VKLA Vasas FC II.: Czvitkovics Péter a Sportalnak nyilatkozott

Tizenöt és fél évesen mutatkoztál be az MTK-ban, akkor mekkora nyomást helyezett ez rád?

Nyilván nem voltam annyira felkészülve arra, hogy mit jelent ez ennyi idősen. Volt pozitív és negatív oldala is. Sok fiatal nincs felkészítve rá, hogy ha bekerül egy ilyen közegbe, azt hogy kell kezelni. Én elhittem, hogy nagyon jó játékos vagyok, de a következő két-három évben nem játszottam annyit, mint akkor terveztem volna. Szerencsére nagyon jó közeg volt akkor az MTK-nál, és a klubnál megvolt az a koncepció, hogy sok fiatal mutatkozzon be. Illés Béláékkal élmény volt focizni: amit ő tudott, az elképesztő. De mondhatom Molnár Zoltánt, Komlósi Ádámot, Halmai Gábort vagy Kenesei Krisztiánt, akikre fel lehetett nézni.

De nem volt mindig zökkenőmentes az MTK-s pályafutásod. Miért nem tudtál tőlük külföldre szerződni?

Tizenhat évesen volt egy komoly lehetőségem Hamburgba igazolni, meg is feleltem a próbajátékon. Amikor vissza akartak hívni még egyszer, oda már nem engedett el a klub. Azt nagyon sajnálom, hogy akkor nem jött össze. A többi viszont már inkább vészreakció volt. Nem volt olyan ajánlat, ami nekem és a klubnak is megfelelt volna.

A Ferencvárosnál is voltál próbajátékon, az miért nem jött össze?

Abban az időben sokszor csúsztak a fizetések, és az ügyvédem tanácsára bepereltem a klubomat. Akkor kerültem a Ferencvároshoz, de elég bonyolult lett volna a leigazolásom, így végül kútba esett a klubcsere, és visszamentem az MTK-hoz.

A debreceni időszakodat sikeresnek élted meg?

Mindenképpen pályafutásom legszebb időszaka volt, pedig nehezen indult. Úgy volt, hogy Dzsudzsák Balázs már akkor elmegy a PSV-be, de maradt még fél évig, én pedig emiatt kevesebbet játszottam. Jött egy edzőváltás, Herczeg András érkezett, Dzsudzsák távozásával az én tavaszom is sikeres lett. Óriási dolog volt, amit az akkori körülményekkel elértünk. Állandóan együtt voltunk, jól éreztük magunkat, ezért is jöttek a sikerek, vagyis az Európa-liga- és a Bajnokok Ligája-szereplés.

Hogy emlékszel vissza ezekre a BL-meccsekre a Fiorentina és a Liverpool ellen?

A selejtezővel kezdeném, a Levszki ellen játszottunk, az idegenbeli győzelem után sem gondoltam, hogy ennyi ember eljön a visszavágóra. Azt is megnyertük, és elkezdődött egy álom. Mert magyar játékosként magyar csapattal BL-csoportkörbe jutni mindenképpen nagy dolog. Az Anfielden kezdtünk, nagyszerű élmény volt Fernando Torresék ellen játszani. De a Fiorentina és a Lyon is nagy klub volt. Utóbbira azt mondták, hogy megelőzhetjük őket, de ők előtte elődöntősök voltak, és a Real Madridot is elbúcsúztatták. Ezek a mai napig szenzációs élmények.

Debrecenből már sikerült külföldre szerződnöd, milyen volt a belgiumi légióskodás?

A Loki szerette volna, hogy maradjak, de úgy éreztem, hogy környezetváltozásra van szükségem. Mindenki úgy beszél a Kortrijkról, hogy kiscsapat, de ennek ellenére nagyon profin működött. Kupadöntőt játszottunk, a legjobb hat közé kerültünk. Sajnálom, hogy 28 évesen kerültem ki, mert minden szempontból megváltozott a mentalitásom, hamarabb kellett volna ezt átélnem. Meg voltak velem elégedve, de jött két belga, akit játszatni akartak, úgyhogy 30 évesen nem akartam a kispadon ülni. Szima Gábor megkeresett, és haza is tudtam jönni Debrecenbe.

Említetted a belgiumi változásokat, ez miben nyilvánult meg?

Például meg lett határozva, hogy mit egyek. 28 éves koromig abban nőttem fel, hogy tésztát együnk, mert abból lesz energiám. A vérképem szerint viszont a tészta a legrosszabb, amit ehettem meccs előtt. De a pihenés részén is láttam, hogy a többiek mennyire profin készülnek. Többen is mondták nekem a hazatérés után, hogy ebben a tekintetben én is mennyit változtam. Debrecen után mentem a Puskáshoz, majd a Vasashoz. Amikor Angyalföldről elkerültem, volt néhány rossz időszakom, a siófoki mindenképpen az. Budaörsön viszont Bognár György keze alatt nagyon jó társaság jött össze, pályafutásom egyik legjobb öltözője volt. A III. kerületnél Kemenes Szabolcs mellett elkezdhettem az edzői pályámat is. Úgyhogy a Budaörs és a Kerület inkább pozitív emlék.

A válogatott szereplésed is hasonlóan pozitív?

Nehezen indult, egy máltai vereséggel mutatkoztam be Bozsik Péternél. Egervári Sándornál három éven keresztül ott voltam a keretben, de csak tíz meccs jött össze, sokszor maradtam a padon vagy kerültem pont én a lelátóra. Ebből lehetett volna több is, de sok játékos mondaná, hogy ez sikeresnek mondható. Van egy kis csalódottság, de összességében pozitív az összkép.

És ez a pályafutásodra is igaz?

Nehéz azt mondani, hogy nincs hiányérzetem. Ha azonban olyan körülmények közé kerültem volna, mint a mai fiatalok, úgy figyeltek volna rám, olyan edzéseket vezényeltek volna, akkor sokkal több kijöhetett volna ebből. Nyilván ehhez én is kellettem volna, mert sokszor elmondtam, hogy az én kezem is benne van, hogy „csak” ennyi jutott. Lehetett volna jobb is, de nem panaszkodom. Remélem, az edzői pályán sikeresebb leszek.

A futballt sem hagytad még abba, ennyire szereted még a játékot?

A Vasasnál is sokszor be kell állnom, ha nincs meg a létszám, szerencsére nem lógok még ki. Nagyon szeretek focizni, akár a kisfiammal kell játszanom, vagy ha az öregfiúkkal hívnak bárhová. A BLSZ I-ben még futballozom az Unione FC-vel, ahol nagyon sok volt NB I-es játékossal játszom együtt. Szerencsére jó a társaság és a hangulat, élvezem azt a közeget. Ha üti egymást a kettő, akkor az edzősködés van előrébb. 

Tudatosan készültél az edzői pályára?

Igen, 31 évesen már elkezdtem megcsinálni a licenceket. A Vasasnál is jöhettem két évig segíteni, figyelembe vették az időbeosztásomat. Végigjártam a ranglétrát, U9-estől U15-ös korosztályig, majd a III. kerületnél másodedző voltam, most pedig újra itt vagyok a Vasas második csapatánál, ami ugyan NB III-as, de 19 éves gyerekekről van szó. Most nagyon örülök, hogy Harmati Tamással dolgozom együtt, az MTK-ban még együtt fociztunk az ifiben, de utána másfelé vitt az utunk. Gyorsan egymásra találtunk, jó a kapcsolat közöttünk. Már Kemenes Szabi mellett is nagyon szerettem dolgozni, meglepően sokat tud a futballról, de ugyanez elmondható Harmati Tomiról is. Nekem is megvan a szerepem szerencsére, nem csak a bójákat kell rakosgatnom. Most ezzel elégedett vagyok, hogy egyszer vezetőedző is lehetek-e, az a jövő zenéje.

A teljes beszélgetés itt tekinthető meg!

2023.02.10. 13:25

Vissza