VKLA Már második éve, Vasas Kubala Akadémia!

Mint arról a közösségi médiában már beszámoltunk, a közelmúltban névfelvételének második évfordulóját ünnepelhette a Vasas Kubala Akadémia. Az örömteli esemény alkalmából Rabatin Józsefet, a Vasas Kubala Akadémia egyik tulajdonosát kértük meg, hogy emlékezzen vissza az elmúlt bő két évre, elevenítse fel az indulás történetét, illetve vizionáljon valamiféle jövőképet az Akadémia „oltárán”.

Kérem, meséljen az indulásról!

Két és fél évvel ezelőtt tulajdonos társaimmal, Farkas Balázzsal – aki sajnos már nincs közöttünk –, Markovits Lászlóval, György Tamással és Jákó Jánossal közösen nagy fába vágtuk a fejszénket – kezdte az „időutazást” Rabatin József. – Egyrészt azért, mert a Vasas Akadémia – ami addig is eredményesen működött – életében szervezeti és szakmai változásokat terveztünk. Másrészt azért, mert egy új nevet és ezzel együtt egy személyt, egy arcot szerettünk volna adni az Akadémiának. Ennek az volt a célja, hogy a fiatal generáció képviselői a 100 éves Vasas, mint egyesület sikerei mellett azonosulni tudjanak egy magyar példaképpel, az általa képviselt eszmével, hozzáállással és ezen keresztül büszkék lehessenek magukra és Kubala Lászlóra, hogy az Ő nevét viselő nyitott Akadémián sportolhatnak és fejlődhetnek. Hogy fel tudjanak nézni példaképként egy magyar labdarugó-legendára, aki játszott a Vasasban is, és aki előttük már bejárt egy fantasztikus labdarugó-sikerekkel teli, de egyben rögös utat és megértsék és megtapasztalják az „akarni, küzdeni, játszani” szavak jelentését a kemény hétköznapokban, mely a sikerekhez vezethet.

Miért pont Kubala László ez az ikonikus személy?

Amikor két és fél évvel ezelőtt a barcelonai Camp Nou stadionban jártunk a tulajdonos társaimmal és Kubala László hatalmas szobrát megcsodáltuk, rádöbbentünk, hogy van egy legenda, egy magyar futballista, akinek a nevét már elfeledte Magyarország. Elhatároztuk, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy Kubala László legendája a helyére kerüljön idehaza, vagyis Puskás Ferenc és számos híres futballista mellett Ő is elfoglalja a helyét azon a bizonyos képzeletbeli dobogón, amelyen a karrierükkel, küzdeni tudásukkal és játékukkal, valamint emberi nagyságukkal történelmet író magyar futballisták állnak. Kubala László játszott a Vasasban, de talán kevesen tudják, hogy haláláig tartó szoros barátság fűzte Illovszky Rudolfhoz és Markovits Kálmánhoz, mely barátságok révén Kubala a Vasas család tagja volt, és ezért történelmi kötelességünk és egyben felelősségünk is a hagyományok ápolása és folytatása.

Mik voltak a megalakulás kulcsmomentumai?

Az egyik, hogy hittünk benne és elhivatottak voltunk abban a tekintetben, hogy az adóságot, melyet a történelem elvett, nekünk kell törleszteni. A másik, hogy 2011. december kilencedikén megkaptuk a lehetőséget, és a Kubala család támogatását, hogy felvegyük a Kubala nevet. Az idő igazolta, hogy a sok fáradozás mellett, nagyon sokat nyertünk ezzel a lépéssel. Ekkor volt 100 éves a Vasas, ehhez jött a Kubala név, és az „akarni, küzdeni, játszani” filozófia és egyben egy brand kialakulása kezdődött meg. Felemelő volt az érzés, hogy ettől kezdve Mi a Vasas Kubala Akadémia nevet viselhetjük. Azt gondolom, hogy ez erőt és hitet ad nekünk abban, hogy tovább folytassuk a munkát.

Ki tudna emelni egy fontos eseményt a megalakulás utáni időszakból?

A megalakulásunk esztendejét követő év júniusában sikerült megvalósítani egy határozott célunkat: szobrot állítottunk Kubala László emlékére a Vasas utánpótlás akadémiáján. Szükségünk volt egy szentélyre, ahol a nagy eseményeket, megemlékezéseket meg tudjuk tartani. Büszkék vagyunk a tényre, miszerint jelenleg két helyen van a világon Kubala-szobor: a Camp Nou stadionnál és a Fáy utcában. Nagy elánnal vágtunk bele a projektbe, és fél év alatt sikerült felállítatnunk a szobrot. Kubala nagyságát és sikereit jól mutatja, hogy a Spanyol nagykövet, az Espanyol- és a Barcelona-öregfiúk is tiszteletüket tették az emlékműnél, valamint Lionel Messi felfedezője is eljött a Fáy utcai szoborhoz és megkoszorúzta az emlékhelyet.

Hogyan foglalná össze röviden az elmúlt bő két évet?

Kitűztünk magunknak célokat már az elején. Például, hogy egységes játékstílus jellemezze a Vasas Kubala Akadémia csapatait. Az „akarni, küzdeni, játszani” szavakat valós tartalommal kellett megtöltenünk. Ez egy hosszú folyamat, a munka dandárját pedig a hétköznapokban kell elvégezni. Senki nem gondolta, hogy egy-két év alatt „megváltjuk a világot” és megváltoztatjuk az utánpótlásképzést, nem is ez volt a cél. A mi célunk az eltervezett munka következetes végrehajtása annak érdekében, hogy elmondhassuk, jó úton járunk és felismerhető játékstílust tudtunk bevezetni az Akadémián, valamint megtanítjuk a gyerekeket játszani. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból már tudtunk eredményeket felmutatni, hiszen a gyerekek szakmai és személyiségfejlődése terén sok tekintetben sikeresek vagyunk.

Sikerült beépülni a köztudatba?

Ez volt a másik nagy feladatunk és határozott igen a válaszom. Manapság már egyre többen tudnak arról, hogy ki volt Kubala László, és hogyan is működik most az Akadémia, milyen szintű szakmai és szervezési munkát végzünk. Egyre kevesebbet kell magyarázni, hogy kik vagyunk Mi, és ami meglepő: neves külföldi tornákon is jól csengő név lett a Vasas Kubala Akadémia.

Milyenek a visszacsatolások?

Nem egyszer fordult elő, hogy saját fülünkkel hallottuk mások szájából azt a kijelentést, hogy „igen, a Vasas Kubala Akadémiának stílusa van, a Kubalások játsszák a focit”. Azt se felejtsük el, hogy az Akadémiának vannak külföldi játékosai. Ők úgy csöppentek bele a magyar futballvilágba, hogy semmit sem tudtak rólunk. Amikor a szülők körbekérdeztek, hogy idehaza hova érdemes beíratni a gyerekeket, azt a megerősítést kapták, hogy jöjjenek hozzánk, mert itt a gyerek focizni tanulhat, itt van egy egységes stílus, egy filozófia, egy felfogás és egy közösség, ami a Vasas-család köré szövődik, és amibe érdemes beilleszkedni.

Érdemes lenne most számot vetni?

Úgy gondolom, hogy ennek három év múlva jöhet el az ideje, amikor ötévesek leszünk. Ha valami, akkor a labdarúgás olyan szakma, amelyben felelőtlenség lenne gyors eredményeket várni. Ugyan megvan a veszélye, hogy elfáradunk, csökken a lendület, de bízom benne, hogy ez nem lesz így, és a megkezdett utat végig tudjuk járni. Ha ez nem sikerül, akkor bennünk van a hiba.

Hány további évfordulót ünnepelne szívesen?

Annak örülnék a legjobban, ha az engem követő generációk is megélnék az Akadémia évfordulóit. A Vasashoz hasonlóan minimum egy századik évfordulót szívesen látnék. De persze már akkor is boldog lennék, ha az ötödiket egy nagy és szép esemény keretében tudnánk megünnepelni. Például, ha az egyik csapatunk egy nívós nemzetközi tornán eredményesen szerepelne és büszkén nézhetném a Vasas Kubala Akadémistákat, amikor játsszák nekik a himnuszt. Úgy gondolom, hogy ez egy reális cél.

Mit kíván még az Akadémiának?

Azt, hogy a Vasas Kubala Akadémia egy olyan tényező legyen a magyar és az európai labdarúgásban, amivel számolni kell. Akarjanak ide jönni a gyerekek, az edzők és legyen számukra  nagy lehetőség, kihívás és megtiszteltetés, hogy itt edzhetnek, játszhatnak, dolgozhatnak, és itt válhatnak professzionális labdarúgóvá, vagy éppen szakemberré. Ha ezt meg tudjuk valósítani, méltán mondhatjuk, hogy a rengeteg elvégzett munka meghozta gyümölcsét. Végezetül, óva intenék mindenkit attól, hogy a gyors és könnyű sikerekben higgyen, és egy kedves barátom mondatát idézném, aki minden alkalommal elmondja nekem, ha csüggedni lát, hogy „a sport és különösen a labdarúgás rövidtávon sokszor nehéznek és igazságtalannak tűnik, de hosszú távon igazságos, talán.”

Szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját!

Áldott, Békés Karácsonyt és sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok!

Rabatin József

2013.12.12. 00:00

Vissza