VKLA Kupa elődöntő MIP-szemmel

Kubala Akadémia vendégeiként

Alaphelyzet: 2012 januárjában még a télen jelentkezett kedves ismerősöm Nóri azzal az ötlettel, hogy szívesen tekintene meg élőben labdarugó mérkőzéseket, amelyen korábban soha nem járt. Ennek kapcsán keresett fel engem, hogy ebben tanácsot adjak, hogy milyen mérkőzést érdemes megtekintenie barátnőivel, illetve arról kérdezett, hogy tudnék csatlakozni hozzá a mérkőzés megtekintésében.

Számomra Nóri kérdése presztízskérdés volt. Ez annál is inkább így volt, hogy habár nem is tartom magam komoly mérkőzésre járónak, mégis az elmúlt években 20 fölé került az általam élőben megtekintett mérkőzések száma a különböző stadionokban. Úgy éreztem, hogyha valakinek, akkor nekem illik ebben tudni segíteni, nem csak az ötlet szintjén, hanem személyes jelenlétemmel is.

Mégis félsz is jelentkezett bennem az esetleges mérkőzés-szervezés kapcsán. Ugyanis Nóri egy betegség miatt nehezebben tud közlekedni. Ennek kapcsán úgy éreztem, hogy az optimális az volna, ha minimális lenne a gyaloglás leterheltsége Nórinak egy mérkőzés megtekintésekor. Ellenben nekem nincs jogosítványom, így autóm sem, tehát saját magam egyedül nem tudtam ebben segítségére lenni Nórinak. Ellenben eszembe jutott itt egy esetleges lehetőség egy másik kedves ismerősömön keresztül.

Egy szerencsés ismeretség: Szentendrei Tibor barátomat pár éve ismerhettem meg egy baráti közösségen keresztül. Tőle hallottam a Vasas Kubala László Akadémiáról, és benne az Akadémia által indított „Mozgássérültek Integrációjának Programja” programról. Mint a programért felelős vezető, barátomnál érdeklődtem, hogy lenne-e lehetőség arra, hogy Nóri e program keretében élő meccsélményhez jusson. Örömmel hallottam előzetes válaszát: mindenképpen!

A mérkőzés kiválasztása: A kérdés felvetésénél egy konkrét mérkőzést is megneveztem, amelynél nagy öröm lenne, ha Nórinak biztosítható volna a meccsélmény ez pedig a Vasas SC–DVSC Magyar Kupa labdarúgó elődöntő mérkőzés volt. A Vasas számára – az előzetes meglátásom szerint – a legkomolyabb téttel bíró párharca hazai mérkőzését neveztem itt meg, amit a 2012–13-as szezonban játszik. Ugyanis a Vasas Sport Club nagyon komoly bravúrral egyedül a másodosztály csapatai közül bekerült a Magyar Kupa első négy csapata közé. Miért fontos ez? Ugyanis ez a párharc utolsó lépcsőfoka is lehet a nemzetközi szereplés kivívásának. Ehhez annyi szükséges, hogy a Győr bajnoki előnye kitartson a bajnokság végéig, illetve legyőzze párharcában a Videotont Magyar Kupa elődöntőjének másik ágán. Mindez ma 2013-04-18 nem is tűnik esélytelennek a Videoton-Győri ETO 0:2 eredménye alapján. Ha a másik párharcban a továbbjutás állása nem változik meg, az azt jelenti, hogy Vasas SC-DVSC párharc győztese automatikusan hazánk 4 a nemzetközi porondra kilépő együttese lehet. Persze amíg a bajnokság matematikailag nincs lefutva, addig minden borulhat.

Ezt a mérkőzést abban a hiszemben neveztem meg tehát, hogy ahol komoly tét van, ott komoly izgalmakra van kilátás. Vagyis szerettem volna, ha Nóri egy izgalmakban teli mérkőzést tekinthet meg.

Mindamellett elsődlegesen fontos az volt, hogy egy mérkőzésre megpróbáljam Nóra eljutását segíteni. Így amikor hallottam, hogy a mérkőzés napjának délelöltjén Nórának nehéz programja van, megajánlottam, hogy keressünk egy másik mérkőzést, de Nóra ezen napon szeretett volna eljutni az általam megjelölt mérkőzésre.

Mi az, amit szerettem volna, amiben vendégem segítséget kap? Elsődlegesen, és kizárólag azzal a szándékkal fordultam Tibor barátomhoz, hogy miben lehetne Budapesten megkönnyíteni buszpályaudvarról, vagy vasútállomásról Nóri az Illovszky Rudolf Stadionba való eljutását, és a stadionba való bejutását a Mozgássérültek Integrációjának Programja keretében. Ugyanis Nóra a főváros agglomerációjában lakik. Ehhez képest, amit kaptunk segítséget az Akadémiától az minden képzeletemet felülmúlta.

Mi az, amit kaptunk a Vasas családtól a Kubala Akadémia Mozgássérültek Integrációjának Programja keretében? Fontos jeleznem, hogy én ezen a napom legalább annyira megajándékozottnak éreztem magam, mint kedves ismerősöm Nóri, akinek próbáltam közben járni egy mérkőzés megtekintésében. A legnagyobb öröm nekem az Akadémia által Nórinak biztosított „háztól- stadionig- házig” utazás ajándéka volt. Rendkívüli megtiszteltetésünk volt másrészt, hogy a Vasas VIP páholyából – ajándék belépővel – nézhettük a mérkőzést olyan helyről, ami Nórinak leginkább megfelelt a mérkőzés megtekintéséhez. Végül nem gondoltam, hogy eljutunk a Vasas SC telephely egyik sportcsarnokába, ahol a Vasas SC történetének aranyérmes olimpikonjainak fényképei tekintettek ránk mindenhonnan. Az itt kapott frissítő, és a Nórihoz érkezésünkkor átvett ajándék Kubala akadémiás pólók gesztusa az Akadémia vezetőitől a mérkőzés előtt – minden képzeletem felülmúlta. E segítségek, élmények közül magam egyiket sem tudtam volna megadni Nórinak. Ráadásul mindez nekem legalább akkora ajándék volt, mint Nórinak.

Milyen élményeket kaptam azon az estén: Nekem a több mint 20 élőben látott mérkőzéssel a hátam mögött Nóri másnapi hozzám írt levelében olvasottak estek legjobban:  „Hát, én nagyon jól éreztem magam!!!! Dávid, igazi kis mosoly esemény volt ez az életemben!!!!” Ám még egy sor más szép élmény is ért azon az estén: Először is nem csak egy komfortos utazásban volt részünk az Akadémia szervezésében, hanem az út során kölcsönösen megismerhettük egymást benne az Akadémia Mozgássérültek Integrációjának Programját. Másodszor bár az esti mérkőzésen a két csapatot megfogta az egy-egy rossz belépő után befújt két 11-es a Vasas kárára, mégis örömmel láttam, hogy a több akadémistával felálló Vasas, milyen jól helytállt a mezőnyben a tavalyi magyar bajnok DVSC csapatával szemben. Az külön öröm volt, hogy a Vasas szurkolótábor egy magja a folytonos buzdításukkal igazi mérkőzés hangulatot varázsoltak a Fáy utcába. Ez azért volt is fontos, mert szerettem volna, ha Nóri ebből a szurkolói légkörből lát valamit. Végül a tőlünk független körülmények is nagyon kedvezőek voltak egy mérkőzés megtekintéséhez a szélmentes tavaszi meleg estében. Remélem a Vasas SC sikerrel jut vissza majd a bajnokság végén az első osztályba. Ugyanis a Vasasnak már csak a dicsőséges múlt, a szurkolóinak nagy száma, és kemény magjának a buzdítása miatt is az első osztályban lenne a helye.

A nap legfontosabb üzenetei számomra: Az Akadémia egyik vezetőjének mondata tartalma maradt meg legjobban bennem: Nekünk fontos, hogy a hétköznapokon is megnyilvánuljon a szeretet a tevékenységünkben egymás iránt, és ne csak karácsony napján. Ám fontos leírnom ide, hogy Nóritól is, és a programfelelős Tibor barátomtól is többet kaptam már, mint amit viszonozni tudnék. Ők megtanítottak arra, hogy mi magunk, így én magam nagyban hozzájárulok, hogy hogyan határozom meg, élem meg az élethelyzetemet. Van egy mondás a félig teli, és a félig üres pohárról. Ők konkrétan azok az emberek az életemben, akiktől példát láttam arra, hogy mindig lehetséges a pohár teli része felől is megközelíteni élethelyzetünket. Milyen jó lenne, ha ezt sokkal többen tudnánk, és cselekednénk.

Köszönöm az Akadémia minden vezetőjének, aki hozzájárult a Nórival való közös mérkőzés megtekintés élményében. Nagyon hálás vagyok érte.

Horváth Dávid

Nóra élménybeszámolója:

A focival a 2010 nyarán kerültem kapcsolatban, mikor betegség miatt sokáig csak feküdni tudtam s ment a tv-ben a 2010-es Foci VB. Azelőtt nem igazán érdekelt, s nem is néztem a futballt, s gyakorlatilag először 2010 nyarán is csak „kényszerből” kerültem a foci meccsek elé.

De mégis elé kerültem, s elültetett bennem valamit az a foci vb., mert utána rendszeresen néztem a magyar és külföldi mérkőzéseket is, egy ideje pedig az is megfogalmazódott bennem, hogy „Mi lenne, ha egyszer én is elmennék egy mérkőzésre?”

Hát nekem ez a mérkőzés az április 16-ai Vasas-Dvsc Teva meccs volt Budapesten a Fáy utcai Illovszky- stadionban, amit a Vasas Kubala Akadémia Mozgássérültek Integrációs programja tett a számomra lehetővé.

Természetesen izgatott voltam az előtte való napokban. Végül is tényleg nem tudtam mire számíthatok, eddig csak tv-ben láttam focit. A tapasztalataim viszont igen pozitívak voltak, sőt, szerintem sokszor még viccesek is… J El tudom képzelni milyen látványt mutathattam azzal, hogy míg a focisták lent küzdöttek a pályán, a mellettem ülők, mivel tudták, hogy „amatőr fociismerő” vagyok, a mérkőzés közben végig mindig mindent kommentáltak nekem. J Volt, hogy egyszerre 2 ember beszélt hozzám. (Egyébként én magam is sok kérdést tettem fel.)

A mérkőzés közben az egyik segítőmtől tudtam meg egy érdekes dolgot, hogy Barcelona-ban, a Camp Nou Stadion előtt Kubala Lászlóról - akiről a Vasas Kubala Akadémia a nevét kapta - egy 2 méteres szobor van megformálva. Tehát aki Barcelona-ba megy nyaralni vagy pont focimeccset nézni, az jól megcsodálhatja ezt a szobrot is. (A szobrot Monserrat Garcia Rius készítette.)

Ami nekem a legjobban tetszett a mérkőzés alatt, az a Vasas szurkolói voltak. Több okból is:

1. Egész végig a meccsnézés közben azon gondolkoztam és azt éreztem, hogy „Bárcsak itt lenne az egyik legjobb barátnőm 4,5 éves kisfia is, mert biztos nagyon élvezné ezt az egészet.”. Ugyanis a meccs közben még a hangosabb szurkolóktól sem történt semmi rendbontás, semmi agresszió, s úgy ítéltem meg, ide kisgyerekkel is lehet jönni. Mindenki „normálisan” viselkedett.

2. Lehet, csak mert nem vagyok hozzászokva a szurkolói szövegekhez, beszólásokhoz, de most hogy az előttem ülő egyes emberek szövegeit is hallottam, komolyan van néhány beszólás, amit megjegyeztem, s „szűkös időkben” használni fogok.

3. A Vasas ugye 3-0-ra kikapott a DVSC TEVA-tól, de a Vasas szurkolótábora egyszer sem hagyta abba a szurkolást. Végig nagy hanggal és lendületesen bíztatta csapatát. Végig szakadatlan, rendületlenül. (Amit a játékosok nagyon aranyosan és becsületesen meg is köszöntek, megtapsoltak a játék végén.)

És ez az egész nekem nagyon színpatikus volt!

A focipályáról pedig az olyan jelenetek tetszettek a legjobban, amikor a 2 csapat focistái egy- egy összefutás, esés után segítettek egymásnak felállni, vagy barátságosan megveregették egymás vállát.

Bár ez nem függ össze a focival, de azért leírom, hogy a mérkőzés szép időben zajlott, igazi tavasziban. Nem volt sem hideg, sem meleg. Így fantasztikus délutáni program volt ez a meccs.

Amit viszont nem értek, s ami egy kicsit furcsa a számomra az az, hogy a végén mikor már el szerettük volna hagyni a stadiont, nem is egy „Köszönöm!”-öt kaptam a különböző vezetőktől, tulajdonosoktól. Nem értem miért, hiszen itt aki köszönetet mondhat az ÉN vagyok. KÖSZÖNÖM!

Nóra

2013.04.18. 00:00

Vissza