VKLA Utánam, srácok! - Sinkovics Gábor üzenete akadémistáinknak

„A munkánk minőségét nem a pillanatnyi eredményesség határozza meg, hanem az, hogy hány felnőtt labdarúgót tudunk nevelni az első csapatunknak. Vagyis a tevékenységünket hosszabb periódusban érdemes vizsgálni...”
Nagy Miklós
akadémiai igazgató

Saját gyereket minél többet a felnőtt csapatba! - egy mondat, ami évtizedek óta elhangzik. Hol egy lelkes klubvezető, hol egy sikerre éhes, megújulást akaró edző – de leginkább a szurkoló mondogatja. Slágertéma ez és a divatból soha, de soha nem megy ki. S így van ez rendjén. A kluboknak törekedni kell arra, hogy a sok száz - ott, náluk nevelkedett - gyerkőcből minél több lépje át a felnőtt csapat öltözőjének küszöbét. Szélmalomharc ez. Vagy legalábbis annak tűnik.

Elnézve a világ nagy klubjait - a Real Madridot, a Barcelonát, a Manchester Unitedet, a Juventust, az Arsenalt, az Intert, a Bayern Münchent és még sorolhatnánk - elvétve bukkan fel az összeállításban a saját akadémiáról odavezényelt ifjú. Pedig a legolcsóbb és a legkézenfekvőbb megoldás mégiscsak ez lenne, nem pedig vásárolni kész, vagy félig-kész játékost.

Mi, a Vasasnál is átéljük ezt jó ideje: mondogatjuk, hogy "de jó lenne a jobbhátvéd meg a balösszekötő pozíciójában vasasos legényt látni, de jó lenne olyan csapatnak szurkolni, amelyben a többség (vagy legalább a fele) pontosan tudja, ki volt Mészöly Kálmán, Várady Béla, vagy Galaschek Péter. S ez a címer ott, a szíve fölött jelentene, bizony jelentene neki valamit".

Illúzió ez?
A múlt romantikája iránti vágy?
Csakhogy a múlt sem erről szól.
A Vasasnál sem.

Ha megnézzük az 1966-os, veretlenül bajnoki címet nyert „Grande Vasast”, abban bizony van jó pár igazolás: Fister Feri Székesfehérvárról, Molnár Dezső Szombathelyről, Puskás Lajos Debrecenből, Korsós Pista Győrből érkezett a Fáy utcába. De a Kerületből és a László Kórház csapatából igazolt Mészöly Kálmán és Farkas Jancsi sem nevezhető igazi angyalföldi nevelésnek. De ők legalább kamasz fejjel mutatkoztak be piros-kék dresszben.

S ha a következő, eddigi utolsó bajnokcsapatunkat, az 1977-es gárdát nézzük: Kántor Misi Szolnokról, Gass Pista Diósgyőrből, Zombori Sanyi Pécsről, Kovács Pista Salgótarjánból csatlakozott imádott csapatunkhoz.

Megtalálni az arányt – talán ez lehet a jövő útja.

S ha a fenti idézetet nézzük, Nagy Miklós szavait, akkor erre lesz, lehet esély. Mert a Kubala Akadémia immár ott van a legjobbak között – és ezt nem azért írom, mert a kiemelt korosztályban szerepelnek a csapataink. A legjobbak közötti titulus ezúttal szó szerint értendő. Az U19 és az U16 második a maga bajnokságában (pedig a halasztások miatt számos meccs elmaradt), az U17 dobogós álmokat sző, de az apró legénykék abban a gyönyörű piros-kék szerkóban is remekül kapkodják a lábaikat és cseleznek, passzolnak önfeledten és sikeresen, tudniillik az U13 és az U12 is éllovas.

Van mire büszkének lennünk.
A Vasas utánpótlása néhány év leforgása alatt a másodosztályból, a lesajnált kategóriából, sőt mondjuk ki, a megszűnés széléről verekedte fel magát – fel, egészen a csúcsig. Nagy Miklós ezzel kapcsolatban egy közelmúltban adott interjúban azt mondta: „Maga a folyamat három évvel ezelőtt kezdődött, amikor megreformáltuk az utánpótlásunkat. Előtte a korosztályos másodosztályt is meg kellett járnunk, ami komoly erőpróba elé állított mindenkit...”
Ki akart akkor vasasos futballista lenni?
Ki vágyott a legjobbak közül a másodosztályba? Ezrét is volt nagyon fontos, hogy a Kubalások pillanatok alatt visszakerüljenek a kiemelt korosztályba, ami aztán egy év alatt sikerült is - és így lett, lehetett államilag elismert akadémia a miénk.

Ez már vonzó, nagyon is vonzó klub.
A mi Vasasunk immár irigylésre méltó helyzetbe került.
S persze akkor leszünk igazán boldogok és elégedettek a fiataljainkkal kapcsolatban, ha minél többen és minél többször mutatkoznak majd be a felnőtt csapatban. A Schindler Szabolcs vezette NB II-ben szereplő gárdában, amely újra az NB I-et ostromolja és minden meccsen élet-halál harcot vív a kőkemény ellenfelével.

Az már nagy szó, hogy Kapornai Bertalan profi szerződéssel, de Farkas Botond, Kiss-Szemán Péter és Sztojka Dominik is rendszeresen a felnőtt csapattal edz. Szokják a légkört, a tréningek pergő ritmusát, a felnőtt szintű terhelést.

A Kubala Akadémia fő vonzereje lehet ez - sikerek az lenyészően kevés pálya ellenére!

A felelősség nagy: a Vasas múltja, népszerűsége és lelkes szurkolótábora is azt sugallja: kellenek a saját gyerekeink. Legalább úgy, mint a kilencvenes években, amikor egyszerre volt a pályán a Fáy utcai vörös salakon felnőtt Sáfár Szabolcs, Juhár Tamás, Herczeg Csaba, Maczó Miklós, Szilveszter Ferenc, Galaschek Péter, Pál Zoltán és még sorolhatnánk. Vagy a legutóbbi sikercsapatunk, az NB I-ben bajnoki bronzot és kupaezüstöt (már-már elátkozott kupaezüstöt…) szerzett gárda, amelyben ott volt Berecz Zsombor, Vida Máté, Ádám Martin, hogy csak néhány nevet említsünk.

Akkor erős igazán a Vasas – ha van benne igazi Vasas!
Ezért dolgozik most mindenki az Akadémián. Nagy Miklóstól kezdve az edzőkön át minden szakember nap mint nap beleteszi a lelkét is abba a munkába, amely úgy tűnik hosszú távon kamatozhat.

Utánam, srácok! - legszívesebben ezt kiabálnánk a lelátóról a kubalás fiúknak. Szeressék úgy és annyira ezt a klubot, ahogy mi, kitartva jóban, rosszban, vírusjárványban, fájdalmas vereségek közepette, százszor, ezerszer csalódva, ám a Vasast soha el nem hagyva!

2020.12.21. 16:00

Vissza