VKLA Méltó régi nagy híréhez – Sinkovics Gábor írása

Most lőj, most lőj, góóóóóól!!!!
… és a labda ott zizzen újra meg újra a vendégek hálójában. A nyár, mint egy feltartóztathatatlan viking sereg, úgy foglalta vissza Angyalföldet a csapadékos ősztől. Száz ágra sütött a nap, az emberek jókedvűen sétáltak, autóztak, villamosoztak ki a Fáy utcai sporttelepre. A korosztályos bajnokság utolsó fordulóját rendezték, a vasasos fiúk a szegedieket fogadták.

Júniust írtunk. A Mészöly Kálmán műfüves pálya szélén ácsorgó idősebb angyalföldi drukkerek felidézték egy ugyancsak júniusban játszott, soha el nem felejthető Szeged-Vasas meccs kitörölhetetlen pillanatait. Harminc esztendeje ennek. A Tisza-parti városban nagyjából húszezren várták az osztályozó mérkőzés kezdetét, néhány száz piros-kék fanatikus, no meg az őrjöngő NB I-et akaró hazai publikum. A Vasas akkor már messze volt korábbi önmagától, fontos rangadókat nyerő nagycsapatból kiesőjelöltté vált. Olyannyira, hogy az NB I-es tagság megőrzéséért osztályozó mérkőzést kellett játszani a Szegeddel. A fővárosban 1-1-re végződött a találkozó, abban sem volt sok köszönet… Az angyalföldiek számára ám az igazi sokkhatás a visszavágón érte a Vasas futballistáit és drukkereit. Már a 90. percben járt az óra és még mindig 0-0 volt az eredményjelző táblán, ami a hazaiak első osztályú tagságát jelentette. Aztán jött, rohant, sprintelt előre az akkor már veterán Komjáti Bandi, balról „minden mindegy” alapon középre ívelte a lasztit, aztán Szabó Gyula - a hazaiak hátvédje - azóta is megmagyarázhatatlan módon a levegőben úszva beleütött a labdába. Jogos tizenegyes – amit aztán Szabadi László, a roppant népszerű Csávó, a cselvirtuóz a hálóba lőtt. Véget is ért a meccs, s futott mindenki amerre látott, a Vasas játékosai rémülten az öltözőbe, mögöttük több ezer feldühödött szegedi drukker.
Így maradt bent akkor a piros-kék csapat.

S most, harminc esztendő múltán újra Vasas-Szeged párharcot rendeztek, csakhogy egészen más hangulatban. Ez a gyönyörű szombat reggel úgy indult, hogy az U19-es csapat Rétyi kettő, Erős és Micheller góljaival négyet gurított a szegedi legények hálójába, amivel a fiúk megnyerték a bajnoki címet. Zúgott a vastaps, a játékosok örömtáncot lejtettek, a szülők s a drukkerek büszkén figyelték a győzteseket. Ám a java még hátra volt… Ki ne tudná, hogy az U17-es csapat is a bajnoki aranyért hajtott, de nem csupán ezért, hanem leginkább az osztályváltásért. Azért, hogy a Vasas Kubala Akadémia újra odakerüljön, ahol két évvel ezelőtt volt, ahova a felnőtt csapattal együtt való, a legjobbak közé. Komódi László gárdája egy percig sem hagyta, hogy izguljanak a nézők. A srácok olyan tempót diktáltak, amelyet a zöld-fekete csíkos mezes vendégek nehezen követtek. Gyönyörűen szállt lábról-lábra a labda, felépített, pontos akciók gördültek a műfüvön, valóban bajnokcsapathoz méltó futballt nyújtottak a srácok.
Örömjáték volt ez!

Ám azt csak kevesen tudják, talán leginkább a szülők, na meg a játékosok, hogy milyen rögös út vezetett eddig a pillanatig, eddig a napig. Nagyjából egy esztendővel ezelőtt még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán lesz-e itt csapat, lesz-e a Vasas labdarúgásának utánpótlása? Feszültséggel teli napok, hetek voltak azok, még olyan variációtól is tartani lehetett, hogy Siófokra kerül az egész angyalföldi utánpótlás. Akkor jött - amolyan megváltóként - Nagy Miklós és vette át az Akadémiát. Tárgyalás tárgyalást követett, sok játékost, elcsábítottak, de így is sikerült megmenteni rengeteg értéket. Talán a Vasas jövőjét.

Úgy telt el a bajnokság, úgy lett vége a szezonnak, hogy a Vasas Kubala Akadémia három korosztályban is aranyérmet ünnepelhetett: az U19, az U17 és - a korosztálya kimagaslóan legjobb csapata - az U13 is első helyen zárt. Mondhatni, nem ez a fontos, és mondják is az utánpótlásban dolgozók folyamatosan, hogy az eredmény másodlagos, inkább kapja meg a gyerek a tökéletes képzést, hogy érett labdarúgóként várhassa a bemutatkozást a felnőttek között. Jól hangzik mindez, de aki látta a bajnoki címet ünneplő Komódi-csapatot, az talán vitatkozik ezzel. Ezek a srácok győzni akartak! Nem csupán most, nem csupán ezen a szombaton, hanem a szezon során mindig! A Szeged ellen Varga kettőt, Bartos, Komódi és Józsa egy gólt szerzett, az eredményjelző táblán pedig ott virított az 5-0-s végeredmény, de talán mindenki kiegyezett volna egy soványka, tarkóról bepattant góllal is, csak legyen meg a győzelem, legyen meg a feljutás… Amikor a játékvezető lefújta a meccset, az ifjú vasasos srácok odaszaladtak az edzőjükhöz. Komódi Lászlót, az egyébként szigorú szakembert lazán dobálták a levegőbe, közben locsolták a pezsgőt, kiabáltak, ugráltak, a közönség pedig ütemesen tapsolt. Néhány anyuka talán soha nem látta ilyen boldognak a gyerekét és aprócska örömkönnyeket morzsolt el a szeme sarkában, talán arra gondolt, itt jó helyen van a gyerek, itt nagyon jó helyen van!
Hát még milyen jó helyen lesz ősztől!
Immáron a kiemelt korosztályban: a Honvéd, az MTK, a felcsútiak társaságában. Írhattuk volna ide a Ferencvárost is, mint régi nagy riválist, de a Fradi nem biztos, hogy marad, amíg a Vasas Kubala Akadémia viszont feljutott.

Hosszú-hosszú percekig tartott az örömünnep a lefújást követően, ekkor már mindenki egyen-pólót viselt. Gyönyörű pirosat, arany betűkkel díszítve, a szöveg pedig világgá kürtölte, hogy a Vasas Kubala Akadémia U17-es csapata bajnoki címet nyert! Nagy Miklós is ebben a pólóban fogadta a gratulációkat, és halkan megjegyezte: „Ez a győzelem, ez a siker hosszú-hosszú évekre határozhatja meg a Vasas utánpótlásának jövőjét, sőt talán a felnőtt csapatét is…”

Harminc éve Szegeden nyert osztályozót a Vasas.
Most újra angyalföldi győzelem (sőt győzelmek…) születtek, de egészen más hangulatban...

2019.06.11. 14:16

Vissza