U17 Komódi László: Aki az utánpótlásban dolgozik, az nagy hibát követ el, ha csak eredményekben gondolkodik - Sinkovics Gábor írása

Az egyik legfelkészültebb, legkarakteresebb utánpótlás-szakembernek tartják. Talán nem véletlenül. Komódi László több klubban is dolgozott, megannyi tehetséges futballistát nevelt fel. Jelenleg az U17-es csapatunkat irányítja, s ez nem kis felelősség. Köztudott, hogy ez a korosztály „húzza magával” a többit: fel, vagy éppen le. Leegyszerűsítve: Ha Komódi fiai 2019 nyarán bajnoki címet ünnepelnek, akkor a Vasas Kubala Akadémia kiemelt korosztályai újra a legjobbak között, az elit mezőnyében szerepelhetnek. Komódi László, aki annak idején viselhette a gyönyörű Vasas-címeres Lotto mezt, és többek között az AEK Athénnak lőtt felejthetetlen gólt a Népstadionban, reálisan és kritikusan beszélt csapata jelenéről és jövőjéről.

Harmadik helyen áll csapata a bajnokságban, két pontra az első helyezett Nyíregyházától és egy pont távolságra az UTE-tól. Elégedett a helyezéssel?
- Aki az utánpótlásban dolgozik, az nagy hibát követ el, ha csak eredményekben gondolkodik – mondta Komódi László. – Én elsősorban oktató-edzőnek tartom magam, ami azt jelenti, hogy szeretnék minél több tökéletesen felkészített és a legmagasabb osztályra is alkalmas játékost fölnevelni. Büszkén mondhatom, hogy az elmúlt években olyan labdarúgókkal dolgozhattam még utánpótlás szinten, mint például az újpesti Litauszki Róbert és Simon Krisztián, a kispesti Baráth Botond, vagy, hogy a Vasasnál maradjunk, Vida Máté, Balajti Ádám vagy Kovács Milán. Természetesen én is azt szeretem, ha győz, minél többször győz a csapatom, de számomra – és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – sokkal fontosabb a játékosok fejlődése, csiszolása, tökéletesítése. De, hogy a kérdésére is válaszoljak: aligha kell szégyenkeznünk a harmadik hely miatt, s ahogy ön is mondta, mindössze két pont a hátrányunk a Nyíregyházával szemben, az UTE pedig csak egy ponttal előzött meg bennünket. Ami azért is bosszantó, mert a lila-fehéreket itthon magabiztos játékkal, a szezon egyik legjobb teljesítményével, 3-0-ra győztük le. Mindössze egy vereségünk van, a Szolnokkal szemben maradtunk alul egy hihetetlenül balszerencsés meccsen, amelyet végigtámadtunk, s amelyet az ellenfél gyakorlatilag végigbekkelt. Szóval semmi sincs veszve, a céljainkat elérhetjük.

A cél nem is lehet más, mint a bajnoki cím?
- Óvatosan az ilyen mondatokkal… Nem azért, mert nincs önbizalmam, vagy ne lennék tisztában a játékosaim képességével. A keretünk erős, bennünk van akár a bajnoki cím megszerzése is, de nem szeretek túlsúlyokat pakolni a srácokra, olyan nyomást gyakorolni a gyerekekre, ami esetleg „agyonnyomja őket”. Ettől függetlenül azért hajtunk, azért dolgozunk, hogy a Vasas Kubala Akadémia a legjobbak közé kerüljön, és ennek épp az én csapatom teremtheti meg a lehetőségét egy esetleges aranyéremmel. Fontos lépés lenne ez minden szempontból. Morálisan, anyagilag és népszerűség tekintetében is. Mert ne szépítsük, egy kiemelt akadémiához, amely a legjobbak között szerepel hétről-hétre, sokkal szívesebben jönnek a srácok. Szóval tudom, tudjuk mi a dolgunk, mi az elvárás velünk kapcsolatban, de én legalább ennyire fontosnak tartom, hogy a saját játékunkat erőltessük rá az ellenfelekre, legyen stílusunk, legyen felismerhető futballunk. Mindig és mindenkor kezdeményező legyen a játékunk!

És van saját stílusa a csapatának?
- Aki látja a meccseinket, talán megerősítheti, hogy mindkét korosztályban – mert ide veszem az U16- os csapatot is – igenis van stílusunk, Szekeres Zoltán kollégámmal folyamatosan a játékfelépítési elveinket próbáljuk beleverni a játékosok fejébe. Nálunk szinte törvénybe van iktatva: amit megkövetelünk, azt a pályán végre kell hajtani. Éjjel-nappal ezt a stílust gyakoroljuk, s ennek már szemmel látható jele is van.

Melyek azok a bizonyos stílusjegyek? Mik jellemzik leginkább a Komódi-futballt?
- Nem szeretnék itt most valamiféle szakmai előadást tartani, de például megtiltottam a játékosaimnak a vonalpasszt. Mindig azt kérem tőlük, hogy az átlós átadások lehetőségét keressék és így is helyezkedjenek. A rövid, sokpasszos játékot szeretem, kevésbé a direkt futballt. Állandó mozgást követelek, de a legfontosabb a gyors gondolkodás, minél több játékhelyzet megoldás kell, hiszen ez a kulcsa a játéknak. A mi stílusunk jellegzetessége a labdabirtoklás, a labdatartás, a letámadás, a visszatámadás, a kezdeményező attitűd. Ezek már olyan automatizmusok a gyerekek fejében, amit mondanom sem kell nekik, ráadásul ez számukra az útravaló a felnőtt léthez, a felnőtt futballhoz.

Úgy gondolja, tizenhét évesen már taktikailag tökéletesen fel lehet készíteni ezeket a gyerekeket?
- Nem véletlenül beszélnek arról egyre többen, hogy már egészen fiatalon el kell kezdeni a nevelést, a képzést, mert ha tökéletesen felkészített edzők foglalkoznak a lurkókkal, akkor tizenhét éves korra szinte már kész játékosok lehetnek. Nézze csak meg, például a horvátoknál hány tinédzser szerepel a felnőtt csapatokban!? Nem véletlen, hogy az egyik legjobb utánpótlás-nevelő országról beszélünk. Ha rajtam múlna, én a Vasas felnőtt csapatában is szerepeltetném rendszeresen az ilyen korú tehetségeket.

Rétyi Róbert éppen most kapott hároméves szerződést…
- Örülök neki, már csak azért is, mert ez óriási inspiráció az én gyerekeimnek is. Látják, testközelből figyelhetik, hogy a náluk mindössze egy évvel idősebb Rétyi Robi már a felnőttek között szerepelhet, profi szerződése van, és csak rajta múlik, milyen karriert futhat be.

Ha most Szanyó Károly megkérdezné Önt, kit javasolna a felnőtt kerethez, mit mondana neki?
- Öt játékosomat nyugodt szívvel ajánlanám Szanyó Karcsinak. Belőlük – ha így fejlődnek tovább – lehet NB I-es labdarúgó.

A Vasasban?
- Bízzunk benne, hogy a Vasasban. Ehhez persze előbb fel kellene jutni az NB I-be. Kár a sok elveszített pontért, de most bízunk Szanyó Karcsiban, aki a jelek szerint felrázta a csapatot.

Fontos a Vasas az Ön játékosai számára?
- Ha arra gondol, hogy a Vasasnak szurkolnak-e a gyerekek, akkor a válaszom igen. Pontosan tudják, milyen klubhoz tartoznak, fontos nekik az a címer ott a mezükön, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek a korosztálynak – és itt nem csupán a kubalásokra gondolok – már nem élet-halál kérdése a futball. Nem úgy viszonyulnak ehhez a játékhoz, mint mondjuk Dél-Amerikában, ahol ez az egyetlen lehetőségük a kitörésre, a pénzkeresésre. Látom rajtuk, hogy szeretnek focizni, hogy szívesen edzenek, hogy jó nekik idetartozni, ehhez a klubhoz, de mégsem vagyok biztos benne, hogy legtöbbjük számára ez az életük fő-fő motivációja.

Pedig épp ez az a korszak, amikor sok, talán túlságosan is sok pénzt lehet keresni a futballal, még gyengébb teljesítménnyel is. Ráadásul edzés közben elég csak felpillantaniuk és ott az orruk előtt egy új, előbb-utóbb átadásra kerülő stadion is.
- Ami a stadiont illeti, szinte nincs olyan edzés, amikor ne beszélnék nekik erről a gyönyörű létesítményről. Azt mondom, ott bent kell majd megmutatnotok, mit is tudtok. Ott bent, teltház előtt, remélhetőleg fantasztikus hangulatban. A Vasas új stadionja szerintem most a legszebb és legkülönlegesebb Budapesten. Még azt is elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, pályára lépek itt legalább egyszer… Öregfiúkkal, bárkivel, csak érezhessem, milyen ott bent játszani…

2018.12.28. 11:00

Vissza