VKLA Szezonértékelő – U16

A többi akadémiai vezetőedzőnkhöz képest annyiban speciálisnak tekinthető Répási László helyzete, hogy nyáron csatlakozott hozzánk. Az U16-os együttes trénere 45 próbajátékost tesztelt az őszi szezon rajtjáig, hogy megfeleljen a vezetőség által elvártaknak: rövidpasszos játékot erőltető, gondolkodó és technikás futballistákat akart látni a csapatában. Az alábbiakban a Répási Lászlóval készült interjút olvasható.

Amikor munkához láttam, érzékeltem, hogy néhány játékos „nem elegendő” az akadémiai szinthez. Ezért kellett felforgatni a keretet és olyan sok új játékost kipróbálni. Az őszi szezon végeztével úgy látom, hogy hoztunk olyan döntéseket, amelyekkel utólag elégedett vagyok, és olyanokat is, amelyekkel nem. Még mindig vannak hiányposztok a keretben, jelenleg a támadó szekcióban kéne erősíteni. A középső védő posztján viszont jól sikerültek a nyári erősítések.

16 éven aluli korosztályról beszélünk. Mennyire sikerült megfelelni a játékosok egyéni fejlődésével kapcsolatos elvárásoknak?

Vannak olyan játékosok az újak között, kiknek esetében még meg kell várni a fejlődés kifutási idejét. Fontos, hogy ezek a focista-palánták beilleszkedjenek a rendszerünkbe, mert ugye itt az Akadémián minden korosztálynál ugyanazt a játékrendszert gyakoroljuk. Az lenne az optimális eset, hogy amikor majd kikerülnek a kezeim közül és más edző veszi őket „gondozásba”, akkor már legyen fogalmuk erről a Barcelona féle Tiki Taka játékstílusról.

Kell igazolni a télen?

Még mindig szükségünk van olyan típusú játékosokra, akik el tudják sajátítani az általunk képviselt gondolkodásmódot. Abban állapodtunk meg a vezetőséggel, hogy a kiválasztásnál az fog előnyt élvezni a fizikai adottságok helyett, hogy az adott játékos mennyire fogékony a szellemi fejlődésre. Ez a játékrendszer ugyanis sokkal inkább gondolkodó és a pályán jól látó futballistákra épül, mintsem az ellenfelet a testi fölényükből adódóan bedaráló hústornyokra. Ez a nyugati futballvilágban már régóta így megy.

Ha fél szemmel rákukkantunk a tabellára, akkor milyen tanulságokat tudna levonni így „félidőben”?

Bármennyire is nem a tabellán elfoglalt helyünk alapján ítéljük meg magunkat, mégis van hiányérzetem a hetedik hellyel kapcsolatban. Azért végső soron az eredmények határozzák meg az edző és a játékosok megítélését. Úgy gondolom, hogy akármennyire is fiatalok még a játékosaim, és akármennyire is nem a pontok számítanak, azért lassan el kell gondolkodniuk azon, hogyha hamarosan profi futballisták akarnak lenni – márpedig itt mindenkinek ez a célja –, akkor át kell érezniük azt a felelősséget és elkötelezettséget, ami ezzel a szakmával jár.

Mik voltak a pozitívumok?

Videóra vettük a meccseinket, azokat ki is elemeztük a srácokkal. Úgy gondolom, hogy a 80-90 százalékos passzpontosság már közelít ahhoz, amit elképzeltünk. Ezen kívül a labdakihozatalok terén nyújtottunk kiemelkedő teljesítményt.

Miben kell még fejlődni?

A helyzetkihasználásban, hiszen a három pontok sorsa főként a támadó harmadban dől el.

Mi az oka annak, hogy ebben a tekintetben gyengébben sikerült a szereplés?

Van a srácokban egy természetes bizonyítási vágy az én személyem felé. Emiatt maradt ki oly sok helyzet. Fel kell fogniuk, hogyha gondolkodnak, akkor egy-egy önzetlen, jobb döntés meghozatalával hamarabb elnyerhetik a bizalmamat.

Mit üzenne a játékosainak?

Meg kell érteniük, hogy csak és kizárólag az ő érdekükben vagyunk ilyen kemények velük. Van egy mondásom erre: boldogok, akik a futballt nézik, de a szakmával járulékos lemondásokat, felelősséget csak a kiválasztottak érezhetik.

2013.12.15. 00:00

Vissza