VKLA Lapszemle: Évértékelő nagyinterjú Nagy Miklós sportigazgatóval

SÍRBÓL AZ ELITBE

Ahhoz képest, hogy három éve még a megszűnés szélén állt, s úgy tűnt, háromszáz akadémistát ereszt szélnek, hatalmas fejlődésen ment keresztül a Vasas Kubala Akadémia. Az utánpótlásműhely felemelkedése szintén Nagy Miklós szerepvállalásához köthető, aki 2018. június 15-én 89 százalékos tulajdonrészt vásárolt az Akadémiában. Noha a korosztályos csapatok a 2018–2019-es évadában még a másodosztályban szerepeltek, a most zajló idényben az úgynevezett elitligákban remekelnek: az U16-os és az U19-es együttes az aranyéremre, míg az U17-es a dobogóra hajt, de az U12-es és az U13-as korosztály is listavezető a területi bajnokságban. A sportvezető sikertörténetként aposztrofálja az Akadémia működését, figyelembe véve, milyen kaotikus állapotok uralkodtak, amikor átvette az irányítását. Az ott zajló munka egyik legkomolyabb elismerése, hogy a négy budapesti államilag elismert akadémia egyike lett 2019 decemberében. Bár Nagy Miklós hosszú távú értékteremtésként tekint az utánpótlásban zajló folyamatokra, amelynek a sikerességét tíz év távlatából lehet majd megítélni, a klub jövője szempontjából biztosítottnak érzi a fiatalok első csapatba áramlásának lehetőségét. Az évértékelő nagyinterjúban Nagy Miklós sportigazgatóval Borsos László, a Nemzeti Sport újságírója beszélgetett.

Amióta az új tulajdonosi kör átvette a Vasas irányítását…
14 egymást követő hazai mérkőzést vívott meg veretlenül
14 olyan labdarúgó lépett pályára a klub színeiben, aki még nem töltötte be a 23. életévét
14 labdarúgót igazolt

A Vasas a mögöttünk hagyott tizenkét hónap során gyakran volt rivaldában: ön hogyan jellemezné a 2020-as esztendőt?
- Rengeteg esemény részesei voltunk ebben az évben, a napjaimat kis túlzással huszonnégy óra munka tette ki. Az NB II-ben szereplő középcsapatot vettünk át, amelynek a játékosállománya is e szintnek volt megfelelő. Sportigazgatóként rögvest teljes szakmai stábot cseréltem, edzőt váltottam, valamint néhány komolyabb igazolással egyértelművé tettem a céljainkat: vissza szeretnénk vezetni a Vasast az élvonalba. Ekkortájt különösen sokat foglalkoztak a csapattal, az új játékosok érkezésének nagy visszhangja volt. Átalakult a keret, több mint tíz labdarúgótól elköszöntünk és még többen érkeztek. Az átigazolások szerepeltek a kirakatban, azonban a háttérben is jelentős változások indultak meg. A kezdetektől új klubmodellt szerettünk volna kialakítani, de mind a szakmai, mind a háttérstáb kis létszámmal működött és bizonyos szerepköröket nem látott el senki. Nem volt többek között külön erőnléti edzőnk, rehabilitációs divíziónk, a háttérstáb mindössze két emberből állt, egyes feladatkörök ki voltak szervezve. Olyan építkezésbe kezdtünk, ami nem csak személyi cserékben, hanem folyamatokban is tetten érhető, méltó lehet a tradicionális, nagy klub működéséhez, felépítéséhez. Lehet, hogy ezek a változások nem látszanak még kívülről, de szükségesek, nagymértékben befolyásolják az életünket, s idővel meglesz a foganatjuk.

Kívülről inkább azt lehetett látni, hogy a Vasas nagybevásárlást tart, „elhappolja„ NB I-es klubok elől az aktuális gólkirályt, meghatározó élvonalbeli és válogatott labdarúgókat szerződtet.
- Azt mondanám inkább, hogy letettük a névjegykártyánkat. Jeleztük, hogy megjöttünk, és szeretnénk, hogy a Vasas visszakerüljön oda, ahová a múltja alapján tartozik. Elárulom, eleinte nem feltétlenül vettek minket komolyan, ám azután, hogy igazoltunk néhány, a magyar futballban meghatározó játékost, más polcra helyeztek minket. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy Feczesin Róbertet, Jova Leventét és Vernes Richárdot még télen megszerezzük, ha velük nem jutok dűlőre, később nem jöttek volna hozzánk válogatott futballisták vagy az első osztály későbbi gólkirálya, Radó András.

Mivel győzte meg őket, hogy az NB II-be szerződjenek? A pénz diktált?
- Egyfelől biztos vagyok abban, hogy nem csak az anyagiak miatt választottak minket, ugyanakkor igen, a pénz az is fontos szempontja volt annak, hogy aláírtak. Patinás klub vagyunk a város szívében, ahol rendezett a tulajdonosi háttér, kifogástalan az infrastruktúra, a megfelelő pénzügyi helyzetünk is vonzó lehet. Mondhatom, mostanra már sok út a Vasashoz vezet, azonban ha a játékosok nem hinnék el, hogy a klub sikeres jövő előtt áll, biztosan nem szerződnének hozzánk.

Ám az igazán csábító hívószó, ha többet kereshetnek, mint a korábbi klubjuknál...
- Ismerem a labdarúgók szerződéseinek tartalmát, s elárulhatom, nem a több pénzt választották, amikor elkötelezték magukat hozzánk. Az alapfizetésük nem haladja meg az első osztályú szintet, akkor kereshetnek igazán jól, ha győzelmi szériában vannak. A premizálásunk jól felépített és inspiráló rendszer, amely a siker egyik kulcsa lehet. Elnézve a magyar futballpalettát a tizenkét klubot felvonultató első osztállyal, amelyben rengeteg külföldi szerepel, a futballistáknak nincs olyan sok lehetőségük csapatot választani. A koronavírus-helyzet is érdekes körülményeket szült, normál élethelyzetben Radó András például minden bizonnyal külföldön folytatta volna a pályafutását, ám a bizonytalanság miatt inkább itthon maradt. Nyilván minden labdarúgóknak fontos szempont, hogy megfelelő fizetést kapjon, de ne higgyék, hogy magasabb az alapbérük, mint az élvonalban volt. Viszont az mindenképpen a Vasas mellett szólt, hogy hosszabb távú megállapodásokat kötöttünk velük, s megfelelő jövőképet tudtunk vázolni számukra, ezáltal is megbizonyosodhattak arról, hogy komolyak a szándékaink és komoly projektnek lehetnek a részesei. Feczesin Róbert sem feltétlenül a kedvezőbb anyagi feltételek miatt szerződött hozzánk, viszont Újpesten, ahol számos külföldi labdarúgó szerepel a keretben, velünk ellentétben, rövid távú megállapodást kínáltak neki. A három és fél éves szerződése kompromisszum volt a klub részéről, hogy komolyan vegyen minket, és rábólintson az ajánlatunkra. Akkortájt nem dúskáltunk a hozzá hasonló futballistákban, valamit le kellett tennünk az asztalra. Egyébiránt az ő génjei, a fizikai felépítése és a hozzáállása alkalmassá tehetik arra, hogy a szerződése végéhez közeledve, harmincöt-harminchat évesen is hasznunkra legyen akár az élvonalban. S nem győzöm hangsúlyozni, az ő érkezése után kapta fel mindenki a fejét, hogy a Vasasban elkezdődött valami. Szerintem az mostanra már bebizonyosodott, hogy jó döntés volt, amikor leszerződtünk vele.

A rutinosabbak helyzetét tisztázta, no de mi a helyzet a fiatalok játékperceivel?
- A tapasztaltabb játékosok mellett szeretnénk beépíteni olyan fiatalokat, akik a jövő Vasasának alapjait képezhetik. Zömében olyan labdarúgókat hoztunk, akik megállhatják a helyüket az első osztályban, részben pedig olyanokat, akikben benne van a lehetőség, hogy élvonalbeli játékosok legyenek. Kevesen ismerték Hidi M Sándort, mielőtt aláírtunk vele. Győrben kevés lehetőséget kapott, nálunk azonban – dacára annak, hogy tizenkilenc éves – minden percet a pályán töltött. Ezt nevezem igazi értékteremtésnek, hiszen a csapatnak, a klubnak és a magyar labdarúgásnak sikerült felépítenünk valakit. Rá különösen büszke vagyok, de vannak saját nevelésű labdarúgók is a keretünkben. Szilágyi Zoltán ebben az idényben megmutatta magát, belső védőként vállalt jelentős szerepet a tízmeccses veretlenségi szériánkban, de Kovács Milán is alapembere lett a középpályánknak. Négy akadémista labdarúgó, Sztojka Dominik, Kiss-Szemán Péter, Kapornai Bertalan és Farkas Botond is a felnőttekkel edzett az idény során, utóbbi két tehetségünk már bemutatkozhatott a nagyoknál, de a száz százalékban saját nevelésű, tizenkilenc éves Bánfalvi Dániel is profi szerződést kapott. Sokat invesztálok a Vasas Kubala Akadémiába, jól felfogott célom, hogy megfelelő jövőképet nyújtsak a fiataloknak. Azért is fontos, hogy a felnőtt labdarúgás és az Akadémia vezetése egy kézben van, mert így személyesen tudok arról diszponálni, hogy a tehetségeink lehetőséget kapjanak a profik között. Viszont a felnőttegyüttes eredményessége mindent felülír, a Vasas pillanatnyi helyzetét ugyanis ez méri a magyar sport térképén. A pillanatnyi sikerességre és a jövő építésére egyszerre kell megoldást találni. Szerintem mindkét fronton bizakodóak lehetünk.

Harmincegy labdarúgó alkotja a Vasas keretét: mi indokolja ezt a nagy létszámot a másodosztályban?
- A nagy létszámú keret szükségessége kétes megítélésű, persze, ha jönnek az eredmények, nem kérdőjelezik meg annak fontosságát. Kezdeném azzal, hogy a Vasasnak jelenleg nincs még harmadosztályú tartalékcsapata, ezt a szerepet az akadémia U19-es korosztálya hivatott betölteni, felettük közvetlenül az élvonalra aspiráló felnőtt csapat következik. Az utánpótlás- és a felnőttfutball között jelentős az ugrás, ezért ezen a területen is fejlesztenünk szükséges a jövőben, ugyanakkor a bő keretben már most több fiatal is szerepel. A hosszú keret másik oka a versenyhelyzet megteremtése, ami mostanra már minden poszton adott nálunk. Rivalizálás híján elkényelmesedhetnek a labdarúgók, s ilyen attitűddel nehéz eredményeket elérni. Nem lehet mindig mindenki csúcsformában, s jót tesz a futballistáknak, ha érzik, van, aki a helyükre pályázik, ezért jobban kell teljesíteniük. A harmadik szempont pedig a koronavírus-helyzet, amely nehéz feladat elé állított minket is, ám az elképzeléseinket igazolta, hogy hosszú, megfelelően bő kerettel vágtunk neki a bajnokságnak, amelynek köszönhetően helyt álltunk. Egyszer sem kértünk halasztást, mindig olyan csapattal álltunk ki, amely méltó volt a Vasashoz.

Harmadik napja volt sportigazgató, amikor megköszönte Szanyó Károly munkáját, edzőt cserélt. Ballépés volt Bene Ferencet felkérni?
- Utólag sem tartom rossz döntésnek a kinevezését, Bene Ferencet továbbra is jó szakembernek tartom. Az irányítása alatt sokat fejlődött a csapat, elsajátított egy alaprendszert, amelyhez mind a mai napig hasonlóan épül fel a játékunk. Jó szériában voltunk vele tavasszal, egy vereség állt a nevünk mellett, amikor márciusban berekesztették a bajnokságot.

Ha nem fújják le idő előtt az idényt, feljutnak?
- A Budafok várt ránk a következő fordulóban, úgyhogy ki tudja, ha azon a mérkőzésen győzünk, lehet, hogy most az élvonalban szerepelnénk. Sokan a sors igazságtalanságának tartották a döntést, de ezzel különösebben nem foglalkoztam. Különben is, a sportban nem számít a „ha”...

Ott tartottunk, hogy a nyáron mégis edzőt váltott...
- A Vasashoz méltó, határozott döntést kellett hoznunk abban a helyzetben. Amikor elindult az új bajnokság, nagy feszültség uralkodott a csapaton, a játékunk sem igazán működött. Bene Ferenc a Budaörs elleni első bajnoki vereség után megerősítette, hogy a játékosok és közte valami megszakadt, már nem tudott kellő hatással lenni az együttesre. Egyetértésben váltunk el. Ha nem lépünk, annyi pontot veszíthettünk volna, hogy rámehetett volna a bajnokság. Ezzel nem Bene Ferenc szakmai munkáját minősítem, hanem az adott helyzetet. Ezt a véleményemet azzal nyomatékosítottam, hogy az edzőváltáskor nem cseréltem le a stáb többi tagját.

Meglepő volt, hogy Schindler Szabolcsot nevezte ki a csapat élére. Az ő munkájával elégedett?
- A zuhany híradóban több jelöltről is hallani lehetett, ugyanakkor ami azonos volt ezekben a trénerekben, csupán annyi, hogy minden egyes edző nagy név volt a szakmában. Mivel nincs élvonalbeli rutinja, váratlan lehetett Schindler Szabolcs kinevezése, azonban ő volt az első számú jelöltem. Korábban az Akadémián dolgozott, ismertem a szakmai képességeit, s tudtam, hogy megvan a vasasos kötődése is. Mindenképpen olyan edzőt szerettem volna a padra, aki ismeri a másodosztályú közeget. Az élvonalban inkább a játék, míg az NB II-ben a küzdelem dominál, egészen más a futball a két osztályban. Schindler Szabolcsnak olyan erényei vannak, amelyek ennek a csapatnak kellettek, másrészt ebben a bajnokságban rendkívül hasznosak.

Mire volt szükségük a játékosoknak?
- Schindler Szabolcs egyenes, határozott jelleme jót tett a csapatnak. Képes hatással lenni a társaságra. Tudtam, hogy ilyen személyiség, s nem csalatkoztam benne. Játékfilozófiája a védekezésen, szervezettségen alapul, remekül megszervezi a taktikát a támadózónáig, ott azonban megadja a csatároknak a szabadságot a kreativitásra.

Eleinte az irányításával sem indultak meg felfelé a tabellán. Nem ijedt meg, hogy az edzőcsere sem váltja be a hozzá fűzött reményeket?
- Az új vezetőedzőnek az első hetekben meg kellett ismernie a csapatot, a kezdeti eredménytelenséget nem írom a számlájára. Nem ijedtem meg, mivel az edzéseit figyelve tudtam, beérik a munkája. Csak a laikusok gondolhatták, hogy ennyi változást követően csettintésre beindul a gépezet. Jó döntés volt a kinevezése, hiszen az öltözőben kitisztította a fejeket, javult a játékunk, elsősorban az eredményességünk. Irányítása alatt kevés gólt kaptunk, sikerült fejlődnünk azokon a területeken, amelyeken feltétlenül szükségünk volt az előrelépéshez. Azonban az eredményességünknek másik kulcsa is volt, mégpedig az, hogy időközben sikerült két jó igazolással zárnunk az átigazolási hajrát. Otigba Kenneth kezdetben meccshiánnyal bajlódott, de az utolsó mérkőzéseken magas színvonalon teljesített, Pátkai Máté szerződtetése pedig kulcsfontosságú volt: karakteres, a labdát megtartani képes középpályást kerestem, akiben kellő mentális erő lakozik, s megvan a tapasztalata, amivel nem is olyan régen a válogatott hasznára volt.

A jó szerepléshez ők voltak a hiányzó láncszemek?
- Velük kiegészülve sikeresebbek lettünk, annyi bizonyos. Harminc pontból huszonnyolcat szereztünk, egyedül az utolsó bajnoki nem sikerült jól. Tökéletesen igaz a mondás, a győzelmek építik leginkább a csapatot. Egy évig veretlenek voltunk hazai pályán, kár, hogy az év utolsó, Békéscsaba elleni mérkőzésen nem őriztük meg ezt a kiváló sorozatot.

Hol tart most a csapatépítés?
- Megéltünk együtt sok jót és rosszat, sikert és kudarcot, akadtak javadalmazások és büntetések. Ez a csapattá válásnak a folyamata. Az együttes a bajnokság utolsó tíz-tizenegy mérkőzésén elkezdett csapatra hasonlítani. Az újonnan érkezők egyre inkább megtalálják az összhangot azokkal, akik már régebb óta itt vannak. Kialakultak azok a hierarchiák, amelyeknek óhatatlanul ki kell alakulnia egy öltözőben. Csapatként sokat fejlődtünk, az alapokat úgy érzem, letettük. Az a váz, amelyet szerettem volna kialakítani, hogy legyen egy tapasztalt futballistákból álló mag, amely mellett fiatalokat is be lehet építeni, nagyrészt adott. Öt utánpótlás-játékos jött fel a kerethez, akik ugyan kevesebb lehetőséget kaptak eddig, de bennük van a lehetőség, hogy oszlopos tagokká váljanak.

A Vasast feljutó helyekre várja a közvélemény, mégis a negyedik helyen telel. Csalódott?
- Nyilván jó lett volna feljutó helyen zárni a szezont, de lehetséges, hogy mentálisan nem olyan rossz a helyzet a téli felkészülésünk szempontjából. A játékosok nem érezhetik magukat nyeregben, remélhetőleg még keményebben készülnek majd. Ne feledjük, amikor edzőt váltottunk, sokan már temették a Vasast, de mindig is mondtam, hogy ez harmincnyolc fordulóból álló versenyfutás, a lényegi kérdések tavasszal dőlnek el. Mostanra egyetlen pontra vagyunk a feljutó helytől.

Hol végezhet a Vasas ebben a bajnoki idényben?
- A Debrecen ebben a nagyon erős másodosztályú bajnokságban biztos befutónak látszik, úgyhogy egy feljutó hely maradt. Ha reálisan gondolkodunk, akkor ezzel a kerettel, rendezett klubháttérrel joggal pályázhatunk arra a pozícióra.

Távlati célokat is dédelget?
- Szeretnénk mihamarabb visszakerülni az NB I-be, a stratégiai céljaink eléréséhez ugyanis ez elengedhetetlen. Hosszabb távon szeretnénk megőrizni az élvonalbeli tagságunkat, s zömében magyar, fiatal játékosokkal képzeljük el a keretünket. Ehhez mérten határoztuk meg az átigazolási stratégiánkat. Törekedtünk arra, hogy feljutás esetén ne kelljen kicserélnünk a keret nagyját. Morálisan sem lenne ugyanis helyénvaló, ha szélnek eresztenénk azokat, akikkel kivívjuk a feljutást.

Ezen a télen elmaradnak tehát az „átigazolási bombák”?
- Olyan jelentős változások, mint eddig voltak, nem várhatóak, legfeljebb finomhangolni szeretnénk a játékosállományt. Akik kevesebb lehetőséget kaptak, előfordulhat, hogy kölcsönadjuk őket. Némileg szűkíteni szeretnénk a keretet, egy-két helyen azonban elképzelhető, hogy erősítünk.

Kényes téma, amely sokakat érdekel: mekkora költségvetésből gazdálkodnak?
- Minden adatunk publikus, mégsem szeretek számokkal dobálózni. Befektetési fázisban vagyunk, az igazolásaink pedig megnyomták a költségvetési számainkat. A közeljövőben azonban nem tervezünk ilyen mértékű kiadásokat. Ahhoz, hogy eséllyel pályázzunk az élvonalra, el kellett kezdenünk összerakni azt a keretet, amelynek tudása illik az első osztályhoz. A bevételek egy szinttel feljebb lényegesen magasabbak, többszörösei a másodosztálynak. Közel NB I-es költségvetést kell biztosítanunk tehát a céljaink eléréséhez. Ha feljutunk, jövőre már élvonalbeli bevételeink lesznek, s azok már fedezhetik a kiadási oldalt, amit most nekünk kellett megteremtenünk. Ám a sportban kiszámíthatatlanok a történések, nem lehet előre tervezni. Ha nem érjük el a kívánt célt, marad a tulajdonosi invesztíció mindaddig, míg fel nem kerülünk az első osztályba. Jelenleg többségében tulajdonosi pénzek áramolnak a klubba, a költségvetés nagy része tulajdonosi hozzájárulás.

Visszatekintve az elmúlt esztendőre, mit csinálna másképpen, és mi az, amire büszke lehet?
- A sikerhez sokféle módon el lehet jutni. Aktív vezetőként minden nap tanulok a hibákból – akad bőven... –, de alapvetően hasonló utat járnék be, ha elölről kellene kezdeni. Azt szokták mondani, akkor van értelme a tevékenységünknek, ha képesek vagyunk hatással lenni a környezetünkre, ha tényezők tudunk lenni azon a területen, amellyel foglalkozunk. Két és fél éve a másodosztályú, a megszűnés szélén álló utánpótlásműhely, egy évvel ezelőtt pedig a másodosztály középmezőnyéhez tartozó felnőtt csapat vezetését vettem át. Jelenleg a Vasas rendelkezik az ország egyik élenjáró, államilag elismert kiemelt akadémiájával, a felnőttcsapatunkat pedig egyértelműen az élvonalra méltónak tartja a szakma, és szinte meglepetésnek számítana, ha nem sikerülne a feljutás. Ezért azt mindenképpen elmondhatom, hogy az elmúlt időszakban egyértelműen sikerült más szintre helyezni a klub megítélését, ami azt mutatja, hogy nem hiábavalók az erőfeszítések és van értelme a munkámnak.

2020.12.30. 16:15

Vissza