VKLA U11: Főnix torna

U11

Főnix torna 2013

Székesfehérvár, Főnix Gold pálya, műfű, palánk, 2013.12.01., 08:45

Pályaméret: 41,2x21,2 méter, játékosok: 5+1, játékidő: csoportban 1x12 perc

Torna kerete:

Kiss Gellért kapus, Sipos Olivér, Puskás Zsombor, Obsuszt András, Bereczky Borisz, Biben Barnabás, Biró Márk, Polgár Gábor, Markos Máté, Dékei Márk, Mészáros Mátyás

Csoportmeccsek:

Vasas Kubala Akadémia - SC Hírös ÉP Kecskemét  3–0

Gól: Biró, Polgár, Dékei

Vasas Kubala Akadémia - Délegyháza 2–0

Gól: Puskás, Biró

Vasas Kubala Akadémia - SC Sopron 0–0 

Vasas Kubala Akadémia - Dinamo Star SE 0–2 

Vasas Kubala Akadémia - Stadlau 2–3 

Gól: Obsuszt, Biró

A csoportban a 3. helyezést értük el, így nem jutottunk a legjobb 8 csapat közé. Az alsóházi döntőbe jutás maradt a cél.

Alsóházi elődöntő:

Vasas Kubala Akadémia - Mészöly Focisuli MTK 1–0 

Gól: Polgár

Alsóházi döntő:

Vasas Kubala Akadémia - Levice 0–1 

Ambruska Péter, vezetőedző: Többféle szempont alapján fogom értékelni a tornát. Nagyon vegyes képet mutattunk magunkról, mind mentális oldalról, és a stílusunk szempontjából is. Elsősorban a játékkörülmények és a játékstílusunk kapcsolatát szeretném értékelni. A körbe palánkos játék azt jelentette, hogy csak akkor van kint a labda, ha fölé megy a lövés vagy oldalt valakiről kipattan a labda. Így, gyakorlatilag, ha a palánk mellé került a labda (ami rengetegszer előfordult), akkor 3-4-5 játékos rárontott a labdára, és aki erősebben birkózott, vagy aki az agresszívebb, erőszakosabb volt, az nyerte meg a „párharcot”. Azért használom direkt ezt a szót, mert ebből fizikai képtelenség lett volna 1:1 elleni játékhelyzet megoldást találni. Mondani sem kell, hogy ez alapjaiban változtatta meg az első meccstől fogva a játékunk képét. A stílusunkból ezen a napon – eredménytől függetlenül – szerintem 30-40%-ot tudtunk megmutatni. Rengeteg csapat játszott arra, hogy a 12 perces meccs első 6 percét végig ,,harcolja” ameddig bírja erővel, és az alatt próbál előnyt szerezni. Általában akkor tudtunk elkezdeni játszani, amikor ez a brusztolás az erő fogyásával alább maradt, és végre volt egy kis terület a játékra. Mentális oldalról is nagyon vegyes a kép, hiszen az első meccsen egy olyan csapat ellen tudtunk 3-0-ra nyerni, akik tökéletes megtestesítői voltak az erőfocinak, és akiktől a nyári Hírös tornán elég egyértelműen kaptunk ki. Boldog voltam, mert az első percben felmértem, amit a fentebbi sorokban elemeztem. Ha fel tudjuk venni a kesztyűt a fizikai foci ellen – amiben valamiért a játékvezetők eléggé partnerek voltak – és kibírjuk az első 4-5 percet, akkor lehet keresni valónk. Ahogy elfogyott a Kecskeméti fiúk ereje, kicsit tudtunk játszani, passzolni párat, az első gólt kivéve - ami egy begyötört gól volt Márkó részéről - két szépségdíjas összjáték után tudtunk gólokat szerezni. Büszke voltam két dolog miatt. Az egyik, hogy nem ijedtek meg a játékosaim, másik, hogy amint üres területek nyíltak, stílusosan tudtunk focizni. A második meccsen sem volt könnyű dolgunk, a játék képét és a helyzeteink számát tekintve viszont kétszer annyi gólt is lőhettünk volna. A harmadik meccs nagyon fontos volt, hiszen a Sopronnal fej fej mellett vezettük a csoportot két kör után. A Sopron volt az egyik olyan csapat, akik elsősorban nem a fizikumra alapozták a játékukat, és később teljesen megérdemelten az előkelő 5. helyet szerezték meg. Nagyon ki-ki meccs volt az ellenük játszott mérkőzés, helyzet itt is ott is, de végül nem sikerült gólt szereznünk. Talán ha a meccs végén Matyi kapásból lő, és nem veszít időt az átvétellel, lehet, hogy gólt szerzett volna. Viszont még itt is elégedett voltam, hiszen fontos 1 pont volt a későbbi két meccs szempontjából, és továbbra is csoportelsők voltunk 3 kör után. Sajnos itt jött a mentális törés, ami valamiért minden tornán bekövetkezik nálunk. A 4. meccsnek úgy futhattunk neki a Dinamo ellen – amit el is mondtam a srácoknak – hogy ha nyerünk, akkor biztos továbbjutók vagyunk a 8 közé, ha csak döntetlen, akkor még az utolsó meccs számítani fog. Kellőképpen felpörgettem a srácokat, és azt a mentális erőt és feldobottságot vártam tőlük, mint az első három meccs előtt. 12 perc alatt biztosíthattuk volna a 8 közé jutást, ha ez nem nagy motiváció, akkor semmi. Nem alakult jól a kezdés, mert gyakorlatilag 3 perc alatt elvesztettük ezt a mérkőzést, és ellenfelünknek extra erőket sem kellett mozgósítania, amit hangsúlyozok, hogy természetesen a mi hibánk és nem vesz el semmit az érdemükből. Innen már csoda kellett volna a csoport 2. helyhez, amiben a feljövőben lévő Hírös csapata segíthetett volna nekünk. Alig 2 percen múlott, hogy elvegyék a Soprontól a veretlenségét, de nem jött össze, ezzel el is dőlt, hogy már bármekkora különbségű győzelem sem segít az utolsó meccsen. Sajnos ez rányomta a bélyegét az utolsó meccsünkre, az addig 1 pontot szerző Stadlau csapatától egy izgalmas meccsen, egy utolsó másodpercekben kapott góllal „sikerült” kikapni. Ez volt az a pont, ahol úgy éreztem, kell egy beszélgetés a srácokkal. Dicséret illeti őket, mert volt is hatása azoknak, amiket mondtam, és fel tudták szívni magukat. Megbeszéltük, hogy a 9. hely is jobban néz, ki mint a 12., és eredménytől függetlenül, fogcsikorgatás nélkül játsszák a játékot, valamint hogy még széppé is tudjuk tenni az utolsó két meccset. Az alsóházi elődöntőn a Mészöly MTK-t 1-0ra vertük, és elégedett lehettem, mind a mentalitás, mind a játék képe miatt. Az alsóházi döntőt a Levice csapata ellen játszottuk, ahol egyértelmű volt a meccskezdésnél, hogy mi vagyunk a kezdeményezők és igyekszünk hamar eldönteni a mérkőzést. Ez 4 perc alatt sikerülhetett is volna, de a befejezéseknél mutatott határozatlanság és pontatlanság miatt nem sikerült, majd ahogy az lenni szokott, egy kontrából ők belőtték a maguk gólját. Utána még volt 4 percünk hogy egyenlítsünk, támadtunk, támadtunk, de hiába. Itt viszont azért nem voltam csalódott, mert a játék képe alapján – az ellenfelet maximálisan tisztelve – bátran kimondhatom, hogy mi voltunk a gyorsabb, kezdeményezőbb és stílusosabb csapat. Így végül 24 csapatból a 10. helyet értük el. Meg kell még említenem, hogy a szurkolótáborunk, a szülők megint fantasztikusak voltak, eredménytől és mutatott játéktól függetlenül hangosan biztattak minket, és fergeteges hangulatot teremtettek a lelátón. Ez mindenképpen pozitív és előremutató ennél a közösségnél. Gratulálok a csapatomnak a pozitív dolgokhoz, amiken pedig változtatni kell, azokat mindenképpen javítani fogjuk.
HAJRÁ VASAS KUBALA!!!!!!!!!!!!!!!!!

2013.12.03. 00:00

Vissza