U16 Horváth Gábor: Több játékosban is óriási a potenciál

U16-os alakulatunk közel tökéletes idényt produkált, hiszen a bajnokságban szinte az utolsó pillanatig harcolt az aranyéremért a Honvéddal, amelyet bár a kispestiek szereztek meg, az országos kupa fináléjában visszavágtunk a piros-feketéknek.

Országos kupagyőzelem, bajnoki ezüstérem – valahogy így néz ki egy sikeres szezon...?

A tavaszunk elég nehezen indult, a felkészülés során létszámproblémáink voltak, sérülés és betegség miatt több játékost is nélkülöznünk kellett hosszabb-rövidebb ideig. Sajnos ez kihatással volt az edzéseink hatékonyságára és az első bajnoki mérkőzésünkre is, amelyen vereséget szenvedtünk. Ezt követően, értékelve a felkészülési időszakban tapasztaltakat és a felmerülő, fejlesztendő területeket, a taktikai, technikai és fizikális felkészítés mellett nagyobb hangsúlyt fektettünk a játékosok mentális fejlesztésére és a csapat együttműködésre. Mindezeknek pedig már rövid időn belül pozitív hatása volt a pályán, a folytatásban kiegyensúlyozottabbá vált a teljesítményünk. Természetesen voltak hullámvölgyek, de a rengeteg befektetett munka meghozta az eredményét a későbbiekben.

A kupagyőzelmet kiemelkedő sikernek értékelem, főleg úgy, hogy a korosztály bajnokcsapata ellen diadalmaskodtunk a döntőben. Örömmel tölt el, hogy az elmúlt szezonban mind csapatszinten, mind egyénileg komoly fejlődést tapasztaltunk a játékosoknál. Szintén pozitívum, hogy több játékosunk is folyamatosan játéklehetőséget kapott az U17-es csapatban és jól helytálltak. A legutóbbi korosztályos válogatott programra 5 játékosunk is meghívót kapott. valamint a perspektív válogatottban is pályára lépett játékosunk.

A rengeteg, szép siker mellett van benned némi hiányérzet, amiért a bajnokságban végül lecsúsztatok az aranyéremről?

Több fájó vereséget szenvedtünk a tabellán mögöttünk lévő csapatok ellen, ami befolyásolta a bajnokság végkimenetelét, de ettől függetlenül az összkép pozitív. Hiányérzet nincs bennem, inkább pozitívan értékelem a csapat teljesítményét A helyezésünk összhangban van a mérkőzéseken mutatott játékunkkal, voltak nagyon jól sikerült összecsapásaink, ahol mégsem szereztünk pontot és volt, amikor visszafogottabb teljesítménnyel is nyerni tudtunk.

És az mennyire bosszantó, hogy az a Honvéd előzte meg csapatunkat, amelyet a kupadöntővel együtt az idényben háromból háromszor is legyőztünk...?

Nem nevezném bosszantónak, reálisan kell értékelni a végeredményt, egy nagyon jó csapat nyerte meg a bajnokságot, amellyel végig versenyben voltunk az első helyért. Ebben a szezonban nekik sikerült megszerezni az aranyérmet, amihez ezúton is gratulálunk.

23 kapott gól áll a csapat neve mellett a bajnokságban, amely a legjobb mutató a mezőnyben. A jó védekezés volt a sikerek egyik legfontosabb kulcsa? Ezen kívül mit tudnál még kiemelni?

Az egyik igen, a tavalyi évhez hasonlóan idén is a legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban, ami annak is köszönhető, hogy a játékosok törekedtek rá, hogy a heti felkészülés során gyakoroltakat a pályán is megvalósítsák. Igyekeztünk reálisan értékelni az adott heti teljesítményüket és ennek megfelelően reagálni az edzéseken. Emellett számomra a legfontosabb dolgot emelném még ki: három év alatt egy olyan bizalmi légkör alakult ki a játékosokkal, amely kihatással volt az egyének és a csapat pályán nyújtott teljesítményére, beleértve a taktikai és mentális felkészítést is.

Ki tudsz emelni egy mérkőzést a sok közül, amelyen leginkább visszakaptad azt a srácoktól, amit szerettél volna?

Több emlékezetes mérkőzést is játszottunk a bajnokságban, ám ha egyet kellene kiemelnem, akkor az utolsó mérkőzésünk, a kupadöntő lenne az. Sok néző előtt léptünk pályára, ami újdonság volt fiatal játékosainknak, ezt azonban sikerült jól kezelniük és a mérkőzés végkimenetele, valamint a tapasztalatszerzés mellett olyan élményekkel gazdagodtak, amelyekre még évek múlva is emlékezni fognak.

Ahogy az imént már említetted, három éve foglalkozol ezekkel a fiúkkal, egy bronzérem mellett két ezüst a mérlegetek – jól gondolom, hogy a kapcsolatotok több egy átlagos, edző-futballista viszonynál?

Ez így van, hiszen a gyerekek az elmúlt három évben nagyon sokat fejlődtek, ennek pedig én is részese lehettem. Három év nagyon sok idő, egy játékos, és egy edző életében is. Ez idő alatt a sikereinket és a kudarcainkat egyaránt közösen éltük meg, ami elősegítette azt, hogy egy szorosabb kapcsolat alakult ki a játékosok és köztem.

Aki legalább egyszer látta az együttest futballozni, az az összehangolt csapatjáték mellett általában remek egyéni teljesítményeket is megfigyelhetett. Hogy látod, ha kitart ez a fejlődés, sokan juthatnak el akár profi szintre is?

Még ebben a korban is nehéz megmondani, hogy kik lesznek azok, akik később majd profi szinten is megállják a helyüket, de a jelenlegi keret több játékosában is óriási a potenciál, hogy idáig eljuthasson. Természetesen ez sokszor téma volt az öltözőben, a gyerekeket is foglalkoztatja, ahogy egyre közelebb kerülnek a felnőtt futballhoz. A beszélgetések során igyekeztem jó tanácsokkal ellátni, illetve támogatni őket a stáb többi tagjával összhangban. Bízom benne, hogy hamarosan még többet hallhatunk majd játékosainkról, én pedig a lelátóról szurkolhatok a sikereikért.

2024.07.09. 16:16

Vissza