VKLA Hiányzott „a győzelemért mindent”.... U17

U17

Vasas Kubala Akadémia – Újpest 2:2 (1:0)

Fáy utca, műfüves pálya, 2014.05.09. 14:00 óra

Összeállítás: Paulovicz – Kerék, Horváth L., Beschenbacher, Tóth-Zs. – Radics, Balogh, Major M. – Nagy, Tímár, Kovács.

Csere: Tóth O. – Major M. helyett és Fazekas – Horváth L. helyett a 61. percben, Pataki – Kovács helyett és Horváth P. – Nagy helyett a 72. percben, Miletics – Tímár helyett a 83. percben. Laczkó és Démusz (kapus).

Gól: Beschenbacher Kornél a 17. percben és Balogh László a 69. percben.

Tóth Csaba, vezetőedző:

Egész héten jól edzve a csapatnak két oka volt bizonyítani az Újpesttel szemben. A múlt heti vereség a zöldek ellen és a tavaly őszi fiaskó a lilák ellen. Jobban kezdtük a meccset. Az első huszonöt percben a védekezésünk jól működött és a támadójátékunk is hatékonynak bizonyult. Az első gólszerzési lehetőségünket Kovács Dávid remek passza Nagy Ricsinek ment, de a rossz átvétel miatt kimaradt a ziccer. Majd Radics Zsolt oldalszabadrúgása Kovács Dávid fejére érkezett, de a kapu torkából fölé fejelte. Harmadikra a gól viszont megérkezett, egy pontrúgás után Nagy Ricsi centerezett és Beschenbacher Kornél közelről bekotorta a játékszert 1:0. A gólt követően ok nélkül szép lassan kezdett a dominanciánk elfogyni. Hiányzott a minőségi mozgás, a tudatos játék a támadás felépítésünkből. A támadó harmadba pedig a dinamika és a ritmusváltás. A szünetig beleszürkültünk a mérkőzésbe, elszórtuk a labdákat és nem uraltuk a mezőnyt már. A szünetben sok mindent egyeztetve a második félidőben sem tudtunk megújulni, hiányzott belőlünk folyamatosság, a jobb százalékban a megoldások. Nem birtokoltuk a labdát annyival többet, mint, ahogyan az ellenfélhez képest kellett volna. Semmilyenek voltunk, gyorsan elvesztettük a labdákat. Az újpestieken sem vehettük észre, hogy felénk kerekedett volna. Két szenvedő csapatot láttunk a pályán a nagy nyomott hirtelen melegben. Váratlanul a félidő derekán növeltük az előnyünket Balogh Laci remek távoli lövése gólt érdemelt 2:0. Majd rövidre rá nagyon szép kombinációt követően Radics Zsolt ugratta ki Nagy Ricsit, aki a kapussal szembe Tímár Gergő elé tálalt és a hálóba kerülő lövése érvénytelen lett les indokával. Tényleg eldőlni látszódott a mérkőzés és mindenki azt gondolta, hogy az utolsó negyedórában már csak az idő lesz a legnagyobb ellenség. Nem így lett. Sajnos önmagunk ellenségeivé váltunk és ismét beleestünk a saját csapdánkba. A fekete leves hátra maradt. Tíz perc alatt két pontrúgásból kiegyenlített a mérkőzést fel nem adó vendégcsapat, a semmiből álltak fel és a végéig már csak kapkodtunk és erőlködtünk. Igazából Paulovicz Daninak két feladata volt az egész mérkőzésen, mégse nyertünk. Komolyabb feladata a védelemnek nem volt, sőt még azt sem mondhatjuk, hogy gólt sem szereztünk, hiszen kettővel is vezettünk. Sajnos ma sem tudtuk bebizonyítani, hogy jobbak vagyunk minden tekintetben a szomszéd kerületi csapatnál. Nem kerül be emlékeink közé ez a találkozó, de nem ez a csalódottságom oka. A kudarc számomra nem az volt, hogy milyen eredmény született, hanem az, hogy hogyan. Sőt saját magunkat vertük meg, mert ez a döntetlen felért egy vereséggel. Nem tettünk meg mindent a győzelemért. Hiányzott „a győzelemért mindent” abból a csapatból, mely pár hete többször is megízlelte ennek az ízét. Pedig már jártunk ugyanebbe a cipőbe, de nem tanultunk belőle. Vagy még is…

2014.05.12. 00:00

Vissza