VKLA Kocsis és Kubala barátságáról

1993-ban Gallov Rezső, aki hazánkat képviselte Kubala László barcelonai búcsúmérkőzésén, azt találta mondani, hogy Laszi volt az egyetlen olyan kortárs magyar futballista, aki még a mindenkori
legjobb Aranycsapatba is befért volna. Erre akkor sokan felkapták a fejüket, hiszen köztudott, hogy kedvenc posztján éppenséggel az a Kocsis Sándor szerepelt, aki a válogatottban még Puskásnál is nagyobb
hatékonysággal termelte a gólokat. Gallov erre cinkos mosollyal csak annyit fűzött a mondandójához, hogy ő nem is a jobbösszekötő helyéről beszélt...

Az Öcsinél és Kuksinál egyaránt két évvel fiatalabb kőbányai srác, Kocsis Sándor édesapja és Kubala Pál, Laci apukája egyébként nagyon jól ismerték egymást, sőt, Kuksi édesapjának tántoríthatatlan fradizmusa fertőzte meg a kis Kocsis Sanyikát is. Amikor 1946 májusában Kubala Pozsonyba szökött, hogy az SK Bratislava futballistája legyen, éppen Kocsist vitték fel a helyére az ifiből.

Sőt! Egyetlen meccsen, 1946. április 14-én, a Törekvés elleni felkészülési összecsapás első félidejében ők ketten egymás mellett is játszottak. Akkor a 19 esztendős Kubala volt a jobbösszekötő, a kis Kocsis pedig a szélsője. A találkozót megnyerte a válgatottjai nélkül fellépő Ferencváros, a gólokból Kubala kettőt vállalt magára. Aztán Pozsonyba szerződött, a Ferencvárosnál pedig egyszeriben Kocsisé lett a 8-as számú mez. A négy év alatt 89 bajnokiján 80-szor eredményes fiú hamar alapemberré vált, bár erre nincs közvetlen bizonyíték, de tény: amikor Kuksi úgy döntött, hogy hazajön, 1948 elején nem a Fradi, hanem
a Vasas tett neki ajánlatot, talán éppen azért, mert Kocsist akkor már nem lehetett volna mellőzni.

Érdekes módon mindketten 1948-ban lettek először magyar válogatottak, de aztán Kuksi végleg külföldre távozott, így Kocsis elől elhárult minden akadály, hogy Sebes Gusztávnál is ő legyen az elsőszámú jelölt
a posztján. Budai Lászlóval fantasztikus jobbszárnyat alkotott, mind a Fradiban (a legendás 1948-49-es bajnokcsapatban, amely 140 gólig jutott, Deák Bamba mögött már ő a csapat második legeredményesebbje), mind pedig a Honvédban.

A fejelések és hanyattvetődéses lövések koronázatlan királya 1956-ig bezárólag 68/75-ös válogatottbeli
mutatója mellett 177 bajnoki gólt ért el kispestiként is, miközben három-három bajnoki és gólkirályi címet szerzett.

Az ötvenes évek legelején Puskás, Nordahl és Fritz Walter mellett Kubala és Kocsis számított a világ legjobb támadójának! Minden idők egyik legnagyszerűbb vb-mérkőzését, az uruguayiak elleni elődöntőt az ő két fejesével nyertük a hosszabbításban.

A vb-gólkirály aztán a forradalom után szintén Nyugaton maradt, előbb Olaszországban próbálkozott majd 1957-ben a svájci bajnok Young Fellows játékosaként gólt is szerzett egy barátságos meccsen a Barcelona ellen. Kubala segítette Czibort a katalánokhoz, Czibor pedig Kocsist.

                                                                                                                                                                                                                             képforrás: www.tempofradi.hu

Kocka 1958 és 1966 között erősítette a gránátvörös-kékeket, 194 hivatalos fellépésén 140 gólt szerezve. A Herrera-féle aranycsapat két bajnokcsapatában még csak 13 meccsen szerepelt, később lett meghatározó tag. Ennek oka, hogy eleinte rendszeresen megsérült, pedig még a spanyol válogatottnál is felmerült a neve. 1960 tavaszán a Wolverhampton elleni kupamérkőzésen úgy lőtt négy gólt, hogy a második félidőben már törött vállal játszott (és szerzett a négyből kettőt). Kubalával és Cziborral együtt kétszer lett bajnok, egyszer-egyszer VVK-győztes, BEK-döntős és kupagyőztes.

Kubala nagy szeretettel fogadta, pedig a posztján ismét komoly riválisnak számított. 1958. június végétől, az Enschede elleni gálamérkőzéstől kezdődően összesen 37 mérkőzésen (22 tétmeccsen) léptek pályára mindketten a Barcában, ezekből háromszor Kocsis váltotta Kubalát (így a legendás 1961-es Barca-Stade Reims gálamérkőzésen is), egy további alkalommal pedig Kubala már nem volt
pályán, amikor Kockát behozták. Mindössze öt mérkőzést vesztettek el ezekből, hétszer mindketten betaláltak, Kubala összesen 16-szor, Kocsis pedig 24 alkalommal volt eredményes.

Kuksi inkább vállalta azt, hogy szélsőt játsszon, de ragaszkodott az egykori kőbányai sráchoz. A Benfica elleni berni BEK-döntőben hiába szerzett Kocsis vezetést, hiába lőtt később bombagólt Czibor, Kubala bombája mindkét kapufát érintve vágódott a mezőnybe és ugyanúgy 3:2-re kaptak ki, mint egykor a válogatott. A Barcelona történetének egyik legjobb csatársora mindenesetre ezen a meccsen szerepelt: Suarez, Kocsis, Villaverde, Kubala és Czibor.
 

1961-ben, Kubala visszavonulása és Czibor távozása után a Barca ötmillió pesetás szerződést kötött Kocsissal, ő lett a csapat egyik legjobban fizetett játékosa. Kubala edzősködése idején, 1963-ban lett
másodszor is kupagyőztes.

Hiába futott be azonban parádés karriert Spanyolországban, népszerűsége mégsem érte el a hazait. Még úgy sem, hogy közel negyven éves korában szerződést ajánlott neki a Valencia.

A két fantasztikus egyéniség 1969 szeptemberében, az egykori spanyol csapatkapitány Olivella búcsúmérkőzésén lépett fel utoljára egymás oldalán a Nou Campban. A 2:2-re végződő meccs „hazai” gólszerzőinek is ők ketten bizonyultak. A nagyszerű futballista és tragikus sorsú ember koporsóját többek között Kubala cipelte a vállán 1979 nyarán.   

Varró Krisztián                                                                                                   képforrás:www.mlsz.hu                                                                  

2012.10.04. 00:00

Vissza