VFCII László András: Férfiakká váltak a „gyerekek”

Minden beszélgetés alkalmával a biztos bennmaradást hangoztattad elsőszámú célkitűzésként, amelyet végül alaposan túlteljesített a csapat...

A legfontosabb feladatunk tényleg az is volt, hiszen egy évvel korábban az utolsó fordulókig hatalmas csatát vívtunk azért, hogy meghosszabbítsuk a harmadosztályú tagságunkat, ugyanebbe a folyóba pedig nem akartunk még egyszer belelépni. Nyilván a tavaszi sikerek már előrevetítették, hogy ezúttal más lesz a helyzet, így koncentrálhattunk a másik fő célunkra: minél több fiatal játékost beépíteni a keretbe és felkészíteni a srácokat a felnőtt futballra. A szereplésünk és a teljesítményünk után talán kijelenthető: ezt is sikerrel abszolváltuk.

Habár vezetőedzőként „csak” a 10. fordulótól irányítottad az együttest, az akkor távozó Schindler Szabolcs munkáját a bajnokság eleje óta segítetted asszisztens edzőként, így teljes képed van a mostani bajnokságról.

Úgy érzem, a játékosok kihozták magukból a maximumot, hatalmas munkát végeztek az egész szezonban. A téli felkészülés alatt pedig talán még annál is nagyobbat, egyértelműen az alapozta meg a tavaszi menetelésünket. Az eredmények mellett pedig arra vagyok a legbüszkébb, hogy egyénileg is rengeteget fejlődtek a srácok, ezt fordulóról fordulóra tapasztaltuk a szakmai stábbal.

Mennyiben segítette a dolgodat, hogy korábban több akadémiai csapatot is irányítottál, amelyekből sokan a mostani, harmadosztályú keretet erősítik?

Nyilván előnyt jelent, ha egy edző ismeri a játékosait és tisztában van a képességeikkel. Az én esetemben ezzel nem volt gond, így leginkább arra koncentrálhattunk, hogy igazi csapattá formáljuk a tehetségeket. Szerencsére ez is sikerült, minden vezetőedző álma, hogy ilyen fegyelmezett, megalkuvást nem tűrő és egymásért küzdő társaságot irányítson, mint amilyen a miénk volt. Ezt támasztják alá azok az érzelmek is, amelyek az utolsó bajnoki mérkőzésünk lefújását követően törtek elő a játékosokból, büszkén figyeltem őket az oldalvonal mellől.

Ha csak a tavaszi idényt nézzük, egy kilencmeccses veretlenségi sorozatnak is köszönhetően összesen 26 pontot szereztetek, amelynél csak a bajnok Békéscsaba (35) és a bronzérmes Hódmezővásárhely (30) gyűjtött többet. Mivel magyarázható ez a nagyszerű formajavulás?

Elsősorban azzal a már említett téli felkészüléssel, amelyet az imént már említettem és amelybe kőkeményen beleálltak a fiúk és elvégezték. Emellett megtanultunk nyerni, rengeteg olyan találkozó dőlt el most a javunkra, amelyekhez hasonlót ősszel még nem tudtunk megnyerni. Fontos volt az is, hogy több rendszerben tudtunk futballozni, ha egy adott meccs képe, vagy az eredmény úgy kívánta, pillanatok alatt átálltunk egy másik taktikára. Mindez egyrészt nagyszerű visszaigazolás a számunkra, másrészt bizakodásra ad okot a jövőt illetően.

Melyik mérkőzésre – vagy mérkőzésekre – gondolsz vissza a legszívesebben?

Talán meglepő, de ha kapásból kellene egyet rávágnom, akkor az éppen az utolsó, Békéscsaba elleni összecsapás, a 2–1-es vereség ellenére. Idegenben, egy NB II-es erősségű csapatnak voltunk 90 percen keresztül méltó ellenfelei, sőt, a bravúrhoz is közel álltunk. Nem véletlenül mondtam azt a srácoknak az öltözőben: ezen a napon férfiakká váltak a gyerekekből. De természetesen az ESMTK elleni találkozókat is meg kell említenem, hiszen oda-vissza legyőztük az ezüstérmest, méghozzá nem érdemtelenül, ez pedig hatalmas fegyvertény.

Ki, vagy kik azok a játékosok, akiket mindenképpen érdemes kiemelni a teljesítményük miatt?

Ahogyan eddig, úgy ezután sem szeretnék egyénileg értékelni, mert a mostani eredményt nagybetűs csapatként értük el. Általánosságban véve voltak olyanok, akik egész évben jó teljesítményt nyújtottak, voltak, akik perememberként verekedték be magukat a kezdőbe és lettek meghatározó tagjai az együttesünknek és voltak, akik csereként beállva hoztak drasztikus változást a játékunkba. Mindenki kivette a részét a sikerekből, igazságtalan lenne, ha csak néhányukat emelném most ki.

Bár kedden délután megtartottátok az évzárót az Illovszky-stadionban, ezt a hetet még végig edzette a csapat...

Valóban, dolgoztunk még egy kicsit, néhány mérést elvégeztünk, aztán pénteken elengedtük a srácokat, rájuk is fér és meg is érdemlik a pihenést. A tervek szerint július elején kezdjük a munkát, folyamatban van a program, valamint az edzőmeccsek véglegesítése, utána már „csak” a keretalakításon a sor.

Ha már a keret szóba került: a 2005-ös születésű labdarúgók a következő szezontól a tartalékegyütteseket érintő szabályok értelmében már túlkorosak lesznek az NB III-as pontvadászatban – mekkora változás várható emiatt és mennyire támaszkodhatsz például a kiemelt U19-es bajnokságban ezüstérmes akadémiai csapatunkra?

Nyilván ez érinti a csapatot és lesznek is változások, viszont már most is voltak olyan játékosok, akik az U19-es, sőt az U17-es alakulattal párhuzamosan nálunk is szerepeltek. Szem előtt tartjuk a tehetségeket, folyamatos a kapcsolat az akadémia edzőivel, így az elkövetkezendő pár hétben a szakmai stábbal és a vezetőséggel karöltve kialakítjuk majd a keretet. Akiknek legalább akkora hálával tartozom, mint a játékosoknak, így ezúton is nagyon köszönöm az egészéves munkájukat és támogatásukat! Valamint köszönöm azt a szeretetet is, amellyel a szurkolók és a teljes Vasas FC egész évben viszonyult felénk!

2024.06.01. 11:00

Vissza