VKLA Lapszemle - Tehetségfigyelő: Exkluzív interjú korábbi hálóőrünkkel, Hutvágner Gergellyel

Harmadik szezonját védi Olaszországban, immáron profi szerződéssel a háta mögött Hutvágner Gergely. A Sampdoria 19 esztendős magyar hálóőre rendszeresen látogatja a felnőtt csapat edzéseit, ám jövőkép gyanánt reális, megugorható lépcsőfokokat keres. Szeme előtt a tapasztalatszerzés, valamint a címeres mez lebeg. A FociClub.hu-nak adott exkluzív interjújában részleteibe menően összegzett.

– Nyáron lesz három éve, hogy Olaszországba szerződtél, és lassan egy éve hogy profi szerződést kaptál klubodtól. Hogyan lehet összegezni ezt az időszakot?
– Az első évemet szerződés nélkül védtem végig az U17-es csapatnál. Ott még igen vegyes volt a kép és a mezőny, ugyanis a bajnokságot első és másodosztályú klubok utánpótláscsapatai alkották. A második évemben felkerültem az U19-hez, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a fiatal kapus beragadt az idősebb mögé. Szinte az egész szezont a padról néztem végig. Frusztrált, hogy nem ajánlottak profi szerződést, sokat morfondíroztunk, de végül kitartóak voltunk, és úgy érzem, hogy jól döntöttünk. Ez idő alatt elsajátítottam az olasz kapusiskola alapjait. Kapust faragtak belőlem, és nem túlzás azt mondani, hogy ez egy külön kultúra. Végül a szerződésajánlat is befutott, melyet tavaly nyáron aláírtam. Az idei évben aztán már minden másként alakult.

– Meddig szól jelenlegi kontraktusod?
– Hároméves szerződést kötöttünk, így 2021 nyaráig vagyok a Sampdoria játékosa.

– Említetted, hogy idén másként alakultak a dolgok. Mit értesz ez alatt?
– Sikerült kiszorítanom a kezdőből azt a riválist, aki idősebb, és tavaly végigvédte előttem a szezont. Ősszel szinte végig én álltam a gólvonalon, teljesítményemet pedig díjazták a szakújságírók. Bár a csapatnak annyira nem ment, mégis engem választottak az ősz legjobb kapusának. Az utóbbi meccseken viszont fordult a kocka, keményen kell edzenem, ha újra kezdő akarok lenni. Emellett rendszeresen látogatom a felnőtt csapat edzéseit, általában én vagyok a negyedik kapus, amikor játékos edzést tartanak, vagy lövésgyakorlat van. A válogatott szünetben is számoltak velem, egymás elleni meccsen mindkét csapatban védtem.

– Fabio Quagliarella zseniális szezont fut, elképzelhető, hogy ő lesz az olasz gólkirály idén. Milyen vele szemben állni?
– Nem láttam még őt izomból lőni, ezt most teljesen komolyan mondom. Minden megoldása roppant finom, elképesztő az a tudás és rutin, aminek a birtokában van. Sokan vakon lövöldöznek, ő viszont olvassa a kapus mozgását, megvárja a reakciót, és csak aztán cselekszik. Nem egy átlagos labdarúgó az egyszer biztos.

– Komfortosan mozogsz ezek között a profi játékosok között?
– Először nyilvánvalóan furcsa volt, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem egy jó adag megilletődöttség. De sikerült hamar oldódnom, ugyanis roppant családias a hangulat, és a rutinos játékosok nem zárják ki a fiatalokat.

– A városi riválisnál nevelkedik Szabó Levente, valamint nemrég szerződött ki az MTK-ból Schäfer András. Velük mennyire tartod a kapcsolatot?
– Ciki, de civilben még sohasem találkoztunk Genovában. Többször beszélgettünk már arról, hogy össze kellene futni, de ezt nem egyszerű összeegyeztetni. Más időpontban vannak az edzések és a mérkőzések, emellett pedig a tanulást sem hanyagolhatom el. Az ember sokszor fáradt, és csak Genoa belvárosában tudnánk összefutni. A Sampdoria és a Genoa utánpótlás-nevelő központja igen messze van egymástól, két teljesen ellentétes irány, külvárosi rész. Így inkább a csapattal, a társakkal járok kikapcsolódni.

– Milyen gyakran jársz ki a felnőttek Serie A meccseire?
– Nem sok meccsre tudunk kimenni, ugyanis hétvégenként mi is játszunk, utazunk. Egy edzőkomplexumban lakunk, ahol azért vannak szabályok. Nem lehetünk kint a városban túl sokáig, illetve a városi derbire el se engednek minket biztonsági okokból.

– A szezon végén kiöregszel az utánpótlásból, mi lesz a folytatásban? Látsz esélyt az első keretre, vagy kölcsönszerződés körvonalazódik?
– Komolyabb beszélgetést még nem folytattunk a klubbal, a menedzseremmel viszont már kommunikáltam. Az első csapat nemrég vett 20 millió euróért egy 22 éves hálóőrt Emil Audero személyében a Juventustól. Padozni nincs értelme 19 esztendősen, játszani szeretnék, különben nem lesz tapasztalatom és meccsrutinom. Eladni nem fognak tudni annyiért, amennyiért szeretnének, így a kölcsönszerződés az, ami reálisnak tűnik most. Jó lenne a következő szezonban egy közép- vagy kelet-európai bajnokságban védeni felnőtt szinten, vagy még opció lehet egy U23-as csapat is. Megugorható célokat keresek, és úgy látom, azt tapasztalom, hogy ez a váltás jobb, ha nem Olaszországon belül történik meg. Azt veszem észre, hogy az alacsonyabb ligákba kerülő fiatal kapusok nem sok játéklehetőséget kapnak. Én szeretnék játszani, és szem előtt maradni.

– Mi a helyzet a válogatottsággal? Nem találkozni a neveddel a kerethirdetéseknél…
– Amíg otthon futballoztam, addig rendszeresen hívtak az egyes korosztályos válogatottakba. Idén is kaptam meghívót egy összetartásra, de mivel elsőszámú kapus voltam az ősz folyamán, így a Sampdoria nem engedett haza. Szoktam beszélgetni a válogatott kapusedzőjével, és videós anyagokat is küldtem haza, várom az alkalmat és a meghívót türelmesen. Egyszer majd biztosan eljön az én időm is, talán kicsit periférián kívülre estem. Ez nyilván nem esik jól, és kifejezetten zavar, mivel a kortársaim ott vannak, de például nagyon örülök annak, hogy Kovács Peti lehetőséghez jutott. Ha van célom, akkor az a címeres mez, így küzdeni fogok érte.

2019.04.09. 11:36

Vissza