VKLA Népszava - Nagy Miklós: Ha jó a szakmai munka, lesznek eredmények is

MEGMENTŐ - így kezdődik a Népszava mai számában Nagy Miklóssal, az Akadémia többségi tulajdonosával készített interjú. Bernau Péter cikkét változtatás nélkül közöljük.

Csak kapus nem volt. A 46 éves üzletember elmondása szerint kisgyermekkora óta napi kapcsolatban van a sporttal, ezen belül a labdarúgással. Kisiskolás korában a játszótéri dühöngőben indult a pályafutása, több mint harminc éve igazolt játékos nagy pályán, a kapus kivételével minden poszton játszott már, jelenleg is tagja egy amatőr csapatnak, egy időben futsalozott is. Alapított amatőr futballklubot, de volt ezen a szinten edző és szakosztályvezető is.

Nagy Miklós a Vasas Kubala Akadémia új tulajdonosa. Ha az üzletember nem segített volna, akkor a Vasas fiataljainak Siófokra kellett volna menniük.
Nagy Miklós lapunknak elmondta, rövid gondolkodási idő után, alig pár hét alatt döntötte el, hogy tulajdonosként vállal szerepet a Kubala Akadémia életében, Budapesten, a Fáy utcában tartva ezzel az angyalföldi utánpótlást.

- Ha a kisfia nem lenne a Kubala Akadémia játékosa, akkor is beszállt volna tulajdonosként az angyalföldi utánpótlásfutballba?

- Kézenfekvő kérdés, amit a tízéves kisfiam is föltett nekem, amikor elmondtam neki, mik a terveim. Ha nem focizna itt a gyermekem három éve, akkor nem biztos, hogy ennyire képben lettem volna. Jóllehet támogatóként korábban is jelen voltam a klub életében. A Vasas-kötődésem mindig is megvolt, a tizenharmadik kerületben nőttem fel, jelenleg is itt élek, a Németh László Gimnáziumba jártam, amit akkoriban Kilián György Gimnáziumnak hívtak, és amelyben számtalan Vasas-sportoló tanult. A suliba menet a 14-es villamos minden nap a Fáy utcai stadion mellett ment el. Már középiskolásként arról álmodoztam, hogy egyszer szerepet vállalok kedvenc csapatom életében, és most jött el ez a lehetőség.

- A gyermeke helyzete nem lett könnyebb.

- Egyáltalán nem, de nagyon intelligensen, okosan kezeli ezt a helyzetet a fiam, remélem mások is így fogják ezt kezelni, és rám is mindig számíthat majd a nehéz pillanatokban. Amikor elmondtam neki a terveimet, megkérdezte, hogy akkor is ezt szeretném-e, ha ő nem itt sportolna. Amikor azt válaszoltam neki, hogy igen, mert ez tőle függetlenül is gyerekkori vágyam volt, ami most végre megvalósulhat, akkor felderült az arca és sok sikert kívánt.

- Mennyit gondolkozott azon, hogy belevágjon-e ebbe az egészbe?

- A bizonytalanság hosszabb ideje ott volt a levegőben, a Kubala Akadémia átvilágítására azonban két hét állt rendelkezésemre az ideális fél év helyett, ennyi volt a gondolkodási időm. A jogi és pénzügyi átvilágításban az ügyvédem és a pénzügyi vezetőm segített, én is nagyon sokat foglalkoztam ezzel. A szervezeti átvilágítást magam végeztem. Szeretek mindenről tudni, ami úgy lehetséges, ha személyesen veszek részt szinte mindenben.

- Nem tart attól, hogy később csontvázak dőlnek ki a szekrényből?

- Tartani nem tartok tőle, de teljesen kizárni sem tudom. Arra elég volt a két hét, hogy munkatársaimmal együtt megállapítsuk, nagy gond nincs, kisebb problémák adódhatnak, de ilyesmi bárhol előfordulhat.

- Milyen volt a fogadtatása?

- Mindenki nagy szeretettel fogadott, talán fogalmazhatok így, az utolsó pillanatban érkeztem. Néhányan sajnos elmentek, mert a bizonytalansággal teli hónapokban máshonnan kaptak ajánlatot, amit elfogadtak. Amikor belevágtam, még úgy tűnt, sokan elmennek, szerencsére a többség maradt. Kora reggeltől késő estig itt dolgozom, mindenkivel személyesen beszélgettem legalább egy órát, ötven munkatársnál ez nem ment egyik napról a másikra. Most már tudom, kikre számíthatok, a kedélyek lenyugodtak, el tudjuk kezdeni az érdemi munkát.

- A felnőtt csapat kiesése mennyiben könnyíti meg az utánpótlás helyzetét?

- Kiesni sosem jó, bár én azt tapasztalom, hogy még a riválisaink is változatlanul NB I-es klubnak tartják a Vasast. Én is azt gondolom, hogy a búcsú egy átmeneti állapot, ennek a csapatnak a hagyományai, az ismertsége és elismertsége miatt is az élvonalban van a helye, a Vasas nem NB II-es klub, akkor sem, ha éppen a másodosztályban kell szerepelnie. Az akadémia szempontjából persze nagyobb lehetőséget jelent az NB II, talán több fiatal tehetség léphet pályára a felnőtteknél.

- Tulajdonosként mennyire szól bele a szakmai munkába, van-e eredménykényszer az edzőkön?

- Bár több mint harminc éve igazolt játékos vagyok, a mai napig focizom egy amatőr csapatban, edzősködtem és korábban vezettem is amatőr klubot, a szakmai kérdésekbe nem kívánok beleszólni. Azt gondolom, az eredménykényszer az utánpótlásban a képzés halála. Abban hiszek, ha jó a szakmai munka, akkor lesznek eredmények is. Egy mondatot biztosan nem szeretnék hallani a kisebb gyermekekkel foglalkozó trénerektől, azt, hogy „ne cselezz!”. Kisgyerekeknek ilyet tilos mondani, hiszen ezzel lehet kiölni belőlük az egyéniséget.

- Megéri az utánpótlásba befektetni?

- Anyagilag ezt nem igazán lehet nyereségesen csinálni. De nem is ez a cél. Minden költséget előre ki kell fizetni, megfinanszírozni, majd az elszámolást bemutatni a labdarúgó-szövetségnek. Ha minden számlát befogad az MLSZ, akkor lehet nullszaldós az év. Most az invesztíciós fázisban vagyok. Hiszek abban, hogy jó az út, amin elindultunk. Kiváló szakemberek érkeznek hozzánk, akik reményeim szerint minőségi javulást fognak jelenteni a szakmai munkában. Vannak nagy visszatérőink, akik korábban már tevékenykedtek az Akadémián, mint pl. Tóth Csaba, aki a szakmai vezetésért felel majd, Komódi László, aki az U17-es csapatunk vezetőedzője lesz, vagy Répási László, aki az erőnléti stábot vezeti majd. A rehabilitációs stábot az a Máthé Botond fogja vezetni, aki többek között korábban az U21-es magyar válogatott sport rehabilitációját menedzselte. A felnőtt csapattal történő együttműködés nagyon fontos. Az FC és az Akadémia szakmai vezetése a tervek szerint rendszeresen egyeztetni fog a felnőtt csapat ajtaján kopogtató potenciális tehetségekről, a feláramlás koordinálására az FC-vel közösen külön pozíciót hoztunk létre, ez Vancsa Miklós feladata lesz. Olyan fejlesztéseket hajtunk végre, melyek eredményei évek múlva jelentkeznek.

- Önnek saját cége is van, amelynek tulajdonosa és ügyvezetője is. Hogyan jut ideje ezzel is foglalkozni?

- A cégemet húsz éve alapítottam, akkor is működik, ha pár hétig kevesebb időm jut rá. Ebben a kiélezett kezdeti időszakban szinte minden időmet az Akadémia köti le, a cégemnél heti egy napot töltök a személyes egyeztetésekkel és késő esténként, amikor végeztem az Akadémián, akkor bemegyek aláírni a szükséges papírokat. Ha az Akadémián minden beindul, és végleg a helyére kerül, akkor jut majd ismét több idő a cégemre is.

2018.07.13. 11:47

Vissza