nulladik állomása az ovifoci program, amelyben ősztől immáron egy olyan szakember segíti a tehetségek Kubala Akadémiára való áramoltatását, aki közel 25 éve ezen a területen dolgozik. Balogh Attilával beszélgettünk a Vasashoz való kötődéséről, eddigi edzői pályafutásáról, valamint legfontosabb feladatairól.

A Vasas Kubala Akadémia hét 13. kerületi óvodával – Angyalkert, Csicsergő, Gyöngyszem, Futár, Meséskert, Napraforgó és Pitypang Tagóvoda – dolgozik partneri együttműködésben, Balogh Attila pedig heti rendszerességgel tart foglalkozást a gyerekeknek.

„Ezeken az órákon elsődlegesen az a legfontosabb, hogy a gyerekekkel megszerettessük a labdarúgást és lerakjuk az alapokat. Nyilván nehéz lekötni a figyelmüket, de a kezdetekben a játékos gyakorlatokon, az örömszerzésen és a jó hangulaton van a hangsúly” – fogalmazott Balogh Attila, akinek egyáltalán nem idegen a Fáy utca, hiszen innen indult a szakmai karrierje.

„1999-ben, éppen egy ovifoci program keretein belül kiválasztották a fiamat, aki a Vasashoz került. Bence végigjárta a korosztályos ranglétrákat, amelyet követően a felnőtt csapatban is bemutatkozott. Ám végül ő is az edzőksödést választotta és immáron 4-5 éve együtt csináljuk a foglalkozásokat – mára ő lett a legnagyobb és legbizalmasabb segítségem. De vissza a kezdetekhez: először tehát mint szülő érkeztem a Vasashoz, amelynek családi hagyományok miatt, gyerekkorom óta nagy szurkolója vagyok. Édesapámmal jártam a kettős rangadókra, a mai napig a kerületben élek, így adott a kötődés.

Mivel a sport egyébként is meghatározó része volt az életemnek, egy idő után Jakobsen József aranydiplomás edzőtől megkaptam a bizalmat, hogy előbb besegítsek egy korosztály munkájába, majd később sajátot is kaptam. Emellett folyamatosan dolgoztam az óvodákban is, ahonnan a legügyesebb fiatalokat próbáltam az egyesület felé terelni.”

Balogh Attila a Vasasnál eltöltött éveket követően a Dalnoki Jenő, valamint a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián tevékenykedett, mígnem akadémiai igazgatónk, Nagy Miklós nyáron megkereste és a pozitív megbeszéléseket követően újra piros-kék színekre váltott.

„Miklóst nagyon régóta ismerem a futball révén és a XIII. kerületi magánéletből is. Kölcsönösen tiszteljük egymást, valamint elismerjük a másik munkáját. Megtisztelő volt a megkeresése, és boldogan tértem vissza a Fáy utcába. Ráadásul Angyal Péter alsó szekcióvezetőt is ismerem, Pasaréten két éven keresztül dolgoztunk közösen, ez is megkönnyítette a döntésemet.”

Attila a foglalkozások legtöbbjét az óvodák tornatermében tartja – elmondása szerint ugyanis az ismert környezet egyrészt nagyobb biztonságérzetet nyújt a gyerekeknek, másrészt jóval könnyebb a figyelmet és a fegyelmet fenntartani.

„15-20 éve van egy kialakított koncepcióm a szakmai munkában, amelyben szerencsére mindenki partner. Azt szoktam mondani, hogy az ovifoci egy háromlábú szék: az egyik láb természetesen a gyermek, a másik a szülő, a harmadik pedig az edző. Csak akkor van stabilitás, ha mindhárom rendben van, ehhez pedig odafigyelés és bizalom szükségeltetik – minden irányból. Szerencsére a szülőkkel és az óvodavezetőkkel is jó a kapcsolat, ők is és a gyerekek is bíznak bennem, mosolyogva várnak és mosolyogva búcsúznak el tőlem, ennél nagyobb visszaigazolást pedig nem is kaphatnék a munkámról.”

Balogh Attila keze alatt többezer fiatal fordult meg az elmúlt két évtized alatt és többek között olyan tehetségeket fedezett fel a magyar futballnak, mint Beke Péter, Haragos Viktor, Kata Mihály, Kosznovszki Márk, Miknyóczki Ádám, Tamás Olivér, vagy éppen Várkonyi Bence, akik immáron az NB I-ben, vagy az NB II-ben futballoznak. Vagy éppen Májer Péter és Kócsó Bálint, akik az amerikai egyetemi bajnokságban nyújtanak hétről hétre kiemelkedő teljesítményt. A közeljövőben remélhetőleg hozzájuk hasonló reménységeket irányít majd a Kubala Akadémia felé.

„Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani ezt a munkát, mint amikor a patakban, a rengeteg apró kavics között a gyémántot próbálja kihalászni az ember. Hétfőtől csütörtökig járom a tagóvodákat, emellett heti két intézményen kívüli foglalkozást is tartok. És bár egyértelmű, hogy mindenkiből nem lesz profi futballista, de ha csak a játék szeretetét, valamint a labdarúgáshoz és a csapatsportokhoz kapcsolódó alapelveket elsajátítják, már elértünk valamit. Hiszen ahogyan azt a Kubala Akadémia jelmondata is hirdeti: „Labdarúgót képzünk, embert nevelünk” – ennél pedig nincs fontosabb. Talán még a Vasas szeretete, éppen ezért nálunk minden foglalkozás Hajrá, Vasassal! indul és azzal is fejeződik be!

2024.10.23. 14:35

Vissza