VKLA Az akaraterő diadala

Október 16-án tudtunk először beszámolni arról, hogy Nagyházi Dávid az Akadémia tehetséges középpályása életében először lehetőséget kapott a felnőtt csapatban, hogy pályára lépjen az NBII-ben. Bár a 19 éves Nagyházi Dávid már tavasszal is a felnőtt keret edzéseit látogatta, az augusztusi bajnoki rajt előtt nem igazán tűnt úgy, hogy túl sokat lép majd pályára a másodosztályban. Az első néhány fordulóban még a keretben sem volt benne, aztán előbb csereként játéklehetőséghez jutott a Nyíregyháza elleni bajnokin, majd a Kisvárda elleni Ligakupa-meccsen. A nagy áttörést azonban mindenképpen a Diósgyőr elleni hazai kupameccs hozta meg számára, kezdőként számított rá Dirk Berger vezetőedző. Azóta lejátszott öt tétmérkőzést - Gyirmót, DVTK, Szolnok, Siófok, Kisvárda - és egyetlen pillanatot sem hagyott ki. A legutóbbi összecsapás Dávid számára biztosan emlékezetes marad. Két olyan pillanata volt a kilencven percnek, mely felejthetetlen nyomokat hagyhat fiatal labdarúgó lelkében.

Először a mennybe ment. Már 1-0-ra vezetett az ellenfél, mikor a hazaiak óriási helyzetet dolgoztak ki. A rutinos és az élvonalat is megjárt csapatkapitány Miskolczi László a tizenegyespont környékén már elfektette kapusunkat, Németh Gábort is, majd kapura gurította, ám Nagyházi Dávid a gólvonalon állva kivágta a labdát, megmentve ezzel csapatunkat a góltól.

Másodjára a pokolba süllyedt(hetet volna). A találkozó hajrájában, 2-2-es állásnál mi végezhettünk el szögletet, s Nagyházi Dávid maradt vissza biztosítani. A rosszul elvégzett sarokrúgás után villámgyors kontrát vezettek a hazaiak, s bár úgy tűnt, Nagyházi Dávid a kapunktól 20 méterre tisztázni tud - akár kirúghatta volna a labdát, akár hazapasszolhatta volna -, elbizonytalanodott, késlekedett a közbeavatkozással, Bouard elvitte előle a labdát, kicselezte Németh Gábort, ám szerencsénkre az üres kapu fölé emelt, így maradt a döntetlen állás.

Mint általában minden korabeli fiatalnak, hullámzó még - meccsen belül is - a teljesítménye, vannak jobb és vannak rosszabb pillanatai. Egy valamit azonban nem lehet elvitatni tőle: hihetetlen akarattal, óriási alázattal robotolja végig a mérkőzéseket. Szürke eminenciásként kilencven percen keresztül felszántja a pályát, szívét, lelkét adja a csapatért, a győzelemért.

Már csak ezért a hozzáállásáért is megérdemli, hogy helye legyen az együttesben.

2013.11.05. 00:00

Vissza