VKLA menü
Akarni, küzdeni, játszani
U11
Grund Focifesztivál 2014
Grund Sporttelep, fű,2014.06.01. 10:00
Pályaméret: 65x45 méter, játékosok: 7+1, játékidő:1x25 perc
Torna kerete: Kiss Gellért kapus,Nagy Zsombor, Mészáros Mátyás, Dékei Márk, Polgár Gábor, Biró Márk, Biben Barnabás, Markos Máté, Pócsa Csaba, Puskás Zsombor, Szántó Tas, Sipos Olivér, Obsuszt András, Bereczky Borisz
Résztvevő csapatok:
A csoport: Vasas Kubala Akadémia, Grund FC, Budapest Honvéd FC, Gloriett SE
B csoport: UTE, Dalnoki Akadémia, ASI Dinamo SE, Ikarus SE
Csoportmeccsek:
Vasas Kubala Akadémia – Gloriett SE 1-1
gól: Puskás
Vasas Kubala Akadémia –Grund FC 2-1
gól: Polgár, Biró
Vasas Kubala Akadémia – Budapest Honvéd FC 2-3
gól: Biró, Biben
Elődöntő
Vasas Kubala Akadémia – UTE 0-2
Bronzmeccs
Vasas Kubala Akadémia – Ikarus SE 3-2
Gól: Pócsa 2, Biró
Ambruska Péter, vezetőedző:
Az ideális körülmények, a megfelelő hőmérséklet, a jó füves pálya és a neves csapatok mind adottak voltak egy jó tornához. A heti edzésmunka alapján rendkívül pozitívan vártam a tornát, de valamiért ez most nem úgy állt össze, ahogy kellett volna. Már az első meccs első labdaérintései olyanok voltak, amiből szinte egyből gólt kaptunk. Ennek egy utolsó emberes labdavesztés volt az oka, a Gloriett ellen. Sosem jó az első percekben gólt kapni, de valahogy azt éreztem, hogy ez most jobban megfogta a csapatot a kelleténél. Sajnos az előzményekhez hozzá tartozik az is, hogy gyülekezés közben már hallottam a fiúk szájából hogy tavaly tavasszal meg ősszel a csoport ellenfeleinket így meg úgy megvertük, sokgólos meccseken. Én már akkor figyelmeztettem a srácokat, hogy ezen a napon a legnagyobb ellenfelünk saját magunk lehetünk ezzel a mentalitással. A bekapott gól után meddő mezőnyjáték folyt mindkét részről, az ellenfél kapuja kétszer is veszélyben forgott, de még 1-1 ellen sem tudta Márkó mattolni az ellenfél kapusát. Az utolsó 3 percben annyira beszorult a Gloriett, hogy 3-4 szögletet lőttünk egymás után meg 1-2 szabadrúgást. Az utolsó percben jártunk, amikor minden mindegy alapon felküldtem a kapusomat is fejelni, és egy jó beadás után még a Gloriettes védő bele tudott fejelni a labdába, majd Pusi fejelt bele következőnek és egy „hulló falevél” talált utat a kapuba. Nagyon nagy volt az öröm a gyerekeknél, akkora mintha a döntőben lőttünk volna győztes gólt. Már ez után a meccs után rossz érzésem volt, főleg hogy volt 3-4 játékosom, akik otthon felejtették azt a cipőjüket, amivel a héten remekül edzettek. A Grund elleni meccset gyors góllal kezdtük Polgár Gábor révén, és ekkor azt éreztem a srácokon, hogy kellő jelzés volt nekik az első meccs, meg amire utána figyelmeztettem őket. Ennek ellenére a gól után visszavettek a fiúk és megint egy védelmi megingásnál, egy újabb labdavesztés után sikerült visszahozni meccsbe a rendkívül jól küzdő ellenfelünket. Nyomtunk tovább és bár voltak akcióból helyzeteink, mégis egy szögletet követően fejelt a hálóba a csapatunk talán legalacsonyabb játékosa, Biró Márkó. A végeredmény nem változott már, fontos lépést tettünk a csoportelsőség felé, mert ekkor a Honvédnak már két veresége volt. Szükség lett volna 3-4 gólra abban az esetben, ha a Gloriett is gólgazdag győzelmet arat, és ennek szellemében mentünk fel a Honvéd ellen. A kezdés megint jó volt, szinte egyből gól született, Biró Márk lőtte. Majd volt üres kapura kihagyott lövés meg, még ami kimaradt. A lelkesedés megint visszaesett, és kaptuk is az újabb figyelmeztető gólt. Kívülről valahogy az volt az érzésem hogy ezt az egészet én jobban szeretném, mint a csapat együttvéve, és sajnos továbbra is hiányzott attól a 3-4 jó embertől az a plusz teljesítmény, amit vártam volna. Vezettünk még 2-1-re mert Biben Barna betalált. Itt egy picit a bíró sporttárs is belenyúlt a meccsbe, érzésem szerint. Egy szöglet után Andris leszorított kezére pattant a labda, (nem tudom, hogy ennél jobban hova szoríthatta volna még le…) és nagyon könnyű szívvel befújt büntető volt. Belőtték, majd még egy kavarodás utáni gólt is kaptunk. Nekem ez döbbenet volt, hogyan lehet így visszahozni a meccsbe egy ellenfelet, aki két vereség után, szinte feltartott kézzel állt ki ellenünk és az első 4-5 percben el kellett volna dönteni a mérkőzést. Így csoport 2. helyen továbbmentünk.Persze itt már mindenki sopánkodott, hogy az UTE lesz az ellenfél az elődöntőben az Ikarus helyett, de már késő bánat volt. Volt 1 óra szünet az elődöntő előtt, kicsit mindenki át tudta gondolni a dolgokat, beszélgettünk egy jó 10 percet a gyerekekkel. Mondtam nekik, hogy jól és gyorsan játszik az UTE, de 1-2 megnézett meccsük után eléggé látható volt, hogy mikor mit játszanak, mit választanak a pályán. Erre a kiszámíthatóságra kellő képen felkészítettem a srácokat, elmondtam nekik, hogy mely területekre összpontosítsanak. Most úgy éreztem, hogy a tornán igazából először mentek fel úgy a pályára, ahogy eddig is kellett volna. Működött a letámadás, ott voltunk az első passzoknál, agresszívek voltunk, az ő térfelükön tartottuk a játékot. Az első 7-8 percben senkinek sem volt komoly helyzete, és az UTE nem tudta kibontakoztatni a játékát. Ez jó érzés volt, mert a gyerekek tudták érvényesíteni azt, amit kértem. Aztán elég volt megint hátul két egymást követő határozatlanság (mind kettőnél meg volt a lehetőség a labda kiszabadítására a veszélyes területről) és a másodikat már megbüntették az újpesti fiúk. A játékvezető még megfűszerezte a meccset Gellért kapusom 2 perces kiállításával, ami miatt emberhátrányba is kerültünk. Utolsó emberként szabálytalankodott ugyan, de semmi szándékosság vagy drasztikusság nem volt benne, kezére pattant a labda… A meccs utolsó perce hasonlított a Gloriett ellenire, szögletet rúghattunk, mindenki ment fejelni, csak ezúttal ők tudták elhozni a labdát és a meccs utolsó másodperceiben üres kapura szereztek gólt. Ez volt az egyetlen meccs, ami miatt nem voltam csalódott, mert itt mindenki akart, küzdött, ment és becsülettel csinálta a dolgát. A gyerekek, főleg 2-3 játékos arcán mély szomorúságot láttam, ami talán elgondolkodtatja őket. A bronzmeccset is sikerült még izgalmassá tennünk saját magunknak, de az a két játékosom, akiktől az egész tornán sokkalta többet vártam volna, megrázták magukat és 5 perc alatt összehoztak 2 gólt. Dékei Márk adott két zseniális gólpasszt Pócsa Csabának. Biró Márk lőtt még itt gólt, de amilyen határozatlan volt megint a csapat védekezésben, (és ez főleg nem konkrétan a védőjátékosok hibája, csapatszintű védekezésre gondolok) az eredményezte azt, hogy izgalmas tudott lenni végig a bronzmeccs. Köszönjük a szervezőknek a meghívást, nem távoztunk üres kézzel, de ennél háromszor – négyszer határozottabb és stabilabb játékra képes ez a csapat, ezt láthattam már jó párszor tőlük. Szerencsére volt azért 4-5 játékos (Sipos Olivér, Biró Márk, Mészáros Mátyás, Polgár Gábor, Puskás Zsombor) akik az egész tornán egy stabil és jó teljesítményt hoztak. Volt mindenkinek legalább 1-1 meccse, ahol jobb formát mutatott, de a stabilitás egy egész tornán ki kell, hogy tartson.Gratulálok azért a fiúknak, mert az utolsó perces egyenlítés, a hátrányból való fordítás a bronzmeccsen azért pozitív jelek is, de nekem ez nagyon tanulságos volt abból a szempontból, hogy kikre tudok mindig számítani. Hajrá Vasas Akadémia!!!!!!
2014.06.03. 00:00
Vasas Kubala Akadémia (Vasas Akadémia Kft.)
H-1139 Budapest, Fáy utca 58.
Telefon: +3620/378-48-80
E-mail: info@vkla.hu