VKLA A Vasasnak mindig volt és ezután is lesz neve! – interjú Jákó Jánossal

Klubunk nyári tulajdonosváltását követően mostanra nyugodtan kijelenthetjük, hogy stabilizálódott az egyesület élete. Nagy Miklós tulajdonos-ügyvezető nem csupán megvásárolta az Akadémia 89%-os üzletrészét, de – a Vasas SC-vel és a Vasas FC-vel való együttműködési megállapodásoknak köszönhetően - az előttünk álló 10 esztendőre be is biztosította annak működését. Egy olyan – hagyományokkal rendelkező – klub fennmaradásáról és gyümölcsöző fejlődéséről beszélhetünk, amely hosszú évekkel ezelőtt indult el rögös útján. A Vasas Kubala Akadémia életében számos meghatározó ember munkássága volt elengedhetetlen ahhoz, hogy ma már kiemelt akadémiaként és regionális utánpótlásképző központként tartsák számon hazánkban az angyalföldi törekvéseket, s elmondhassuk, számos tehetséges futballista került ki a piros-kék nevelésű labdarúgók közül a hazai élvonalba vagy akár nemzetközi szintre.

Dr. Jákó Jánossal, a Vasas Kubala Akadémia tulajdonosi körének emblematikus tagjával beszélgettünk, aki jelenleg amellett, hogy a jogi szférában dolgozik, a Vasas Sport Club elnökségi, illetve a Vasas Sport Club örökös tagja.
- Farkas Balázs neve mellett nem lehet elmenni szó nélkül – kezd bele azonnal Jákó János az Akadémia kezdeti időszakának felelevenítésébe. - A tragikusan fiatalon elhunyt MKB-Euroleasing elnök-vezérigazgató csodálatos ember volt. Vasas szurkolóként kísérte figyelemmel az angyalföldi klub életét, később pedig ő volt az, aki a teljesen összeomlott pasaréti sporttelepünket felújította. Emellett párhuzamosan építette az utánpótlást, 7-8 éves gyerekektől kezdve egészen 13-14 éves korig. A ’95-ös korosztály volt az, akik elsőként kiöregedtek Pasarétről és átkerültek a Fáy utcába, ahol már az Akadémián folytatódott tovább a képzésük.

Abba a Fáy utcába, ahol korábban salakos és füves pályák voltak, s ami a mai valójában óriási összefogással jöhetett csak létre.
- Pontosan ekkor kerültem a Fáy utcába, ilyen körülmények közé. Az egyik füves pálya már alkalmatlan volt mindenre… Egyszerűen nem hittem el, hogy nem tudunk egy megfelelő állapotú pályát építeni. Addig próbáltam megoldást találni, míg végül Markovits László, a Vasas SC elnöke felhívott magához és megmutatta az akkori terveket.

A kitűzött célokból pedig beteljesülés lett: a befolyt forrásoknak köszönhetően fokozatosan fejlődni kezdett az angyalföldi pálya környéke.
- Az edzőközpontot talán jobban is sikerült, mint ahogy én előzetesen gondoltam. Az építkezés befejeztével és az utánpótlásközpont megvalósulásával pedig a kis korosztályok fölött – U15-től – végre létrejött a Vasas Akadémia.

Nem egyszer Rejtő Jenő Csontbrigádjaként aposztrofálta magukat, azonosulva az író – a szokásos humortól eltérő – emberi sorsok iránti mélységes emberségével.
- Az első akadémiai meccsekre olyan mezeket találtunk a múltból, hogy mindenki nevetett rajtunk…  A buszunk lerobbant, a gyerekeket pedig szó szerint az utcáról szedtük össze.

Pedig az első pasaréti korosztályokból többek között Berecz Zsombor, Vida Máté, vagy éppen a Bobál testvérek kerültek ki, a Fáy utcából pedig Ádám Martin, Cseke Benjámin illetve több – az NB2-ben standard – labdarúgó. Valami tehát mégis nagyon jól működött!
- Balázs azzal verte meg az országot, hogy a legfiatalabbaknál kezdte a képzést, melyhez óriási hátteret nyújtott az anyagi biztonságuk. Őszintén mondom, hogy sokkal jobban néztek ki a kicsik, mint mi a fölsőbb korosztályokkal.

Személyes érintettsége révén pedig napi szinten látott bele a szakmai munkába, hiszen nem csupán a pálya széléről figyelte az eseményeket, de az egyik futballcsukát éppen ifjabb Jákó János viselte. Nem volt ez mindig így..
- Nagyon érdekes volt, hogy a fiamat – aki akkor volt 11 éves – egy vasasos játékosmegfigyelő vette észre Százhalombattán. A telefonban aztán Gabala Ferenc volt a vonal másik végén és győzködött, hogy igazoljon hozzá a gyermekem. Őszinte legyek? Akkor bizony azt sem tudtam, hogy ki ő. Szó szerint elzavartam, hagyjon minket békén. Budaörsről a Fáy utca nagyon messzinek tűnt…

Végül mégis piros-kék mezt húzott az a gyermek!
- Azóta is felhozom neki mindig (nevet, a szerk.), hogy amikor már negyedszer hívott, azt a szemtelen dolgot találta kérdezni, egyáltalán szóltam-e a gyermekemnek, vagy a gyereknek a döntéshez semmi köze? Elgondolkodtam és megkérdeztem a fiamtól, mit szeretne… A válasza pedig az volt, hogy bizony ő szeretne a Vasasban focizni.

A frissen alakult Akadémián akkor Gabala Ferenc volt az utánpótlás igazgató, de a stáb is olyan összetételű volt, ami akkoriban egyedülállónak számított.
- Olyan edzőket tudtunk idehozni, akik szerintem már akkor a legjobb utánpótlás trénerekhez tartoztak. Állításomat az is alátámasztja, hogy ma már a szakemberek mindegyike elismert kluboknál – és nagyon fontos pozíciókban – dolgozik. Ilyen stábtag volt Isa Gábor és Pintér Tamás, de az egyéni képzést például – a támadás területén – Kiss Lacival vezettük be, Komjáti Bandi pedig a védekezésért felelt.

Az akadémiai képzéssel elindult egy olyan szakmai folyamat, ahol napi két edzés volt fókuszban, illetve a zárt rendszerrel szemben a nyílt akadémiai modell vonzó volt a fiatalok és családjaik számára.
- A nyílt akadémiai rendszernek köszönhetően versenyben maradtunk a nagy költségvetésű klubokkal. Labdarúgóink élték a nagyvárosi életüket, nem voltak bezárva, mégis akadémiai feltételek között futballoztak. Ez kinek ne lenne fontos szempont? Emellett hangsúlyt fektettünk a külföldi utazásokra is, a nemzetközi tapasztalat pedig szakmailag lendített nagyot rajtunk.

A siker sokkal hamarabb érkezett, mint azt bárki gondolta volna akkoriban, hiszen már második évben emlékezetes élményekkel gazdagodott az Akadémia.
- A "csontbrigád" – a koszos ruháival együtt is – néha győzni tudott. Akkor még nem volt Adidas mezünk, mégis mindenünk megvolt, ami kell! Természetesen a kudarcok és a sikerek nálunk is egyaránt tetten érhetőek voltak. Emlékszem, amikor elkezdtük, akkor minden utánpótlás csapatunk a kiesés ellen harcolt, 3 év múlva pedig már az összes korosztályunk a legjobb hat között volt, ráadásul többször szerepeltünk dobogón is. A verseny óriási volt, de sajnos pénzünk nem volt, így eljutottunk odáig, hogy már nem bírtuk finanszírozni az Akadémia működését.

Kiszállt az Akadémia életéből, de a háttérben jelen volt. Húzta a szíve?
- Rabatin Jóska és Polgár-Veres Árpi megadták a modern szemléletet, az ő érdemük az is, hogy az auditon a 3. helyen végeztünk akkor. Egyetlen kritika ért csupán minket, az pedig a létesítmény hiánya volt. Ha az megvan, mi verhetetlenek lettünk volna. Ehhez a munkához azonban én már konzervatívnak éreztem magam, Jóska pedig gyönyörűen megcsinálta.

Talán a mostani tulajdonosváltással minden a helyére kerülhet, s az Akadémia újra felemelkedhet akkori fényébe. Jól érzem, hogy osztja a véleményem?
- Bízom Nagy Miklósban, mert látom, hogy tudja, merre kell menni, megvan benne ez az erő. Mindig mást kell csinálni, mint a nagy klubok: a nagyoknak mindig több pénzük lesz, nekünk viszont egyedülállót kell teremtenünk. A szülők így érzik csak igazán, hogy itt, a családias környezetben jó helyen vannak a gyermekeik. Kialakult egy olyan állapot, mint még soha, s mely egy óriási lehetőség a Vasas egészének életében: 2020-ra a Vasas család, illetve a Fáy utcai, a Pasaréti és a Folyondár utcai létesítmények a 21. századra felkészülve, a sport minden területén várják majd a jövő nemzedékét. A Vasasnak mindig is volt neve, most is van és lesz is! Hiszek abban, hogy felállunk! Azt gondolom, hogy Miklósban meglesz az erő és a stábját is úgy alakítja ki, hogy ők is megszállottan ugyanezért dolgozzanak nap, mint nap.

Hasonló Vasas-szív dobog mindkettejükben, hiszen Nagy Miklós is minden percét az Akadémián tölti, legyen az a pálya széle, vidéki túra, 8 évesek Bozsik-programja vagy éppen az irodai tárgyalások és ügymenetek végeláthatatlan sora.
- Amellett, hogy elnökségi tag vagyok, mindig kivettem a részem a mindennapi teendőkből: szem előtt tartottam a megfelelő mentalitás fontosságát, előteremtettem a forrásokat az utazásokra, sőt meg is szerveztem azokat. Minden nap lent voltam a Fáy utcában, odafigyeltem az edzőkre, gondjukra és bajukra egyaránt. Hétvégeken megnéztem 4-5-6 utánpótlás meccset, de az is én voltam, aki Nyékládházán Berecz Zsombornál 4 órát ültem a szüleivel, hogy meggyőzzem őket, a fiuk írja alá a szerződést. Pedig semmit nem tudtunk ígérni! A szülőkkel való kommunikáció akkor is elengedhetetlen volt, ahogy ma is nagyon fontos.

Érzelmektől átfűtve beszél az Akadémiáról, érezhetően roppant nehéz lehetett az elválás…
- Először olyan, mintha a gyerekedet vennék el tőled… Aztán rájössz, reálisan kell, gondolkodj, s én is azt éreztem, hogy a Vasasnak talán mégsem én kellek. Talán az, akivel bár Jákó János nincs azonos hullámhosszon, mégis az a valaki képes legyen az Akadémiánkat – ha már megalapítottuk – tovább vinni és finanszírozni, mert ez pénz nélkül lehetetlen. Igazán az fájt a legjobban, amikor kiestünk. Tudtam, mert éreztem, hogy eljön az a pillanat. Szerettem annyira a Vasast, hogyha felkérnének, hogy csináljam újra, azonnal elfogadnám! Persze reálisnak kell lennem abban is, hogy nekem akkor azért volt minderre időm, mert a gyermekemmel mentem minden nap edzésre, majd utána mentem is érte este. Közben intéztem, amit kellett, Markovits Lacival és Polgár-Veres Árpival együtt odafigyeltem a problémákra, s meg is oldottuk azokat. Bár már nincs Angyalföldön a fiam, s így nyilván más a helyzet, de természetesen így is megcsinálnám!

Az irodáját elnézve megannyi élményt szerzett az évek alatt, számos relikvia őrzi a közös és minden bizonnyal örökre emlékezetes pillanatokat, ám a szívéhez mégis legközelebb a gyermeke áll..
- A fiam utolsó bajnoki találkozója volt az utánpótlásban, mikor nyáron lejött a felnőtt csapat vezetőedzője arra a mérkőzésre, s megkérdezte, hogy az a gyerek kicsoda? Két nap múlva már a felnőtt kerettel utazott a fiam egy tornára, ahol góllal mutatkozott be! Végigcsinált egy fél évet, kemény alapozást, játszott a Fradi ellen a Népstadionban, még a lapok is írtak róla! Télen jött a váltás. Elérkezett a pillanat, mikor fölvették a jogi egyetemre és neki döntenie kellett: 100% futball vagy 100% egyetem, a fiam pedig az egyetemet választotta. Teljes mértékben a saját döntése volt. Neki az élete a Vasas, életének legfontosabb és rajongásig szeretett földrajzi területét pedig úgy hívják, Fáy utca. Mindig a piros-kékeknek fog szurkolni…

Ádám Erik riportja

2018.10.25. 10:27

Vissza