VFC A néma születésnap

Még tavaly is nevettél, Kálmán. Fáradtnak, fásultnak tűntél, de ott volt benned az örök csibész élni akarása, aki lekaszabolja a hétfejű sárkányt, kineveti a halált, s nem foglalkozik az évek múlásával. Esztendeje még elfújtál 81 szál gyertyát, s azt mondtad a feleségednek Gyöngyinek és a gyerekeidnek, Gézának és Kálmánnak, hogy minden rendben lesz. Hogy a tested, az egyre idősödő tested olykor próbára tesz, ágynak dönt, kórházba kerget, de túl leszel ezen is.

Hittek, hittünk neked Kálmán.

Hiszen bivalyerős voltál mindig is. Ha kellett, a földről elrugaszkodva, a bárányfelhők közül fejeltél gólt. Máskor meg Albert Flórit, Tichy Lajost, Bene Ferit, s persze a világ legjobb csatárait szerelted lazán, könnyedén, vállt vállnak vetve. Úr voltál a pályán, de úr voltál magánemberként is. „Fizetek pincér…!” – mondtad a budapesti éjszakában megannyi átmulatott, végigénekelt este után.

Tudtál élni - jobban, izgalmasabban, mint bármelyik dúsgazdag arisztokrata.

Mert te megtaláltad a közös hangot egy egyszerű cigány fiúval is, akit Farkas Jancsinak hívtak. Testvéredként szeretted őt, s ha a helyzet úgy hozta, bárkit orrba vertél, ha Jancsit bántotta. Hányszor hallottam tőled a pozsonyi kocsma legendáját, amikor összefutottatok ti, vasasos fiúk Adameccel, s néhány szlovák játékossal. Előkerültek a széklábak, s a jobbegyenes-bal horog kombinációk.

Szerettem hallgatni, ahogy mesélsz Kálmán.

Az élet sűrűje, a minden pillanatban megélt élet sűrűje volt ez. S mi, Vasas-drukkerek bálványként tiszteltünk a játékod, no meg az életstílusod miatt. Büszkék voltunk rád. A jóképű, délceg férfi ott a zöld gyepen, abban a gyönyörű Vasas-címeres, piros-kék dresszben. S amikor te voltál a vezér egy évtizeden át, a mi imádott csapatunk akkor élte a fénykorát.

A hatvanas évek rólad szólt Kálmán. Rólad, s a verhetetlen Vasasról.

Tudjuk, hogy soha nem jön, nem jöhet vissza az az időszak. S akik látták, ahogy kitömitek a Sporting hálóját, nyolcat rúgtok az ír Dundalknak a Népstadion nyolcvanezer nézője előtt, és ki-ki meccset játszotok a korszak kiemelkedő gárdájával, az Interrel – azok ma is ezt emlegetik. Rengeteget adtatok akkoriban a szurkolóknak: büszkeséget, sikereket, s a ragaszkodás, a szenvedély soha el nem múló érzését.

Miattad is lettünk, vagyunk Vasas-drukkerek, Kálmán!

S amíg éltél tudtuk, hogy a legenda is él.

Az egyszervolt világhírű Vasas legendája.

Tavaly még nevettél, fáradtan, fásultan, betegen.

Tavaly még megünnepeltük a születésnapodat, felköszöntöttünk és óvtunk a széltől is. Mostanra elcsendesedett minden körülötted – a sír csendje maradt neked. Nekünk pedig a fájdalmas visszaemlékezés Mészöly Kálmánról, a valaha élt legjobb Vasas-labdarúgóról. A Szőke Szikláról, az edzőről, a szövetségi kapitányról, az éjszaka császáráról, az imádnivaló emberről.

Csend van ezen a születésnapon.

Ez az első, amikor már nem vagy itt, nem vagy közöttünk. Pedig nagyon kellene, hogy ott ülj a lelátón a bajnoki meccseinken. Megint másodosztályúak lettünk, újabb évig kell türelmesnek lennünk ahhoz, hogy elverjük a Fradit és elkapjuk az Újpestet. Úgy, mint a te idődben, Kálmán. Amikor a Vasas még nagy csapat volt.

Számunkra a világ első számú klubja.

Hiányzol, Kálmán!

Nyugodj békében, Szőke Szikla!

2023.07.16. 09:05

Vissza