VKLA Egy csodálatos kisfiú küzdelme - Vikukel Krisztiánnál jártunk

Kopog az eső a szélvédőn. Az ablaktörlő monoton, ütemes moraja és a sötét, vizes úton visszaverődő esti fények álmosítóak. Lassan csönd borulhatna a városra, mégis sorokban torlódnak az autók a hídon, a szél belekap az úton hömpölygő őszi falevelek sokaságába. Ólom léptekkel haladunk, a lehajtó előtt a budai oldal hegyei éjfeketén tornyosulnak elénk, már csak egy karnyújtásnyira vagyunk Istvántól. Más talán könnyedén írná, hogy hétfő esti interjúalanyomtól, azonban életem során - talán a családomnak köszönhetően - megtanultam, hogy a kapcsolatok ápolása az egyik legfontosabb faktor a boldog és tartalmas élethez. Melynek záloga nem feltétlenül számokban mérhető, de nem is kézzel fogható, sokkal inkább a mély érzelmi kötődések és élmények sokasága, hisz mindezek tesznek minket kiegyensúlyozottá lelkileg. Írom ezt úgy, hogy az én lelkem most csordultig van szeretettel és segíteni akarással, hiszen hamarosan újra Istvánhoz érkezünk. A minket körülvevő nagy családunk egyik tagjához, aki mindig melegséggel, a szemében ragyogással fogad minket, amikor látogatóba megyünk. Látogatóba a kisfiához. Látogatóba Vikukel Krisztiánhoz.

Minden bizonnyal sokan hallottak már Krisztián történetéről, Akadémiánk 12 éves hálóőrének megindító sorsfordulásáról. Elég csak kimondani a nevét, és mindenki előtt megjelenik Viku arca, felidéződnek a vele kapcsolatos újságcikkek. A környezetemben sokan, bár látták ezt a hírt az interneten, mégsem kattintottak rá, valószínűleg ezzel próbálták védeni magukat. Természetes reakció ez sokuktól, hiszen amikor ilyen mély érzésű témáról olvasunk, rögtön kitör belőlünk az empátiánk, akaratlanul is belehelyezkedünk a szerepekbe. Az én kislányom 13 éves, mindössze egy évvel idősebb Krisztiánnál...

Menjünk vissza két évet az időben, hogy megértsük mindazokat a nehézségeket, melyekkel a család szembenézett, s melyekkel a legtöbb ember élete során sosem találkozik.

Viku két évvel ezelőtt - 2015. áprilisában - egyik napról a másikra betegedett le, ám az eleinte ártalmatlannak tűnő meghűlés sajnos rohamos léptekkel romlani kezdett. A könnyen orvosolható diagnózis ellenére Krisztián egyre lázasabb lett, majd az újabb vizsgálat már tüdőgyulladást állapított meg. Antibiotikumos kezelés következett, a család a gyógyulást várta, így még ekkor sem fordult meg senki fejében mindaz, ami ezután következett. Drasztikusan, egy éjszaka alatt zuhanni kezdett Krisztián állapota, a kezdeti hátfájás és lábzsibbadás - mint tünetek - megjelenésétől számított néhány órán belül, a kórházba érkezést követően Viku már nemhogy a végtagjait nem tudta mozgatni, de a levegővétel is gondot okozott számára a bénulás miatt. Az intenzív osztályon azon a hajnalon - emberi ésszel felfoghatatlan módon - felgyorsultak az események... intubálás ... lélegeztetőgép ... több hetes mély altatás ... szívleállás ... pacemaker ... Bármelyik szó hallatán összeszorul a gyomrunk, de amikor egy kisgyermeket látunk ilyen állapotban, törékenyen, védtelenül, akkor jövünk rá mindannyian, milyen sebezhetőek vagyunk, s a kiszolgáltatott helyzetben - minden igyekezetünk ellenére - a legtöbbször tehetetlenül sodródunk. Hiába minden gyulladáscsökkentő, erős szteroidok, kezelések, gyógymódok, Krisztián nyaktól lefelé lebénult. Ép ésszel fel sem fogható, milyen érzés ezzel szembesülni egy szülőnek.

A kezdetek óta eltelt két év. Viku óráról órára, napról napra, a családjával együtt vívja meg mindennapi harcait. Hol tart most Krisztián állapota? Folyamatos gyógytornával és alternatív kezelésekkel sikerült elérni, hogy a kis kapus a fejét, a nyakát, s a vállát már mozgatni tudja, a végtagjai azonban továbbra sem engedelmeskednek. Otthonában gyógyul, szülei kerekesszékben tudják szállítani, de gyenge testtartása miatt csak jól kitámasztva, nagyon óvatosan. Mellkasa rekeszizmai bár valamennyit erősödtek, de a lélegeztető gép még szükséges az éjszakai biztonságos, nyugodt alvásához. A javulás - ha nagyon lassan is, de - érzékelhető, hiszen Krisztián már egy ideje újra iskolában tanul. Édesanyja van mellette a nap 24 órájában, együtt ülnek az iskolában is, ami a heti két alkalom helyett mára heti öt nappá bővült. A szülők hagyományos iskolát választottak, ahol a szakemberek példamutatásának köszönhetően a kisfiú tökéletesen integrálódott, sőt kiemelkedő tanulmányi eredményeket tud felmutatni. Krisztián életereje, küzdeni akarása szavakkal nem leírható, a szavaiból s a tekintetéből egyaránt sugárzik az elszántság és a hit, amivel vallja: JÁRNI FOG..

Az édesanya, Paola minden percét Krisztiánnal tölti, hiszen a folyamatos felügyelet elengedhetetlen a kisfiú állapota miatt. Két év elteltével egyre nehezebb a létfenntartás és a rengeteg gyógykezelés az édesapa, István keresetéből. A Vikukel család mára minden tartalékát felélte, jelenleg a - Krisztián számára a legnagyobb biztonságot nyújtó - lakásuk is veszélybe került. A Vasas Kubala Akadémia - hitvallásához hűen - mindent megtesz azért, hogy Viku gyógyulását segítse, ezen levél megírásakor is az összefogásra való felhívás a célunk. Kis kapusunk iskolájában Krisztián tanárnőjétől jött az ötlet, hogy készítsenek egy mesekönyvet, tele gyógyító mesékkel, reménnyel, szeretettel. Minden gyermek - kivétel nélkül - írta meg a maga gyógyító meséjét Krisztiánnak, ma pedig ezek a történetek bekötött könyv formájában érhetőek el, hiszen az egyik szülő a nyomdájukkal lehetővé tette ezt. A gyerekek minden kis csodakönyvért felajánlott összeget a fiatal focista és családja számára ajánlottak fel. A mesekönyvnek nincs ára, így megvásárolni sem lehet azt a szokásos keretek között. Egyetlen módja van hozzájutni a segítő könyvhöz, az pedig a Viku megsegítésére létrehozott alapítványi számla, melyen a beérkezett támogatások és felajánlások gyűlhetnek a gyógyulás érdekében.

"Mi, emberek egyszárnyú angyalok vagyunk. Csak akkor tudunk repülni, ha karon fogjuk egymást."

Kedves Szülők, amennyiben bármelyikőjük is úgy érzi, hogy szeretnének hozzájárulni Vikukel Krisztián gyógyulásához, az alábbi számlaszámon tehetik meg felajánlásaikat (vagy a Hajdú utcai titkárságon, személyesen), akár a - szervezési osztályon átvehető - mesekönyvek lehetőségén kívül is:

Címzett: Jelky András Alapítvány
Vikukel Krisztián alszámlájának a száma: 10300002-10696608-49020023
Közlemény: Vikukel Krisztián gyűjtése

"Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon..."

2017.11.14. 19:00

Vissza