VKLA Útközben - Sinkovics Gábor évzáró írása az akadémistákhoz

Vajon milyen hangulatban várod az ünnepeket Akadémista? Mi van a fejedben, a lelkedben és miként gondolsz vissza a néhány pillanatig tartó, s lassan a múlt ködébe vesző 2019-es esztendőről?  Mert tavaly ilyenkor, ha már Vasas dresszben rohangásztál, még tele lehettél bizonytalansággal. A háttér egyre stabilabbnak tűnt, a keretek erősödtek, és talán az összetartás, az egymásba kapaszkodás volt a legfőbb hajtóerő.
Sok minden történt azóta.
Veled, s velünk.
Te, ifjú vasasos, megtettél mindent, ami csak tőled telik. Ha kellett, becsúsztál naponta tizenháromszor, a forró, porzó, dörzsszerű műfüvön, ha az edződ azt kérte. Ha kellett sprinteltél, futottál, vágtattál, taktikát gyakoroltál, mert mindennél jobban szeretsz futballozni. S immár első osztályú, kiemelt bajnokságban szereplő, irigyelt ifista vagy. Nem túlzás ez. Hány és hány kissrác szerte az országban cserélne veled… Tudván, hogy te a legjobbak között vagy: a Fradival, a Honvéddal játszol ki-ki meccset, és kergeted, folyamatosan kergeted az álmaidat.
Vajon büszke vagy-e a Vasas-címerre?
A címerre, amely ott van a dresszeden, s amelyet legendás elődök viseltek, és rajongtak értük a szurkolók. Te a Vasas-család tagja vagy, idetartozol, és itt kell, itt lehet elképzelni a jövődet. Kovács Milán, Kapornai Bertalan, Rétyi Róbert, Köböl Krisztián után kell menned, ők lehetnek a példaképek előtted, hogy a felnőtt csapat ajtaja igenis nyitva áll mindegyikőtök előtt. A felnőtt csapat ajtaja legyen a cél, amelyen neked, nektek be kell sétálnotok.
Hogyan tekintesz vissza erre az évre Akadémista?
Büszke lehetsz a Fradi-verésre, a Honvéd elleni győzelemre, az MTK elleni sikerre, mert mindháromban lehetett részed, és nem uli-buli meccsen, nyári kikapcsolódás, felkészülés gyanánt, hanem tétre, komoly tétre menő rangadón.
Itt tartasz most. Úgy, hogy másfél évvel ezelőtt még szétesni látszott minden. A Fáy utcai sporttelep olyan volt, mint a jéghegynek ütközött Titanic, amelyről inkább a jéghideg tengerbe ugráltak az emberek. 2018 nyarán még úgy tűnt, hogy eligazolnak, világgá szaladnak a legtehetségesebb fiúk, hogy aztán minden megváltozzon. Nagy Miklós szerepvállalásának, elszántságának, fanatizmusának köszönhetően.
Útközben vagy most Akadémista.
Legszívesebben futballista lennél, profi, jól kereső játékos, aki gyönyörű autókkal furikázik a városban, és szépségversenyek dobogósaival mutatkozik. Csak egy lépés választja el attól, hogy olyan legyen, mint Ansu Fati, a Barca tizenhét esztendős csatára, aki beáll az Inter elleni Bajnokok Ligája meccsen a milánói San Siroban, majd két perc múlva gólt lő, eldöntve a meccset.
Ansu Fati is lehet, sőt legyen mindig előtted.
Az ő példája, az ő pályafutása.
De most készülj az ünnepekre, vegyél sok-sok ajándékot, már persze ha van rá pénzed. Tanulóként, tinédzserként. És készülj a szilveszterre, bulizd ki magad, de nagyon, legyen körülötted sok (vagy legalább egy…) csinos leányzó és három energiaitaltól megrészegülve súgd majd oda: „Romolj meg, ostromolj meg, szelíden, szépen és halkan…”
És élvezd az életet, hiszen ez a legszebb, legizgalmasabb korszaka.
Ezt most még nem tudod, de fogadd el tőlem.
Aztán januárban folytasd ott a munkát, az edzést, a futball imádatát, ahol ősszel abbahagytad. Mert a Vasas Kubala Akadémia immár újra értéket képvisel, fajsúlya van, tiszteletre méltó. Ehhez kellett megannyi értékes szakember, rengeteg áldozatvállalás és tudatos jövőkép-építés.
Útközben vagyunk.
Mert jó büszkének lenni a Vasas-dresszes legényekre, ahogy jönnek le fáradtan, csapzottan egy-egy bajnoki meccs után. Közöttük egyre több a korosztályos válogatott, egyre több az új arc is, a rivális kluboktól ideigazolt, a Vasast választó srác. De még van hová fejlődni: nem csak neked ott a pályán, hanem bizony a háttérben is. Jó lenne végre legalább egy teljes méretű saját füves  pálya – hiszen ez egy profi, nagyon is profi akadémia!
Készítsd fel magad Akadémista, hogy talán januártól is sok minden megváltozik körülötted.
De egyvalami állandó: a lehetőség, hogy felnőtt Vasas-labdarúgó legyél. Csak szeresd a klubot és szeresd ezt a játékot. Nick Hornby így írt a futballról a számodra is kötelező olvasmányként ajánlott Fociláz című könyvben: „Mindezt egyszerűen nem lehet megtalálni máshol, nincs még egy hely, ahol ennyire az események szívében érezheted magad. Mert bármelyik éjszakai klubba mész is, vagy bármelyik színházba, moziba, étterembe, az élet máshol ugyanúgy folyik tovább nélküled, mint mindig. De amikor kint vagyok egy olyan meccsen, amilyen az Arsenal–Everton volt, akkor úgy érzem, hogy az egész világ összegyűlt a stadion kapui előtt, és csakis arra vár, hogy megtudja a végeredményt…”
Hornby barátunk óriási Arsenal-drukker – ugyanúgy rajong a klubjáért, mint itt a Vasasért jónéhányan. Sem az ő, sem a mi csapatunk nem ott, és úgy szerepel, ahogy azt szeretnénk. De te, Akadémista egy-két éven belül változtathatsz ezen. Elég, ha csak az utolsó forduló eredményeit nézzük, hat gól a Debrecen, kétszer öt az MTK korosztályos csapatai hálójába. De talán nem is ez a legfontosabb, nem is a tabella, sokkal inkább az a munka, az a lelkesedés, az a fanatizmus, és talán az a szakértelem, amely nap, mint nap jellemzi mindazt, ami Vasas Kubala Akadémia néven történik a Fáy utcai sporttelepen.
És így lehet neked, nekünk egyről a kettőre jutni.
Vagy precízebben: ötről a hatra…

2019.12.15. 17:00

Vissza