VKLA Rúgd be az ajtót! - Sinkovics Gábor szavai fiatal akadémistáinkhoz

Sinkovics Gábor a Vasas Kubala Akadémia fiataljaihoz írt nyílt levelet.
Akadémistákhoz, akik vezetik az MLSZ országos kiemelt bajnokságának U19-es és U16-os tabelláját.
Akadémistákhoz, akik nem másodosztályban szerepelnek, hanem az élvonalban bizonyítanak.
Akadémistákhoz, akik rendszeresen kerettagok a korosztályos magyar válogatottakban.
Akadémistákhoz, akik kopogtatnak a Vasas FC kapuján.
Akadémistákhoz, akik folyamatosan jelen vannak a felnőtt csapat edzésein, felkészülési mérkőzésein.
Fiatalokhoz, akik úgy vezetik az U12-es bajnokságot, hogy közben a góllövő lista első 10 helyéből 7-et birtokolnak.
11 jelenlegi vagy korábbi akadémista szerepel a Vasas FC keretében, a szám pedig folyamatosan bővülni fog - ezúttal hozzájuk szól Sinkovics Gábor levele.

"A Csepelről fogok neked most mesélni, vasasos fiatal. A Csepelről és a lehetőségről, amit az élet olykor, ha nem is tálcán, de kínál. A Csepelről és egy meccsről, ami sok mindent megváltoztatott a Vasas életében. Elsősorban ott a lelkekben, egészen belül.
Mert a Vasas akkoriban már nagycsapatnak számított itthon és külföldön egyaránt. Közép-európai kupát nyert, kilenc-kettőre verte a Rapidot a Népstadionban, és már magyar bajnoki címmel is büszkélkedhetett. Igaz, félidényes szezon volt az, de az arany angyalföldre került – jogosan, ezt senki sem vitatta.
Aztán jött 1959 júniusa és a bajnoki véghajrában így nézett ki a tabella:
1. Csepel, 31 pont
2. Vasas, 31 pont
3. MTK, 30 pont
4. Honvéd, 29 pont.
És a sorsolás jóvoltából épp Vasas - Csepel rangadó következett. Naná, hogy mindenki várta az év meccseként beharangozott kilencven percet.
Vasas - Csepel, mint az év meccse!
Furcsa ezt leírni, s neked még inkább furcsa ezt elolvasni, vasasos ifjú.
Pedig így történt!
A vasgyáriak remek futballistákkal büszkélkedhettek, nem véletlenül vezették a bajnokságot. A Magyar Labdarúgó Szövetség kapva kapott az alkalmon és kettős meccset hirdettek a Népstadionba, és kapaszkodj meg vasasos ifjú: a bevezetést, a ráhangolást, az előmeccset a Ferencváros és az Újpest játszotta volna. A program szerint háromnegyed négykor, aztán jöhetett volna a főműsor, az igazi, mindent eldöntő csata: 17.30-kor a Vasas - Csepel.
Volna...
Merthogy Angyalföldön úgy döntöttek, jobb lenne ezt a találkozót inkább a Fáy utcában rendezni. Logikus érvelés volt ez, hiszen ott bent, a stadionban mondjuk nyolcvanezerből minimum hatvan a Vasas ellen szurkolt volna. Így aztán a Fáy utcából kérvény érkezett a Magyar Testnevelési és Sport Tanácshoz, mondván: az utolsó három fordulóban bizony illene minden mérkőzést egy időben rendezni.
Úgy pedig nem lehet kettős rangadót szervezni!
A hivatal igazat adott a Vasasnak. Így történt, hogy a Ferencváros - Újpest rangadó valóban a legnagyobb arénában zajlott, míg a két piros-kék csapat a Fáy utcában kocogott ki kezdéshez, a lelátón pedig több ezer boldog, már előre ünneplő angyalföldi várta őket.
A Csepel három-nullra nyert.
Valóságos tragédia volt ez játékosnak, szurkolónak egyaránt. Kiénekelték a szánkból a sajtot,  pedig már mindenki biztosra vette a Vasas győzelmet, az újabb bajnoki címet, ám jóllakott, túlságosan is jóllakott volt a csapatunk.
Vagy inkább túlságosan nagyképű.
A Csepelről mesélek most neked, vasasos ifjú. Merthogy a következő szezonban az idénynyitón, vagyis 1960. július 31-én újra a vasgyári csapat volt a Vasas ellenfele, igaz, ezúttal Csepelen. És a mi piros-kék alakulatunkban - és most jól figyelj vasasos ifjú - megannyi fiatalember kapott lehetőséget a bizonyításra. Ihász Kálmán és Kékesi Mihály tizenkilenc esztendős volt, Mészöly Kálmán ugyancsak tizenkilenc, Farkas Jancsi mindössze tizennyolc, Szentmihályi Antal a kapuban huszonegy, Bakos Sándor - a jobbhátvéd - ugyancsak huszonegy, Mathesz Imre huszonkét éves volt.
Fiatal, hihetetlenül fiatal Vasas futott ki a pályára.
A meccs egy-egy lett, de ez most a legkevésbé fontos.
Az viszont annál inkább érdekes, hogy az angyalföldi ifjúság megnyerte a bajnoki címet. Rég volt. De neked, vasasos ifjú akár útmutatás is lehet, valamiféle fogódzó, kapaszkodó, hogy íme, a lehetőség, a nagy-nagy lehetőség igenis meg van. Csak élni kell vele.
Erre vársz most, vasasos ifjú.
S erre várunk mi is, szurkolók a lelátón, vagy épp a stadionból kizárva, a járvány miatt fotelba ültetve. Rád várunk, hogy rúgd be az ajtót! Ha kell rúgd be kétszer, rúgd be háromszor! A mi gyerekünk vagy!
S ezt hidd el nekünk, nagyon is fontos!
Farkas Jancsi tizennyolc éves volt, Mészöly Kálmán tizenkilenc, amikor bemutatkoztak.
De, hogy ne a hőskorról írjak neked: Berecz Zsombor, Vida Máté, Ádám Martin szintén „gyerekfejjel” mutatkozott be a nagycsapatban. S erre talán már te is emlékszel.
Az NB II-ben vagyunk immár évek óta, s ezt nem könnyű megemészteni. Nem könnyű irigykedve nézni, ahogy a Honvéd meccsel az Újpesttel, a Fradi a Fehérvárral. Ott lenne a helyünk, nem csak a múltunk miatt, nem csak Farkas Jancsi és Mészöly Kálmán miatt – miattatok is, Vasas-ifjak.
Az ország egyik legjobb utánpótlás-műhelye lett a Vasas Kubala Akadémia, és ez most nem valamiféle elfogult szöveg.
Az U19 első a tabellán.
Az U16 ugyancsak vezeti a bajnokságot.
Az U12 az első helyen áll.
Az U17 most épp negyedik, de esélye van a dobogós helyezések valamelyikére.
És az első osztályban, a legjobbak között!
A kiemelt országos bajnokságban.
Az NB I-ben.
Büszkék vagyunk rátok, olvasva az eredményeket, figyelve szerepléseteket. Mi, megrögzött drukkerek mindig elmondjuk, újra és újra elmondjuk, hogy akkor volt igazán erős a Vasas, ha a csapat váza saját gyerekekből, a mi fiainkból állt. Nem csak Mészöly Kálmán és Farkas Jancsi idejében. A hetvenhetes eddigi utolsó bajnokcsapatunkban Várady Béluska, Izsó Náci, Komjáti Bandi, Hegedűs Béla egészen fiatalon került be a csapatba. Nem gyerekkoruktól játszottak a Fáy utcában, de nálunk lett belőlük igazi férfi és kiváló futballista. Ízlelgetjük a neveket most is: Köböl Krisztián, Kapornai Berci, Farkas Botond, Kiss-Szemán Péter, Sztojka Dominik, Bánfalvi Dániel.
Alig várjuk, hogy játsszatok fiúk!
Nézzük a meccseket, az NB II-es bajnoki találkozókat, és reménykedve figyeljük, hogy a negyedik bíró felemeli a táblát és közületek valamelyik ott toporog, talán már a negyvenhatodik percben, vagy a kezdőcsapatban játékra várva, játékra jelentkezve.
Látjuk, érezzük, hogy milyen kiélezett a harc, mennyire a meló, a küzdőszellem dominál a másodosztályban, a szép technikás futball helyett. Nekünk ebben is jónak, sőt a legjobbnak kell lennünk - Schindler Szabolcs karaktere ebben már egyértelműen érződik a csapaton.
Rátok várunk fiúk!
Rúgjátok be az ajtót!
Leírom még egyszer, ha kell tízszer, hússzor: tegyétek meg ezt, és ha jobbak vagytok, bevethetők vagytok, akkor igenis játszani fogtok.
Mert játszanotok kell! A jövő Vasasa belőletek kell, hogy álljon, mert Nagy Miklós következetes, folyamatosan mondja, hogy csak magyar játékosokkal képzeli el a jövőt. Nálunk nem lesz Balkánról vagy Afrikából érkezett erőcsatár vagy fürge szélső. Nektek kell bizonyítanotok!
Harcoljatok érte!
Már ott edzhettek a nagycsapattal, ami nagy szó. Annak idején én - mint az ifi I visszafogottan szépreményű csatára - csak álmodozhattam róla, hogy Illovszky Rudi bácsi egyszer majd odajön hozzám és azt mondja:
- Gabikám, igaz, hogy húsz kiló vagy, hogy elfúj a szél, de azért ügyesen ugrabugrálsz a labda és a védők lába fölött, gyere, aztán eddzél együtt Váradyval, Izsóval, Kováccsal, a többit majd meglátjuk…
De szép lett volna...
Nektek ez már nem álom, hanem a valóság. Néhány meccsen már bemutatkozhattatok és folyamatos edzéslehetőséget kaptok. Ugyanúgy, mint Horváth Kornél és Molnár Zsombor. Számotokra Kovács Milán, Kleisz Márk és Szilágyi Zoltán lehet a fokmérő. Vagy az ugyancsak Angyalföldön nevelkedett Szedlár Zoli és Birtalan Botond.
Sőt, nektek Izsó Náci legyen a mérce! Meg Farkas Jancsi!
Hogy olyan dresszben játszhassatok, mint ők, egykoron.
Ugyanazzal a címerrel – s ugyanazzal a klubszeretettel.
Szívmelengető olvasni az utánpótlás-eredményeket, nézni a tabellát és látni benneteket, ahogy edzetek, ahogy a meccsen nekigyürkőztök. Most nehéz időszak vár rátok is, senki sem tudja, mikor tér vissza a normális élet, mikor lehet újra élet a lelátón – de nektek nem szabad ezzel foglalkoznotok!
Fiatalok vagytok, erősek, s a Vasas-családhoz tartoztok, mi pedig azt szeretnénk, hogy akarjatok is idetartozni!
Hosszú távon, álmodozva, az ajtót berúgva.
A Csepelről meséltem neked Vasas-ifjú.
A szezonról, amikor a csepeliek ellen fiatal Vasas futott ki a pályára. Az a csapat, az a Vasas bajnok lett és az utolsó fordulóban a Dorogot győzte le a Fáy utcában. A Dorogot, amellyel legközelebb majd a felnőtt csapatunk játszik.
Szép történet volt az, igazi mese, benne számunkra csodálatos hősökkel, imádnivaló fiatalemberekkel.
A Vasas mi vagyunk – a Vasas Ti vagytok.
Ez lebegjen mindig a szemed előtt, vasasos ifjú."

2020.11.13. 17:52

Vissza