VKLA "Ezek a srácok szeretik a Vasast!"

U19-es csapatunk az UTE magabiztos legyőzésével üzent a riválisoknak: a trónhoz ragaszkodnak a fiúk! Bajnoki címvédőként egészen imponáló teljesítménnyel rukkol elő a gárda, tizenegy forduló után tíz győzelemmel, egy döntetlennel és egyetlen bekapott góllal (épp múlt szombaton az Újpesttől…) vezetik a tabellát. S ami még ennél is fontosabb a Vasas szempontjából, hogy megannyi tehetséges fiatalember szerepel ebben a csapatban, olyanok is, akik a tervek szerint hamarosan bemutatkozhatnak a felnőttek között. Tóth László - az U19-esek sikeredzője - is büszkén beszél a múltról, a jelenről – s talán a jövőről is.

Mennyire fontos a játékosaid számára a Vasas?

- Megleptél ezzel a kérdéssel…

Pedig semmi meglepő nincs ebben: a mai világban, sőt talán így volt ez tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt is, nem elvárható egy serdülő, vagy ifi játékostól, hogy érzelmileg is kötődjön ahhoz a klubhoz, amelynek a mezét, a címerét viseli. Emlékszem én olyan vasasos csapattársamra még a hőskorból, aki a Fradinak szurkolt.

- Büszkén mondhatom, hogy ezeknek a fiúknak - akikkel gyakorlatilag nap, mint nap találkozom és dolgozom - igenis fontos ez a klub. Nem azért játszanak hétről-hétre Vasas mezben, mert ez volt a lakóhelyükhöz legközelebb eső klub. Ezek a srácok valóban szeretik a Vasast! Ha idejük engedi, ott vannak a felnőtt csapat mérkőzésein, és az sem titok, nagyon bántja őket, hogy NB II-esek vagyunk, ráadásul messze nem feljutó helyen.

Tehát a legtöbbjük a Vasasban képzeli el a jövőjét.

- Ezt nyugodt szívvel kijelenthetem. Ha a felnőtt csapat majdani edzője azt mondja télen, vagy jövő nyáron, hogy te, te és te kellesz nekem, szerződést kapsz, itt bizonyíthatsz, boldogok lesznek és eszük ágában sem lesz máshová igazolni. Úgy látom, három-négy fiú igenis odakerülhet a nagyokhoz. Ahogy számoltam, hat-hét játékos öregszik majd ki az ifiből jövő nyáron, ebből reményeim szerint négy marad, de a másik háromból is lehet futballista és elkerülhet valamelyik másodosztályú klubhoz.

Ha most egy váratlan húzással téged neveznének ki a Vasas edzőjévé, a jelenlegi U19-es csapatodból hány fiút tennél be azonnal a meglehetősen gyengén szereplő, várakozáson alul teljesítő gárdába?

- Nehezet kérdeztél… De végül is igazad van. Miért ne játsszunk nyílt lapokkal? Baranyi Bencét azonnal a kezdő csapatba tenném, bejátssza a jobb oldalt elöl, hátul, rendkívül hasznos, sokoldalú futballista. Aztán leültetném a padra a csatár - és a már Bene Ferenc által is figyelt - Rétyi Róbertet, na meg a védő Tóth Dáriuszt, aki érzésem szerint már most megállná a helyét a felnőttek között.

A jelek szerint a Te csapatodnál most minden együtt van: az eredményesség, no meg a tehetséggondozás, a jövőépítés. Merthogy állandó vita zajlik az utánpótlás-neveléssel kapcsolatban, megannyi szakember nyilatkozott már a témában. Edzők, játékosok, menedzserek mondták el a véleményüket: nem is számít a gyerekeknél, hogy hányadik lesz a csapat, sokkal fontosabb, hogy megfelelő képzést kapjanak. Úgy gondolom, a kettő nem zárja ki egymást.

- Ebben tökéletesen egyetértünk. Mennyivel jobb úgy végigfutballozni a gyermekéveket, végigjárni az utánpótlás korosztályokat, hogy közben arany-, ezüst-, vagy bronzérmet akasztanak a nyakadba, hogy bajnoki címmel büszkélkedhetsz. Ez különösen igaz az U17 és 19-es korosztályra, ahol tulajdonképpen már majdhogynem kész játékosokkal dolgozhatsz.

Nem túlzás kész játékosoknak nevezni fiatalembereket? Úgy gondolod, hogy jövő nyáron - az Akadémia kapuján kilépve, onnan elbúcsúzva - már tökéletesen felkészített labdarúgók sétálnak bele a nagyvilágba?

- Néhány játékosommal kapcsolatban ezt ki merem jelenteni. Persze az is igaz, hogy kell majd nekik egy tökéletes, végigmelózott felkészülés a felnőttek között, és onnantól kezdve jöhet az ugrás, bele a mélyvízbe.

Már csak az a kérdés, hogy az a mélyvíz itthon, vagy külföldön vár rájuk…

- Hát igen. A döntés az övék, és gyakorlatilag az egész pályafutásukat befolyásolhatja. Úgy látom a pénz mindent felülír. A pénz vonzása, hatása, ereje gyakran rossz irányba tereli tovább a gyerekeket. Jön egy anyagilag csábító ajánlat, és ott a kockázat, hogy rendben, aláírod a szerződést, odamész, de nem biztos, hogy játszani fogsz. Mégis ezt az utat választják legtöbben. Pedig kevesebb pénzért lehet, hogy jobban megérné a biztos pályára lépés reményében klubot választani. Ez természetesen elmondtam a saját játékosaimnak is, próbáltam és próbálom őket felkészíteni mindenre. Már csak azért is, mert egyre több menedzser bukkan fel a csapat körül, ilyen-olyan ajánlatokkal, mézesmadzag-akciókkal. Nekem, s  nekünk itt a Kubala Akadémián egetlen célunk van, ezért dolgozunk nap mint nap, hogy minél több felkészített, hadra fogható és tehetséges futballistát neveljünk fel a Vasas számára. Nem is lehet más a vágyunk, elnézve a felnőtt csapat helyzetét és szereplését. Ha minden évben három-négy saját nevelésű srác kerül fel a nagyokhoz, már büszkék és boldogok lehetünk. Magam is vallom, a Vasashoz kötődő, Vasasos érzelmű fiúkból álljon ez a legendás, hatszoros bajnok angyalföldi gárda, és Vasasos fiúk fussanak ki az új Illovszky Rudolf Stadion gyepére.

Ez jól hangzik, és alighanem a szurkolók is elégedetten olvasnak erről, csak egy a baj: óriási a szakadék a felnőtt és az ifjúsági futball között. Aki az ifiben kimagaslik, az közel sem biztos, hogy hasonló teljesítményre lesz képes a legjobbak között.

- Többször játszottunk NB III-as felnőtt csapat ellen és mondhatom, hogy nemegyszer győztünk. Természetesen idő kell, amíg egy ifjú beérik, de ahhoz meg kell, hogy kapja a lehetőséget, és ez itt a kulcs, ez a legfontosabb a Vasas szempontjából. Immár nincs akadálya a felfelé áramlásnak. Kovács Milán és Szilágyi Zoltán már most a felnőtt keret tagja. A Vasasnak új és új Berecz Zsomborokra, Vida Mátékra, Ádám Martinokra van szüksége és mi most igenis nevelünk ilyeneket. Ha a jelenünk felnőtt szinten nem is túl vidám, a jövő annál biztatóbb.

S maradjunk akkor a közeljövőnél: a veretlenség megőrzése mennyire fontos a játékosaid számára?

- Talán nem is tudod, de mi hónapok óta veretlenek vagyunk. Valamikor tavasz közepén szenvedtünk bosszantó, elkerülhető vereséget Sopronban. Azóta nem tudtak megverni bennünket. Hétvégén a Vidivel játszunk, ők talán a legerősebb riválisok, és már meg is súgták nekem, hogy az NB III-as csapatukból is visszahoznak fiúkat ellenünk a presztízsmeccsen. De állunk elébe!

2018.11.09. 10:49

Vissza