VKLA Szezonértékelő – 4. rész (U17)

Akadémiai szinten kitűzött cél az 1-6. hely megszerzése a csapatok számára. Az U17-es alakulat a 7. helyen telel, de holtversenyben állnak ezen a helyen. Olyan szoros a verseny, hogy a bajnokság végére akár a dobogóra is felállhatnak – vetíti előre álmait Tóth Csaba a 17 év alattiak vezetőedzője. 

Annak örülök, hogy szakmailag a játékosok sokat léptek előre és számomra ez a legfontosabb. Természetesen egy Akadémia megítélése, az eredmények alapján történik, de számunkra stílus, a játék legalább ilyen fontos. A fejlődést az eredményességben könnyebb mérni, de nekem a játékosok külön-külön is támpontot adnak.

25 ponttal zártátok az őszt, de 29 ponttal már a második helyen állnátok.

Így igaz, ha két győzelemmel többet szerzünk, akkor most a dobogón állnánk, de ezt már több kollégámmal együtt hangsúlyoztam, nem feltétlen a megszerzett pontok száma egy csapat fokmérője. Az igazat megvallva, én úgy gondolom, ez a játékoskeret, még nem annyira erős, hogy a dobogón álljon. Egy dobogós csapat legyen stabil és harcoljon a sikerért.

Ezek szerint erősíteni kell a keretet?

Tervezzük a vezetőkkel, hogy néhány poszton megerősítjük a csapatot. Már kinéztem pár játékost, akikkel felveszem a kapcsolatot, hogy van-e kedve a Kubala Akadémia színeiben folytatni a pályafutásukat. Ha igen a válasz, akkor jön Németh Antal, aki kézbe veszi az átigazolási ügyeket. Nem tervezek nagy változást. 1-2 játékossal már elégedett lennék. Elsősorban a védelemben kell erősödnünk, de a középpályára is ráfér a vérfrissítés.

Sok esetben foghíjas volt a csapat a hiányzók miatt.

Az őszi teljesítményt még egy tényező befolyásolta, a sok sérülés. Ki kell mondani, hogy a védelemben gyengélkedünk a leginkább, itt volt a legtöbb hiányzó. Konkrétan Molnár Erikre, és Mogyorósi Milánra gondolok, akik sokat kihagytak. Erik a csapatom egyik legjobb játékosa, de őt kellett a legtöbbször pótolni. Talán négy vagy öt mérkőzésen tudott szerepelni az ősz folyamán. Amikor játszott minden alkalommal bizonyította a képességeit. 

Tavasszal elérhető a cél?

Természetesen igen. Ehhez az kell, hogy a sérültjeink felépüljenek és ne legyenek újak. A meghatározó játékosaimat szeretném többet használni. A másik tényező a szerencse kérdése. Ha visszagondolok a meccseinkre, akkor úgy gondolom, hogy voltak szerencsés és peches összecsapások is. Ha csak a sérülések terén leszünk szerencsések, már annak is örülni fogok. Meg merem kockáztatni, ha nem lesznek sérültjeink, és esetleg nem jönnek össze az új igazolásaink, akkor is teljesíthető a célkitűzés.

Milyen sokat emlegeted a szerencsét.

Valóban, mert voltak emlékezetes találkozóink, pró és kontra. Gondolok itt az utolsó fordulóra, az Illés Akadémia ellen az utolsó percben kaptunk tizenegyest, melyet értékesítettünk. Kaposváron úgy tudtunk győzni és elhozni a három pontot, hogy a második félidőben az ellenfél dominált és mi a végén mégis rúgtunk két gólt. Szerencsések voltunk. Vácon három kapufát szereztünk, gólt nem. A Ferencváros ellen a végén kaptuk az egyenlítő gólt, pedig mekkora dolog lett volna az Üllői útról három ponttal távozni. Egy szó, mint száz, ha így megyünk tovább, akkor nem lehet kizárni a dobogót sem. De ez még titok, még én sem merem kimondani.

2013.12.12. 00:00

Vissza