VKLA menü
Akarni, küzdeni, játszani
Forralt bort ide, egy nagy kondérral! Vagy legalább néhány pohár vanília illatú teát, hogy felmelegítse az embert ebben a cudar hidegben… Csak úgy röpködtek a mínuszok, no meg az MTK kapusa a tél első napján.
A Vasas U14-es csapata helyenként igazi örömfutballt mutatott be a nézőtéren didergő szülőknek és szurkolóknak. Ha a piros-kék tábor zászlókkal, kereplőkkel, trombitákkal felszerelkezve kilátogatott volna erre a mini rangadóra, nagyjából húsz perc elteltével a „hol a labda, hol a labda…!” kezdetű rigmust dalolásszák! Ám, ha a B-közép nem is, lelkes szurkolás így is volt, olykor még egy rekedtes hangú duda is megszólalt, s mellé a biztatás: "Hajrá Vasas, gyerünk fiúk, mindent bele!” S Nagy Gábor tanítványai kellő önbizalommal, no meg taktikailag tökéletesen felkészítve léptek pályára, aminek meg is lett az eredménye.
Negyedóra telt el, amikor Pócs Balázs közelről bepofozta a hálóba a lasztit.
Akkorra már élesen kirajzolódott a Vasas hadrendje: hátul biztonság, a középpályán az aprók tánca, no meg agresszív labdaszerzés, test-test elleni küzdelem, s ügyes, lapos passzok jellemezték a piros-kékek futballját. Elöl pedig gyakorlatilag lehetetlen feladatot jelentett a vendégek számára Pócs Balázs semlegesítése. Szó sincs róla, hogy egy tizennégy éves gyerkőcöt sztárként jellemezzünk. Még az sem biztos, hogy két, vagy három év múlva egyáltalán lesz-e kedve futballozni. Mindenesetre a teremtő különleges tehetséggel áldotta meg, s ha van olyan elszánt Vasas drukker, aki végignézi a klub korosztályos csapatainak a mérkőzéseit, örömmel s büszkén állapíthatja meg: szinte minden évfolyamban szerepel két-három egészen különleges képességű ifjú.
Igaz kincses sziget Angyalföld.
S ezért lehet hálás drukker, szülő egyaránt Nagy Miklósnak, a Vasas Kubala Akadémia tulajdonosának, hogy ezt a bizonyos kincses szigetet nem hagyta sem elsüllyedni, sem kirabolni. S ha már Pócs Balázs neve külön is említésre került: ő, no meg a hozzá hasonló, kiugró talentumok jelenthetik a Vasas jövőjét, ez nem is lehet kérdéses. Ezért is fontos, hogy a szülők miként döntenek a gyerekeik sorsáról, jövőjéről, amikor előbukkannak az ilyen-olyan menedzserek, ajánlattevők, haszonlesők.
De most maradjunk az MTK elleni rangadónál.
December 1-jén futballmeccset játszani embert, s még inkább gyermeket próbáló feladat. Ám a két csapat srácai beleadtak apait, anyait, nagy volt az iram, éles a küzdelem, tapsolhattunk szép cseleknek, látványos megoldásoknak. Egyébként ezen a napon ötven esztendővel ezelőtt is rendeztek bajnoki találkozót, az akkor még nemzetközi hírű Európában, sőt Dél-Amerikában is különleges tiszteletnek örvendő Vasas a Népstadionban meccselt a Ferencvárossal, a vacogtató időjárásban mindössze tizenötezren mentek ki a hatalmas arénába és nézték, ahogy Müller Sándor - az angyalföldiek nagy reménysége - beveszi Géczi István hálóját, hogy aztán a folyatatásban Szűcs és Branikovits találatával fordítsanak a zöld-fehérek. Illovszky mester akkor így nyilatkozott: „Jó mérkőzés volt, az első félidőben mi, a másodikban a Ferencváros támadott többet és célratörőbben. Szerintem a döntetlen igazságosabb lett volna, mert mi is több nagy gólhelyzetet hagytunk ki…”
Ötven éve történt.
Most is elmondhattuk, hogy a Vasas több nagy gólhelyzetet alakított ki. A kubalások az első félidőben gyakorlatilag eldönthették volna a három pont sorsát. Villámgyors akcióikkal többször is megkerülték, zavarba hozták és átjátszották az MTK védelmét. Ha ebben az időszakban jön a második hazai találat, alighanem eldől minden. Csakhogy a folytatásban - immár a szünet után - némileg váratlanul egyenlített az MTK. Az egykori NB I-es labdarúgó, Nagy Gábor csapatára nagyon is jellemző, hogy hajt, harcol és - ha kell - fogcsikorgatva küzd. Az U14-es gárda megnyerte az elmúlt hat mérkőzését, a dobogó harmadik fokán állva várta az MTK elleni rangadót. A Honvéd és a Ferencváros előzte meg a tabellán a piros-kékeket, de úgy, hogy mind a kispestieket, mind a zöld-fehéreket legyőzte a Vasas!
És a siker most is karnyújtásnyira volt...
Öröm volt nézni Pócs Balázs mellett Lukács Máté, Kis Dávid, Farkas Bence és - a csereként beállt és a második gólt szerző, lendületes - Szendeff Bence játékát. Újból vezetett a piros-kék csapat, ám a meccs vége dermesztő szenvedélyekkel ajándékozta meg a nézőket, a hazai mezőnyfölény közepette egyszer csak meglódult az MTK, villámgyors kontrát vezetett és a sakk-matt akció végén egyenlített.
Három perccel a vége előtt.
A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy Vecsey Zalán súlyosnak tűnő vállsérülést szenvedett, ám a fiúk, a csapattársai nem csak miatta, a fájó epizód miatt is szomorkodtak. Amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, lehorgasztott fejű, elkeseredett kubalás legények sétáltak le a Mészöly Kálmán műfüves pályáról. Valamennyiüknek az járt a fejében, hogy ezt a meccset meg kellett volna nyerni. Így is sűrű a mezőny, az őszi utolsó fordulót követően a Vasas ott van szorosan a Honvéd és a Fradi nyomában, maga mögött tartva az MTK-t. Nagy Gábor is bosszankodva mondta a magáét, már az öltöző melegében: „Tudom, hogy ebben a korban, a pályafutásuknak ebben a szakaszában még nem az eredmény a legfontosabb. Igyekszünk minél jobban felkészíteni a gyerekeket a futball tudományára. Büszkén mondhatom, hogy ezen az Akadémián valóban minőségi munka zajlik és valódi jövőképet vázolunk fel a növendékeink előtt. Ezek a fiúk győzni akarnak mindig, mindenki ellen, és most valamennyien szomorúak, mert ők is érezték, amit mi, a pálya széléről láttunk: jobban, gyorsabban, tudatosabban és szervezettebben futballoztunk az MTK-nál…”
2018.12.04. 13:20
Vasas Kubala Akadémia (Vasas Akadémia Kft.)
H-1139 Budapest, Fáy utca 58.
Telefon: +3620/378-48-80
E-mail: info@vkla.hu