VKLA Viku, emléked örökké megőrizzük...

Akadémiánk korábbi fiatal kapusa óriási harcos volt, ám hosszú, évek óta tartó betegsége a mai napon legyőzte őt.

Viku - 2015. áprilisában - egyik napról a másikra betegedett le, ám az eleinte ártalmatlannak tűnő meghűlés sajnos rohamos léptekkel romlani kezdett. A könnyen orvosolható diagnózis ellenére Krisztián egyre lázasabb lett, majd az újabb vizsgálat már tüdőgyulladást állapított meg. Antibiotikumos kezelés következett, a család a gyógyulást várta, így még ekkor sem fordult meg senki fejében mindaz, ami ezután következett. Drasztikusan, egy éjszaka alatt zuhanni kezdett Krisztián állapota, a kezdeti hátfájás és lábzsibbadás - mint tünetek - megjelenésétől számított néhány órán belül, a kórházba érkezést követően Viku már nemhogy a végtagjait nem tudta mozgatni, de a levegővétel is gondot okozott számára a bénulás miatt. Az intenzív osztályon azon a hajnalon - emberi ésszel felfoghatatlan módon - felgyorsultak az események... intubálás... lélegeztetőgép... több hetes mély altatás... szívleállás... pacemaker... Bármelyik szó hallatán összeszorul a gyomrunk, de amikor egy kisgyermeket látunk ilyen állapotban, törékenyen, védtelenül, akkor jövünk rá mindannyian, milyen sebezhetőek vagyunk, s a kiszolgáltatott helyzetben - minden igyekezetünk ellenére - a legtöbbször tehetetlenül sodródunk. Hiába minden gyulladáscsökkentő, erős szteroidok, kezelések, gyógymódok, Krisztián nyaktól lefelé lebénult. Ép ésszel fel sem fogható, milyen érzés ezzel szembesülni egy szülőnek.

Az azóta tartó időszakban, hosszú évek óta Viku óráról órára, napról napra, a családjával együtt vívta meg mindennapi harcait. Bár folyamatos gyógytornával és alternatív kezelésekkel sikerült elérni, hogy a kis kapus a fejét, a nyakát, s a vállát már mozgatni tudja, a végtagjai azonban továbbra sem engedelmeskedtek. Otthonában gyógyult, ugyanakkor iskolában tanult, kiemelkedő eredményeket ért el. Családjával kilátogatott a Vasas mérkőzéseire, az Akadémián korábbi csapattársaival együtt ünnepelt tornagyőzelmet.

Krisztián életereje, küzdeni akarása szavakkal nem volt leírható. Minden mondatából s tekintetéből egyaránt az elszántság és a hit sugárzott, óriási harcos volt, akaratereje legyen példa mindannyiunk számára.

Krisztiánnak az angyalföldi klub volt a mindene, nekünk pedig Te, Viku mindig a Vasas része leszel, már a Vasas-családhoz tartozol, míg világ a világ... Nyugodj békében kis Harcos.

2020.07.07. 22:04

Vissza