VKLA Nagy Miklóssal a pálya szélén - A fociért élni és nem a futballból megélni… Létezik még Vasas-szív?

Hová, merre tovább Vasas? - A költői kérdésre a szurkolók kapásból mondanák a választ: akár felnőtt, akár utánpótlás szinten, de irány az első osztály! S valóban, a korábbi hatszoros bajnokcsapatnak, a magyar labdarúgás egyik legtradicionálisabb klubjának igenis a legjobbak között a helye! Csakhogy ehhez - ki ne tudná - sok, nagyon sok pénz kell. Ám nem csupán az anyagiakon múlik a Vasas jövője: van-e, létezik-e egyáltalán a Vasas-szív, vagy ez már csak utópisztikus, divatjamúlt kifejezés?
Nagy Miklós, a Vasas Kubala Akadémia tulajdonosa, aki fél éve irányítja szívvel-lélekkel, hihetetlen energiával és rengeteg elköltött pénzzel az angyalföldi klub utánpótlását, azon dolgozik nap mint nap, hogy legyen vasasos Vasas. Hogy a fiúk, akik felveszik a piros-kék dresszt, pontosan tudják, hol-melyik klubban játszanak, hogy ragaszkodjanak a címerhez és legyenek büszkék arra, hogy Mészöly Kálmán, Farkas János, Machos Ferenc, Puskás Lajos, Ihász Kálmán, Váradi Béla, Komjáti András, Izsó Ignác (és még sorolhatnánk…) nyomdokaiba léphetnek.
Hová, merre tovább Vasas?
Ha Nagy Miklóst kérdezzük, nincs okunk félni a jövőtől…

Mennyivel könnyebb volt leszerelni a Vízművek irányító középpályását, vagy a Csatornázási Művek csatárát…

- Akkor és ott az volt a legfontosabb feladat.. Az ember, ha pályára lép, próbálja a maximumot nyújtani - én legalábbis mindig így voltam ezzel. Többek között a Hegyvidék csapatában játszottam középpályást, aztán viseltem a csapatkapitányi karszalagot, mi több, éveken át edzőként is irányíthattam a gárdát. Több mint tíz évig tartoztam ehhez a klubhoz, és mondhatom, az a családias hangulat mindig is magával ragadott, fogva tartott. A TF pályán játszottuk a meccseinket és én úgy mentem edzésre, no meg a meccsekre, mintha legalábbis a Liverpool ellen készülnénk a Bajnokok Ligája döntőjére. Másként nincs is értelme ennek az egésznek, ennek a gyönyörű játéknak. Mindig a szenvedély vezérelt, és ez a mai napig így van.

Szenvedély a munkában, a magánéletben és a sportban…

- Pontosan! Meglehetősen racionális embernek tartanak, ám ez nem zárja ki, hogy valaki szívvel-lélekkel vegyen részt az élet nevű társasjátékban. Azt szoktam mondani, hogy én mindig a fociért éltem és soha nem a futballból akartam megélni. Az ember csak így tud hiteles lenni és az is maradni. Amikor tavaly nyáron - szinte egyik napról a másikra - szerepet vállaltam a Vasas Kubala Akadémia életben tartásában, megmentésében, még afféle kívülállóként kezdtem el a tárgyalásokat, a megbeszéléseket és a jövőkép építését. De bárkivel is ültem le egy asztalhoz, az pontosan érezhette rajtam, hogy itt nem egy ügyeskedő, haszonleső, pénzcentrikus, rafinált üzletember a tárgyaló fél, hanem egy olyan ember, aki büszke rá, hogy a Vasast képviselheti, tudja mit jelent ehhez a klubhoz tartozni, és aszerint építi újjá mindazt, ami szétesni látszik.

Több mint fél éve történt mindez. Nem volt olyan nap, olyan pillanat, amikor azt érezte, megbánta ezt az egészet és túl ingoványos talajra tévedt?

- Egyetlen pillanatra sem éreztem ilyesmit. És ezt nem csak azért mondom, mert a saját gyermekem is akadémista, és apaként az ő jövőjét is bizonytalannak éreztem nyáron, hanem immáron felelős klubvezetőként is ugyanezt érzem. Nagy kihívás, nagy felelősség és még nagyobb energiabomba a Vasas Kubala Akadémiát irányítani, de rengeteg örömet és sikerélményt is ad mindez számomra!

Jó hallgatni az optimizmusát, az elszántságát, a ragaszkodását s a klubszeretetét. Ritka ez manapság a magyar futballban. Ráadásul jól szerepelnek csapataink is. A különböző korosztályokban rengeteg tehetséges gyermek futballozik, ám ki ne tudná, hogy a Vasas utánpótlás-jövőjének kulcsa az U17-es csapat kezében van, nekik kellene bajnoki címet nyerniük ahhoz, hogy a Vasas Kubala Akadémia újra kiemelt státuszt kapjon.

- Pontosítsunk: az Akadémia jelenleg is kiemelt státuszban van. Talán ezt nem mindenki tudja, de még úgy is kiemelt Akadémia vagyunk, hogy három korosztályunk a másodosztályban szerepel. De igaz, ha az U17-es csapat aranyérmet szerez, akkor a felső szekció három korosztálya automatikusan fel-, vagyis inkább visszakerül a legerősebb klubok közé.

Ez egyértelmű elvárás?

- Akár szakmai berkekben, az edzői értekezleteken, akár a baráti beszélgetéseken, ugyanaz a véleményem: számomra elsősorban a tehetségnevelés a legfontosabb. Azért is vágtam bele ebbe a munkába a civil foglalkozásom mellett, azért fektetek bele ennyi energiát, azért vagyok szinte naponta jelen a pályán és folyok bele a mindennapi munkába, mert azt szeretném, hogy a jövő Vasasa a mi gyerekeinkből kerüljön ki. Mutassuk meg a világnak, hogy amit korábban az Ajax és még ki tudja hány zseniális nevelőegyesület véghez vitt, tehát egyre-másra építi be a saját játékosait a felnőtt csapatba, az itthon is lehetséges.

Mi volt a legnehezebb az elmúlt fél évben?

- A kezdés. Nincs erre jobb szó: talajtalanok voltunk valamennyien, akik szerettük volna folytatni az évek óta zajló munkát Angyalföldön. Ment az alkudozás a háttérben az átadás-átvétellel kapcsolatban, közben egyre több tehetség jelezte, hogy odébbáll, mert nem látja biztosnak itt a jövőjét. Szülőkkel beszéltem folyamatosan, győzködtem és marasztaltam őket, közben életemben először akadémiai stábot kellett kialakítanom egy gyakorlatilag lefejezett stábból úgy, hogy szorított a határidő. Tulajdonképpen két hét alatt kellett helyre tenni szinte mindent, hiszen az üzletrész adásvételi szerződésének aláírása és a 15 csapatunk nevezési határideje között 2 hét állt rendelkezésre. Volt teendő bőven... Aztán mindennek az lett a vége, hogy tízéves együttműködési szerződést kötöttem a Vasas SC-vel és a Vasas FC-vel, amivel sikerült megteremteni a további lét jogi alapjait, szintén 10 éves bérleti szerződést írtunk alá a Fáy utcai infrastruktúra használatára vonatkozóan, sok-sok megbeszéléssel sikerült megtalálni az új stábtagokat és megállapodni számos régi stábtaggal, több mint 50 munkaszerződést kötöttünk két hét alatt és végül összeállt az új stáb. Leadtuk a nevezéseket és visszavettük a licencet a Gerrzótól, ismét a Vasas Kubala Akadémia biztosította és biztosítja a Vasas FC licencét! Tehát sikerült stabilizálni a hátteret és hatalmas lelkesedéssel láttunk munkához. Persze közben innen is, onnan is hallottam, hogy: „Nem félsz attól, hogy lufit vettél…?”

Az a lufi csak nem akar kidurranni…

- Azért, mert olyan emberek foglalkoznak vele, akik vigyáznak rá. Itt nem elég precíz, pontos pénzügyi tervet készíteni (bár az is elengedhetetlen), itt pedagógusként is fel kell tudni lépni. Nyáron rengeteg ügyes gyereket sikerült itt tartanunk, és nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a Vasashoz méltó keretekkel vágtunk neki a legtöbb korosztályban a szezonnak. Van tizenöt csapatunk, de jelen vagyunk az angyalföldi iskolákban, óvodákban, hiszen szeretnénk a legtehetségesebb fiatalokat a Vasashoz hozni, amiben jól is haladunk. Nyitott a kapu bárki előtt, de azért őszinte leszek: a Vasashoz igazolni nem olyan egyszerű… Komoly protokollt hoztunk létre, több szűrőn kell átjutni ahhoz, hogy méltónak találjunk valakit a piros-kék mezre. A mi stratégiánk egyértelmű, a felnőtt csapat számára gyerekeket nevelni.

Önt rendkívül kemény embernek ismerik az üzleti életben. Mi a hitvallása futballvezetőként?

- Pontosan és gondosan felépített vezetői stratégia szerint dolgozom. Ez egy több mint 50 alkalmazottat foglalkoztató szervezet, mely több mint 300 sportolónak nyújt elit akadémiai szinten sportolási lehetőséget és több mint 600 szülővel állunk kapcsolatban. Szükség van pénzügyi tervezésre, kézben tartott folyamatokra, szabályokra, döntési mechanizmusokra, protokollokra, mint bármely más hasonló méretű szervezetben. Szakmai szempontból a stratégia egyik legfontosabb pontja a beáramlás, ami annyit jelent, hogy a környező iskolák, óvodák, a nálunk kisebb klubok és utánpótlásműhelyek legjobbjait megtaláljuk. Hosszú évek után idén ismét válogatókat tartottunk a 13. kerületi intézményekben. Apró sikernek tűnik, de engem boldogsággal tölt el, hogy a szezonkezdetkor 3 igazolt játékosunk volt az U6-7-es korosztályban, jelenleg 40 van.. Ugyanilyen hangsúlyos a kiválasztás: kibővítettük alközpontjaink számát, új együttműködési szerződéseket kötöttünk partnerklubokkal és kölcsönös előnyök alapján igyekszünk hozzánk irányítani a legtehetségesebb gyerekeket. Végül meg is kell tartani ezeket a kiválasztott fiatalokat, olyan életpálya modellt kínálni nekik, ami miatt eszükbe sem jut máshová menni. Ebből pedig máris következik a feláramlás lehetősége, de ezt talán magyarázni sem kell, elég csak Kovács Milán, Rétyi Robi és Nagy Zoárd elmúlt fél évben kiharcolt lehetőségét említeni, akik már ott szerepelhetnek a nagyok között.

fotó: Nemzeti Sport

2019.01.24. 09:15

Vissza