U19 ifj. Dr. Tóth János: Az ezüst az új arany!

U19-es együttesünk minden várakozást felülmúlva, a második helyen zárt az Országos Kiemelt bajnokságban. A csapat edzőjével értékeltük szezont.

Ha van szépen csillogó ezüstérem, akkor a tiéteket talán joggal lehet így jellemezni.

Ez tökéletesen így van, számunkra ez a második hely az elsővel ér fel, úgy is mondhatnám: az ezüst az új arany! Minden olyan célkitűzésnek, amelyet az akadémia támaszt felénk, igyekeztünk megfelelni, ám mivel az elvárások nem feltétlenül eredménycentrikusak, így a mostani helyezésünk csak a hab volt a tortán.

Előzetesen milyen célokkal vágtatok neki a bajnokságnak?

Első körben az NB III-as csapat kiszolgálása, illetve a felfelé áramoltatás a feladatunk. Vagyis az, hogy minél több tehetséget készítsünk fel a felnőtt futballra, lehetőleg úgy, hogy akár már szezon közben is be lehessen dobni őket a „mélyvízbe”. Ezt maximálisan teljesítettük, nagyon sokan edzettek, vagy akár debütáltak is a harmadosztályú együttesünkkel. Ugyanakkor ez a fajta körforgás fordítva is él, mi is teret és esélyt akarunk adni azoknak a játékosoknak, akik az alsóbb korosztályokban bizonyítottak és nálunk léphetnek szintet.

Féltávnál a negyedik helyen volt a csapat, igaz a második FTC mindössze egy ponttal gyűjtött többet az első 11 bajnokin.

Az őszi időszakot követően azt a következtetést vontuk le, hogy a csapatunk semmilyen formában nem lóg ki a pontvadászatból, sem lefelé, sem felfelé. Ha az eredményesség lett volna a prioritás, vélhetően több pontot is gyűjthettünk volna, de csak ismételni tudom önmagam, az akadémia kiemelt korosztályaként ennél jóval nagyobb és összetettebb a „küldetésünk”. Éppen ezért első körben nem voltak dobogós álmaink, útközben azonban nyilván megjött az „étvágyunk”, amikor pedig egyre elérhetőbb közelségbe került az éremszerzés esélye, természetesen élni akartunk a lehetőséggel. Ez végül a srácok hozzáállásának és munkamoráljának, valamint a csapatkohéziónak és a kiemelkedően jó hangulatnak volt köszönhető, amelyek az alapelveink mellett végül hozzájárultak ehhez a nagyszerű szezonhoz.

A bajnokságot végül toronymagasan megnyerő Puskás Akadémiának csupán két veresége volt a szezonban – az egyik történetesen éppen a Vasas Kubala Akadémia ellen. Az volt a legemlékezetesebb meccse a csapatnak?

A felcsútiakat mindig nagy fegyvertény legyőzni, ugyanakkor tény, hogy az a meccs számukra kis túlzással már tét nélküli volt, a három legjobb játékosuk például nem is lépett pályára. De nálunk is voltak fontos hiányzók, a sikert pedig soha nem kell megmagyarázni, azon a meccsen egyenlő erők küzdelméből mi jöttünk ki győztesen. Ennek ellenére, ha egy mérkőzést kellene kiválasztanom, nem ezt, hanem a Ferencváros elleni, idegenbeli tavaszi nyitányt mondanám. 4–1-re nyertünk a zöld-fehérek otthonában, márpedig a Népligetben négyet rúgva, magabiztosan legyőzni a Fradit óriási teljesítmény, amely egyértelműen megalapozta a további szereplésünket.

54 gólt szereztetek a pontvadászatban, ennek harmadát a 10-szer eredményes Sus Kameron, valamint a 8 találatig jutó Kovács Krisztián termelte. Gyanítom, velük különösen elégedett voltál, de kik voltak még ennek a bravúros második helynek a vezérei?

Több irányból közelíteném meg ezt a témát: egyrészt mindenkivel elégedett vagyok, egyénileg egyértelműen fejlődtek a srácok. Emellett az NB III-as csapattól hozzánk visszaáramló játékosokat is kellően tudtuk pszichésen erősíteni, Mamusists Patrik és Pócs Balázs jó példa erre, hiszen tavasszal mindketten meghatározó tagjai voltak a harmadosztályú gárdának. Illetve külön dicséretet érdemelnek azok, akik folyamatosan velünk voltak és a nehezített körülmények és az alacsony létszám mellett is megfelelő alázattal álltak bele a munkába. Kovács Tamás és Laudán Csongor szorgalma viszont a többiekénél is látványosabb volt, de összességében egytől egyik büszke vagyok a fiúkra.

Az, hogy az általad is már többször említett NB III-as együttes bátran támaszkodhatott az U19-es alakulatra, egyfajta elismerése a te és a stábod munkájának is, nem?

Bár viccesen hangzik, de én akkor voltam nyugodt, ha minél kisebb volt a létszám az edzéseinken, hiszen ez azt jelentette, hogy a többiek már eggyel magasabb szinten készültek. Néhány dolgot biztosan lehetett volna másként és máshogy tenni, de a lehetőségeinkhez mérten úgy érzem, kihoztuk magunkból a maximumot, ez pedig valóban a stábra és rám is értendő, nem csak a játékosokra. Szó sincs azonban arról, hogy ülnénk a babérjainkon, várjuk a júliusi kezdést és az első edzéseket.

A Soroksár elleni, utolsó hazai bajnoki szünetében vastaps kíséretében sétáltatok körbe az Illovszky-stadionban. Mekkora élményt jelentett ez a srácoknak?

Bátran állíthatom, hogy életük egyik legmeghatározóbb pillanata volt. Csillogó szemekkel, jó értelembe vett zavarodottsággal fogadták a szurkolók szeretetét. Nagyon sokat jelentett nekik és természetesen a stábbal együtt nekünk is. Azzal a gondolattal is búcsúztam el tőlük a nyári szünet előtt, hogy remélem, hamarosan nemcsak ilyen formában, hanem ennél is különlegesebb módon tapasztalhatják meg, milyen érzés pályára lépni az Illovszky Rudolf Stadionban!

2024.07.05. 15:30

Vissza