VKLA Szélfútta klottgatya - Sinkovics Gábor újabb nagyszerű írása

Hozzád írok most, Jentetics Bence.
Hozzád, mert irigyellek.

Látom rajtad azt a bő, kék klottgatyát a vékonyka kis lábaidon, a gyönyörű piros-kék csíkos mezt, rajta a Vasas-címerrel. S látom az arcodat, a kissé riadt, ám mégis átszellemült, a világra rácsodálkozó arcodat, ahogy állsz a pálya közepén, és várod, hogy kezdődjön a meccs. A te első Vasas-meccsed.

Most még nem tudod, hogy az életed innentől kezdve tökéletesen megváltozik, hogy a futball iránti lelkesedésed megsokszorozódik, és az álmaid, a színes álmaid egyre inkább piros-kékre váltanak. Nyolc éves vagy. Én ennyi idős koromban kaptam meg az első piros dresszemet, hozzá a kék klottgatyát.

Azt a napot soha nem felejtem el… A gyári melós apám műszak után találkozott valahol a Nagykörúton anyámmal, talán ittak valahol egy feketét, aztán bementek egy ruhaüzletbe, és vettek egy piros, rövid ujjú trikót, hozzá azt a szélfútta klottgatyát. A mai napig nem tudom, honnan szereztek Vasas-címert, amit aztán anyám később felvarrt erre a bizonyos dresszre. Álltam a ház sarkánál azon a koraestén, és lestem kigúvadt szemekkel, mikor bukkannak fel a szüleim, mert tudtam, hogy milyen ajándékot kapok.

Neked, Jentetics Bence csak fel kellett venned ezt a gyönyörű szerelést az elmúlt vasárnapon, amit odakészített Neked a szertáros, s csak bele kellett bújnod életedben először ebbe a piros-kék tündérruhába, és máris Vasas játékosnak érezhetted magad. Jó tudni, hogy itt vagy. Mert a te szereplésed, bemutatkozásod pontosan jelzi, mi zajlik az Akadémián. Hogy lelkes megfigyelők, úgynevezett scoutok járják az országot, a különböző pályákat. Lesik a tehetségeket, figyelik, ahogy a kissrácok – öt, hat, hét, nyolc éves gyerekek – a lasztihoz érnek, érzéssel, finoman, ahogy megcsinálnak egy cselt, ahogy fenn a fejük, ahogy élvezik ezt a csodálatos játékot.

Mert ez a legfontosabb. A labdával való kapcsolat.

Mondják, és magam is vallom, azt a fajta futballt, amit a klasszisok bemutatnak: Pelé, Johann Cruyff, Maradona, folytatva Messivel, Cristiano Ronaldoval, vagy – hogy hazabeszéljek – Farkas Jancsival, Mészöly Kálmánnal, Várady Bélával… nem lehet megtanulni. Az ilyesmire születni kell, a gének összjátéka ez, mint egy pontos passz ott, a középpályán. A futás, a kondíció megszerzése, a szerelés mestersége, a taktikai érettség, az mind-mind fejlődhet. Ám az ösztön, az vagy van, vagy nincs.

A Vasas Kubala Akadémián minőségi munka folyik, ezt az eredmények is bizonyítják. A háttér Nagy Miklós színrelépése óta tökéletes és irigylésre méltó. Minden és mindenki adott ahhoz, hogy XXI. századi körülményekről beszéljünk – kivéve az igencsak szűkös pályahelyzetet. Kár lenne szépíteni, hogy égető feladat ennek javítása, a helyzet megváltoztatása.

De te, Jentetics Bence ezzel ne foglalkozz. Ha buborékban küldenek csatába, mint vasárnap, akkor ott mutasd meg, mit tudsz, ha már Viczkó Tamás felfedezett és Angyalföldre csábított a Pénzügyőr csapatából. Mert így történt, ezt pontosan tudom. Láttak téged egy tornán, ahol ügyesen tetted-vetted a lasztit. Viczkó, ez a korábbi kemény védő, aki szeretettel fordul a gyermekek felé, meglátta benned a tehetséget.

Azzal is tisztában vagyok, hogy édesapád rajongásig szereti a piros-kék színeket, és számára legalább akkora boldogság volt, hogy a fia kedvenc csapatában futballozhat majd, mint neked. Neked Jentetics Bence, aki a Fradi ellen debütáltál.

Mesélhetnék neked az első Vasas-meccsemről, a fekete salakon a Ferencváros elleni kettő–egyes győzelemről, amikor egy borzalmas lövéssel én szereztem a győztes gólt. És öreg fejjel is állítom, életem egyik legboldogabb napja volt az. Mindezt csak azért írom le ismét, mert tudom, mit érezhettél ezen a hétvégén. Az én bemutatkozásom is hétvégére esett, verőfényes nap volt az. Most is látom magam, ahogy állok a Domus Áruházzal szemben, várom az ötvenötös buszt, azzal a tudattal, hogy immár világsztár lettem – a világ legjobb futballistája.

Te is gólt lőttél a Fradinak.
Vajon tudod-e, érzed-e nyolc esztendősen ennek a jelentőségét? Az sem baj, ha még nem. Eltelik egy-két esztendő és tisztában leszel vele, mit jelent Vasas-mezben bevenni a Ferencváros hálóját.

Itt vigyáznak rád. S persze vigyáz rád a családod, mármint az igazi, de most már a második családod, a Vasas is ezt teszi. Felkészült, jó pedagógiai érzékkel megáldott edzők foglalkoznak veled, és az életed a tanulás mellett persze innentől szólhat a futballról. Láttam az arcodon, hogy mit jelent neked ez a pillanat: Vasas-címeres mezben pályára lépni, a gólt megünnepelni, igazi futballistává válni.

Kívánom neked, Jentetics Bence, hogy három-négy év múlva ne und meg ezt az egészet, ne fordíts hátat a pályának, ne legyen fontosabb a számítógép vagy bármilyen kütyü. Ne akarj rovarokat vagy papírszalvétát gyűjteni, ne készülj informatikusnak (vagy ha igen, csakis a futball mellett…), ne mondogasd azt, hogy fárasztó és monoton a sok edzés, a megannyi futás, mert ez az út, amelyen most elindultál, messzire, nagyon messzire vihet. Ezt persze most még nem tudhatod. Csak erősödj fizikálisan és lelkileg, mert az is fontos, hogy harcos legyél a pályán, ha úgy hozza a pillanat, ha odalépnek, ha odacsúsznak, ha elgáncsolnak, akkor szorítsd össze a fogad. Menj, fuss tovább egészen addig, amíg Rétyi Róbert, Kovács Milán, Kleisz Márk, Kapornai Bertalan, Szilágyi Zoltán, Köböl Krisztián, Farkas Botond sprintelt: a nagycsapatig.

Mert mi, megrögzött Vasas-szurkolók, örök álmodozók mindig azt gondoljuk egy ügyes, tehetséges kissrácról, hogy ő lesz a következő Izsó Ignác, hogy úgy lát majd a pályán, mint Machos Ferenc, hogy olyan szívós lesz, mint Berendy Pál, és úgy irányít majd, mint Müller Sándor. Vagy különleges kedvenccé válik, akár Galaschek Péter.

Irigyellek Jentetics Bence, hogy az út elején vagy, egészen az út elején. Az iskolában, sőt a városban, a világban mondd, meséld el mindenkinek, hogy te immár a Vasas igazolt futballistája lettél, aki gólt lőtt a Fradi elleni első meccsén, és nincs nálad boldogabb legény a Földön. Hidd el, akkor már nem csak én foglak irigyelni téged…

2020.02.20. 11:17

Vissza