U16 U16-os játékosaink megszorongatták a listavezetőt!

Volt egyszer egy Vasas.
Volt egyszer egy olyan Vasas, amelyet itthon, s szerte a világban nagy csapatként könyveltek el. Legendás futballisták, klasszisok, közönségkedvencek húzták magukra a piros-kék dresszt, és évtizedekig tódult a nép az angyalföldi klub meccseire, akár a Népligetben, akár a Népstadionban, vagy épp a Fáy utcai szentélyben rendezték a találkozókat.
Furcsa, de november 23-án ritkán játszott fontos rangadót a Vasas, mintha tiltott nap lett volna ez a legendás klub történelmében. Talán ezért is szenvedett vereséget ezen a cúgos, szürke, novemberi péntek kora délutánon a Vasas Kubala Akadémia U16-os csapata is. Pedig Szekeres Zoltán tanítványai egyértelműen dicséretet érdemelnek. Az a néhány tucat szülő, néző, aki bakancsban, pokrócba bebugyolálva, állig felcipzárazva végigleste, végigszurkolta a Kecskemét elleni mérkőzést, bizton állíthatja: nem a jobbik csapat győzött.
November 23-a jelek szerint nem a Vasas napja. Sokat, nagyon sokat kellett lapozgatni a klub futballtörténelmének könyvében, mire talált az ember egy ezen a napon rendezett emlékezetes kilencven percet. A dátum 1952. november 23, a helyszín Kispest. A Bp. Honvéd – a kezdőcsapatban Lóránt Gyulával, Bozsik Cucuval, Budai II-vel, Kocsis Kockával, no meg Puskás öcsivel – 3-1-re győzte le azt az angyalföldi csapatot, amely telis tele volt kiemelkedő képességű labdarúgókkal. Pályára lépett Bundzsák Dezső, Csordás Lajos, Berendy Pál, a gólzsák Szilágyi I Gyula, az akkor még balszélsőként szerepeltetett, később balhátvédként válogatottá váló Sárosi László, s persze Illovszky Rudolf, vagyis Rudi bácsi: „az enyhe széltől támogatott Vass támadásaival kezdődik a játék, a harmadik percben Illovszky a jobbszélre húzódva átjátssza Városit, majd Bányait, Illovszky lapos beadásából a labdát a jó ütemben érkező Sárosi a hatos sarkáról laposan a bal alsó sarokba gurítja…”
A harmadik percben már vezetett a Vasas.
És mintha november 23-a valóban a gyors gólokról szólna, a kecskeméti fiúk ugyanekkor lejtettek örömtáncot a Mészöly Kálmán műfüves pályán és ünnepelték vezető találatukat. A vendégek szabadrúgáshoz jutottak a tizenhatos jobb sarkánál, valahol a balösszekötő helyén. Odabent készülődés, emberfogás, a párok megkeresése, ám a labda nem a tömegbe, valamelyik támadó fejére repült, hanem amolyan hulló falevélként a jobb felső sarok irányába, s a meglepett Vasas-kapus vetődve csak beljebb, a hálóba tudta segíteni. A gyorsan bekapott gól megbénította, lefegyverezte a kubalás fiúkat. Ám a sokkhatás viszonylag gyorsan elmúlt, s onnantól kezdve egyre inkább a KTE térfelére korlátozódott a játék. Jó volt nézni, ahogy Tuboly Máté finoman húzogatott, ügyesen trükközött és pontosan passzolt. Volt kitől örökölnie a technikát, a labdaszeretetet: édesapja – Tuboly Frigyes – nagy-nagy kedvence volt a Vasas-tábornak. A gyerek talán követi a papát és néhány éven belül bemutatkozhat a felnőtt csapatban.
Akárcsak Kincses Márk: ő sem akármilyen felmenővel büszkélkedhet, hiszen Kincses Sándor a Ferencváros nagy munkabírású, labdával is remek kapcsolatot ápoló középpályása volt. Az ex-fradista ott állt péntek délután a lelátón, s barátjával, Króner Jánossal, az egykori remek futballistával szurkolt a Vasasnak, szurkolt a gyereknek.
S a Vasas ment előre, szép, rövidpasszos akciókat vezetve, és ahogy ilyenkor lenni szokott, mégis az ellenfél szerzett újabb gólt: egy kecskeméti kontra végén került, ívelődött a labda a hazai kapuba. Már minden veszni látszott, ám a második félidőben fokozta a tempót a Vasas Kubala Akadémia legénysége és folyamatos védekezésre kényszerítette a tiszta fehérben játszó vidéki riválist. Merthogy rangadó volt ez a javából, a KTE – telis tele ügyes srácokkal – magabiztosan vezeti a tabellát, ám a Vasas a dobogóra tör, ez a keret pedig alkalmas is lehet az előkelő helyek valamelyikére!
Talán kicsivel több szerencse is kell hozzá.
Merthogy ezen az egyhangú péntek délutánon hiába cselezett, sprintelt olykor feltartóztathatatlanul a labdával is remekül bánó Horváth Milán és a hozzá hasonlóan reményteljes csatárnak tűnő Lakatos Krisztián, a labda csak nem akart átjutni, átvánszorogni a KTE gólvonalán. A vendégek szinte végigvédekezték a második játékrészt, ha kellett tíz emberrel, s a Vasas folyamatosan ment előre: finom, pengés megoldásokkal operálva, lapos átadásokkal, ám a várva várt gól csak a meccs végén született meg.
Nem sok idő maradt: a bíró spori felmutatta a négy perc hosszabbítást, a szurkolók és a szülők pedig kintről lelkesen kiabáltak, biztatták a Kubalás gyerekeket. Itt is, ott is felhangzott a „Hajrá Vasas, gyerünk srácok, mindnet bele”, és a csapat, amely helyenként valódi csapatként küzdött, futott, rohant a döntetlenért.
… s a legeslegutolsó pillanatban lövésre lendült egy láb.
A legeslegutolsó pillanatban a labda szállt, szállt, feltartóztathatatlanul a kecskemétiek hálója felé. A vendégek kapusa már verve, a nézők szinte már gólt kiáltottak, ám egy védő mintha a föld alól bukkant volna elő, útját állta a lövésnek a gólvonalon, s róla pattant ki a labda, megpecsételve a Vasas fiúk – és eldöntve a három pont – sorsát.
Fájó, balszerencsés vereség volt ez, ám a találkozó után úgy indult haza mindenki, dideregve, a tél egyelőre még visszafogott rohamától szenvedve, hogy a listavezető semmivel nem volt jobb, erősebb csapat, mint a Vasas. Erre lehet, sőt kell építkezni! Ahogy Nagy Miklós, az Akadémia tulajdonosa nap, mint nap afféle szlogenként, jelmondatként, jövőnek szóló üzenetként elmondja: gyerünk Kubalás fiúk, hajtsatok, mert belőletek lehet, sőt kell összeállnia néhány év múlva a Vasasnak az új Illovszky Rudolf Stadionban.
Ez lehet majd a jövő Vasasa…
Az a Vasas, amely egykoron valóban nagy csapat volt. Nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő képességű klub.
S ez még akkor is igaz, ha 1952. november 23-án Kispesten – hétezer néző előtt – a Honvéd 3-1-re nyert a piros-kékek ellen: Puskás Ferenc két gólt lőtt, Kocsis Kocka vágta be a harmadikat Bakó hálójába, de azért a vereségért aligha kellett szégyenkezni a világklasszisokkal teletűzdelt Kispest ellen.
November 23, egyelőre nem a mi napunk.
De ez is változhat – mint ahogy sok mindennek változnia kell ahhoz, hogy a Vasas újra nagycsapat legyen.
Méltó a legendás múltjához.

2018.11.25. 14:21

Vissza