VKLA menü
Akarni, küzdeni, játszani
Borzalmas Béláné csaknem félrenyelte a négy és fél perces lágy tojást. A nyitott ablakon piros füst kúszott be a konyhájába, a nagyon kisnyugdíjas asszony pedig egy pillanatra azt gondolta, Mindenszentek ünnepe után a férje így üzent neki a túlvilágról, ám néhány pillanattal később meghallotta a „Hajrá Vasas, Hajráá Vasaaaaas!” kiáltást…
Évtizedek óta az Illovszky Stadion tőszomszédságában élt, a Hajdú utcai piros téglaépületben, s hozzászokott a kiabáláshoz, a futballt körülvevő őrülethez. Ám ilyen korai időpontban, délelőtt fél tízkor még soha nem füstöltek és ordibáltak. Borzalmas Béláné kikukucskált az ablakon, s látta, hogy fiatal emberek kergetik a lasztit, a kislelátón pedig piros-kék zászlók lengenek és elborult arcú emberek ugrálnak, üvöltöznek. Eszébe jutott, hogy az ura is mennyire rajongott a Vasasért, s hogy ezek a gyerekek, akik most piros-kék dresszben játszhatnak, talán már azt sem tudják, ki volt az a Machos Ferenc, Bundzsák Dezső, Farkas János és Mészöly Kálmán…
…Ezalatt a Mészöly Kálmánról elnevezett pályán izgalmas meccset játszott a Vasas Kubala Akadémia és az UTE U19-es csapata. A piros és a kék füstnek, amelyet tovarepített egészen Borzalmas Béláné konyhájáig a lágy szellő, már nyoma sem volt. Gyönyörű, napsütötte délelőtt volt ez, a november klottgatyára vetkőzött és tavaszi meleggel ajándékozta meg az embereket. A lelátón, s a pálya körül nagyjából száz-százötven néző figyelte a korosztályos rangadót, ám ezúttal nemcsak izgalmi állapotban lévő szülők, kiöltözött barátnők és unatkozó környékbeliek lesték a műfüvön zajló összecsapást, hanem hangos, lelkes drukkerek is. A Vasas Szurkolók Klub kezdeményezésére kijöttek az Armata „harcosai”, no meg a Vasas Drukkerkocsma szelídebb tagjai is. Így aztán - amikor pályára kocogott a tabella első helyén álló veretlen Vasas, no meg a dobogóra hajtó UTE - a mini lelátón piros - kék füst gomolygott és gyönyörű zászlók lengtek. A Vasas imponáló mérleggel büszkélkedhetett: tíz meccsből kilenc győzelem, s mindössze a legutóbbi fordulóban – Pécsett – alakult úgy a meccs, hogy be kellett érni a döntetlennel egy gól nélküli találkozón.
Eddig a délelőttig egyetlen ellenfélnek sem sikerült bevennie az angyalföldi hálót.
Így aztán nem csoda, hogy a nézőtéren ott állt például Bene Ferenc, az U18-as korosztályos válogatott szövetségi kapitánya nem titkoltan azzal a céllal, hogy alaposan szemügyre vegye a Vasas igencsak tehetségesnek tartott - és talán a válogatottságra is megérett - néhány labdarúgóját.
Igazi futballhangulatban kezdődött tehát a Vasas–Újpest derbi, s ahogy telt-múlt az idő, úgy lettek egyre lelkesebbek a hangos angyalföldi hívek. Töfi, Huru bá s Lepete - akit csókkirálynak hívnak a háta mögött - ugyanúgy szurkolt, mint amikor a felnőtt csapat tavaly kupadöntőt játszott a Ferencváros ellen a Groupama Arénában. Mondták is: olyan, mintha a múlt hónapban történt volna mindez… De nem volt idő nosztalgiázni, mert a vasasos fiúk, Tóth László tanítványai helyenként szemre is tetszetősen futballoztak. Lapos passz jobbra, lapos passz középre, lapos passz ki a bal szélre. Ahogy mondani szokták, folyt a labda, de szó nem volt sablonos akciókról: a támadásépítések közben finom visszahúzós csel, lágy esernyőtrükk színezte a látnivalót. Örömfoci volt ez a javából, s ez különösen a második félidőre volt érvényes. Igaz, akkor már emberhátrányban játszott az UTE, a szinte végig becsülettel küzdő vendégcsapat. Az első félidőben is az Akadémiadominált, jóval többet volt a labda a lila-fehérek térfelén, ám ekkor még kimaradtak a ziccerek. Hazai vezetés után viszont egyenlített az Újpest – kilencszázharminc perc után kapott gólt a Vasas!
Mondta is a találkozó végén Tóth László:
„Kicsit bosszant, hogy gólt kaptunk, és ez most nem valamiféle nagyképű szöveg… Egyszerűen abban bíztam, hogy sikerül még és még kitolnunk azt a pillanatot, amikor valamelyik ellenfél beveszi a hálónkat. Erősek vagyunk, azért is mondhatom mindezt. Tavaly is mi nyertük a bajnokságot és természetesen most is ez a célunk. Komoly rivális a Pécs, a Videoton és az UTE, de hiszem, hogy megint a Vasas állhat a dobogó legfelső fokára…”
A Vasas, amelyben ott futballozik néhány sokra hivatott fiatalember. S ez most nem hazabeszélés, vagy a dolgok kiszínezése. A remek testfelépítésű, erőcsatárnak sem utolsó, ám a labdával is bensőséges kapcsolatot ápoló, olykor kiszámíthatatlanul húzogató Nagy Zoárd, a nagy munkabírású, leheletfinoman passzoló Szabó Levente, az örökmozgó, igazi vezérként küzdő csapatkapitány, Baranyi Bence, a váratlan megoldásokra képes, szélvészgyors Micheller Tamás, a most sérült és már a felnőtt csapatba követelt Erős Noel, no meg a Bene Ferenc által is figyelt Rétyi Róbert.
Belőlük lehet a jövő Vasasa.
Ez az Akadémia-tulajdonos - és erre a csapatra joggal büszke - Nagy Miklós álma is, de talán már ezt mondja, gondolja Töfi, Huru bá, a csókkirály Lepete és a többi drukker is. Ezen a szombaton, a tavasznak öltözött novemberben az angyalföldi futball jövője elevenedett meg. S nem elsősorban azért, mert a vasasos fiúk a második félidőben szinte egykapuztak és rendre szétzilálták a lelkes, de gyengébb képességű futballistákból álló Újpestet. Jöttek a gólok, jöttek az újabb és a még újabb ziccerek, a közönség tapsolt. A kék és piros füst néha beborította az angyalok földjét, az épülő-szépülő Illovszky Rudolf Stadiont, és jó volt azt látni, azt érezni ezeken a piros-kékbe öltözött gyerekeken, hogy mindenük a futball, s talán valóban fontos számukra a klub.
A Vasas!
A végén még az is belefért, hogy az UTE tizenegyest rúghatott. Egy védelmi kihagyás, egy rossz ütemű kapuskifutás, majd jöhetett a vendégbüntető. Ám Mityók Roland bravúrral hárított, hogy aztán fogadhassa a gratulációkat. S ugyanezt tette a csapat néhány perccel később, amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést. A lelátó népe tapsolt, zúgott a „Szép volt fiúk!”, s a srácok megilletődve köszönték meg a bíztatást. A Mészöly Kálmán pályán…
S ha tudnák ezek a gyerekek, hogy ki volt Mészöly Kálmán, no meg Farkas Jancsi, talán büszkék lehetnének rá, hogy a Vasasban futballoznak, gondolta Borzalmas Béláné… és amikor az órájára nézett, már dél volt. Addigra elült a „csatazaj”, s így nyugodtan, csendben kavargathatta a rezsón rotyogó paprikás krumplit. Eszébe jutott, hogy abban az évben, amikor összeházasodtak az urával, hatvanhat decemberében, a Vasas veretlenül nyerte meg a bajnokságot.
Veretlenül – ahogy most az U19-es csapat vezeti a tabellát.
Mintegy tisztelegve a nagy elődök emléke előtt.
U19 Vasas Kubala Akadémia – UTE 4-1 (1-1)
Összeállítás: Mityók, Takács, Béla, Baranyi, Medgyesi, Eichenvalder, Szabó, Nagy, Rétyi, Delea, Vékony
Cserék: Gidály, Tóth K., Oláh, Bíró, Micheller (Szekeres, Bánfalvi)
Gólszerzők: Takács (3), Nagy
Tóth László, vezetőedző:
- Mindig különleges találkozó egy UTE elleni mérkőzés, várhatóan jó iramban, tele izgalmakkal. Úgy érzem, ez most sem volt másként, hiszen fordulatokkal teli összecsapást játszottunk, ami megérdemelten a mi javunkra dőlt el. Sajnálatos, hogy egy kontrából bekaptuk első gólunkat a bajnokságban, de győzelmünket egy percig sem fenyegette veszély. Külön öröm volt számunkra, s köszönjük, hogy a szurkolók kilátogattak erre a rangadóra, hiszen a lelátó nekünk szurkolt, ez pedig rányomta bélyegét a találkozó hangulatára! Bízunk benne, hogy játékunk tetszett mindenkinek és a hazai mérkőzéseinkre ezentúl egyre többen jönnek majd szurkolni!
A 12. forduló programja a következő:
MOL Vidi FC – Vasas Kubala Akadémia bajnoki mérkőzés
2018.11.10., szombat 10.00 – 8000 Székesfehérvár, Csíkvári út 10.
2018.11.06. 09:48
Vasas Kubala Akadémia (Vasas Akadémia Kft.)
H-1139 Budapest, Fáy utca 58.
Telefon: +3620/378-48-80
E-mail: info@vkla.hu